Ó anyám, borogass!

Posted by

Varga Zoltán
>Miközben épp pötyögöm semmitmondó soraimat, addig életünk értelme, a Kárpát-medence orákuluma, az, aki soha nem fogadná el a jogállamiság feltételrendszerét, most éppen a „farkasveremben” küzd. Merthogy újabban naccs’úréknál ez a mozgalmi neve az EU-nak. Mondjuk, sz@rni rá, hogy közvetlenül Hitlertől lopta a nevet. Az hívta így a főhadiszállását.
Oszt? Úgy tűnik, lopni szeret, példaképtől meg – tán úgy gondolja – bocsánatos is.Még most is bepárállik a szemem, ahogy eszembe jut: Sajtpapírokat és tacepaókat meg végképp nem fogadok el, mert az maga az öngyilok! Kedves Angela (Merkel), ezt ne kérd tőlem. Ezt mondta egy hete pont a szép szájával – tényleg! Valaki elárulná, mi a lófüttytől sebes ennek mindig a szája? – mert belőle ne csináljanak majmot. Értem! Nem tudom, mit csináltak belőle, de jól benne maradt az EU-s cuccban a jogállamiság, meg kapott még nagy-nagy szeretettel egy rahedli sajtpapírt is.

A jogállamiság – ugye – az törvény. A sajtpapír, ahogy a záradékot még egy héttel, jelenlegi álláspontjához képest univerzumnyi távolságból, csúfolta, az legfeljebb értelmező függelék. Lehet itt persze, Kő-papír-ollózni, de a törvény mindig veri a sajtpapírt, hogy megvilágítsam a hm…problematikát.
Szóval a „sajtpapírban” hiába magyarázzák meg, hogy lehet majd jól a bírósághoz menni, az, csak sajtpapír marad, a törvény meg törvény, hogy a macska rúgja meg!
Olyan ez, mikor a rendőr, aki leint, és mindjárt így kezdi: Kedves Zoltán! – Ez a halálom! Engem ne Zoltánozzon! – szóval, kedves Zoltán, a világítás nem ég….de biztos úr…István – Így én! – véletlen volt, nem lehetne, hogy eltekint?….Zoltán, hogyne – néz rám, nagy bociszemekkel, ahogy tán valami nagyon zárt osztály, rém kedves ápolói tudnak csak – én most szépen kiállítom a csekket magának, maga befizeti, ha gondolja…persze nem kötelező, mert lehet bírósághoz fordulnia is, kedves Zoltán! Látja! Ez le is van írva, itt a törvény apróbetűs-tacepaós-sajtpapíros részében.
Aha! Maguk szerint? Hazamegyek és melldöngetve azt mondom majd: drágám, lenyomtam a fakabátot, mint egy rajzszeget? Mint az állat megbüntetett ugyan, de fordulhatok bírósághoz is? Győzelem? Hű arám végtelenül kedves, jámbor teremtés, de kötve hiszem, hogy nem zavarna el dokihoz, nézetném meg az agyamat, mert szerinte valami csúnya tragédia készül ott bent.
Megvan, a bíróság mit mondana, ha mégis meghülyülne bárki és ilyen előzmények után oda fordulna?? …Óóóó, kedves Zoltán, Kovácstizenkettő főtörzsnek rossz napjai vannak, hagyja a csudába, nem kell a büntit kifizetni?!
Hátja! Embeeer! Nnnna, ennek kb. annyi az esélye, mint Kedves Vezetőnek a Béke Nobel-díjra. NULLA! SEMMI! Ilyenkor az van, hogy már-már örülök a kedveskedő „Zoltán” megszólításnak, nem Pistázom a kedves főtörzsőrmester urat, hogy az isten áldja meg, illedelmesen elköszönök, és miközben a csekket befizetem, elmorzsolok néhány csepp könnyet is a szemem sarkában. Lebuktam, hibáztam, megbüntettek, megérdemeltem.
Normális ember ilyenkor ritkán rúgja le a yardot szolgálati motorjáról és nem üvölti a nagy magyar éjszakába bele hazug győzelmének ostoba diadalát. Már, a normálisabbja. Mondom a normálisabbja!
De, nem így a Kedves Vezető! Maradt a jogállamiság-feltétel, és lett sajtpapír, meg tacepao is.
Majd peckesen hazarongyol – kurv@ jó az új gép, megérte megvenni, kéne még egy, meccsre járni is – rég elfeledte mit hazudott egy héttel ezelőtt, sajtpapírról, tacepaóról, arról hogy rettegett a lebukástól, valami ultiról hablatyol….ez az éjszaka soha nem érhet véget … odabújik anyukához: mucikám, győzelem! Lopni tovább nem lehet, mindent buktam, a csekket most írják, de legalább fordulhatok bírósághoz, néhány napot-hónapot tán kapunk, összepakolni a motyót!
Van egy sanda érzésem! A Kedves Vezető b. neje, nem dől most hanyatt a röhögéstől a kedves urát látva.
Mondjuk, a K. Vezető sem fog, ha egyszer feleszmél! Ha, egyáltalán!