Magánbűnök és közerkölcsök

Posted by

Fábián András
>Nem sokáig kellett várni arra, hogy a Fidesz megpróbáljon visszavágni az ellenzéknek azért a Szájer-ügyért, amiért ugyan nem az ellenzék volt a felelős, de nyilván nagy erőkkel igyekezett az abban rejlő propagandalehetőségeket kihasználni.

Még nem telt el két hét az emlékezetes légtornász akrobatika estje óta, és máris érkezik a hír, hogy az MSZP egykori (!) országgyűlési képviselőjét Beregsurány-Luzsanka határátkelőnél nagy mennyiségű csempész cigarettával buktatták meg a határőrök. Az ügyet az ukrán Jevropejszkaja Pravda (Európai Igazság) című lap hozta nyilvánosságra.

Tegnap ugyancsak előkerült a korábban megveszekedett antiszemita, ám időközben (nem mellesleg Köves Slomó intenzív támogatásával) betért Szegedi Csanád, a hajdani Jobbik (!) oszlopos tagja, akiről a vádirat szerint kiderült, hogy európai parlamenti képviselősége idején „2009 és 2014 között a mandátuma gyakorlása során utazási költségtérítést használt fel jogosulatlanul, parlamenti asszisztenseivel – részben fiktív – foglalkoztatási jogviszony létesített. A Brüsszelben fogadott látogatócsoportok – több esetben valótlan – költségei után járó támogatást vett fel, illetve olyan kiadványokat támogatott, amelyek az OLAF szerint túl voltak árazva, illetve többször teljesítés nélkül” kötött közpénzből fiktív szerződéseket. Emiatt vonták büntetőeljárás alá. 143 millió forintot kérnek rajta számon. KGBéla volt Jobbikos EP képviselő ügye ugyancsak ismét a lapok első oldalán szerepel.

Ami a cigarettacsempész Legény Zsoltot illeti, ő ugyan már 2018 óta nem képviselő, de még mindig diplomata útlevéllel utazgat. Erről nekem a külügyminiszteri feladatokkal reménytelenül birkózó Szíjjártó Péter ambiciózus kijelentése jut eszembe Dzsudzsák Balázs kapcsán: „Dzsudzsák diplomata útlevele marad. Majd ha visszavonul, visszakérem tőle.” Az még csak érthető lenne (?), vagy legalábbis egy alibi, még ha elfogadhatatlan is, hogy a szépen síró labdarúgó Szíjjártó barátja. Nyilván ez nyom sokat a latban. Ámde hogyan jön ide az állítólag ellenzéki, de már két éve nem képviselő Legény Zsolt ügye. Milyen alapon akarta elhajtani a határőröket diplomáciai mentességre hivatkozva?

Pár éve írtam egy pamfletet, amelyben arra az alaposan valószínűsíthető tényre igyekeztem felhívni a figyelmet, hogy a (Fideszes) politika nem véletlenül srófolja mind feljebb és feljebb a dohányáru árát. Így akarja csökkenteni a „jogszerűen vásárló” fogyasztók számát. Az áremelés csak egy trükk a sok közül, amivel elterelik a dohányzókat a csempészcigaretta-források felé. Még annak a véleményemnek is hangot adtam, hogy a legnagyobb „beszállítók” vélhetőleg szorosan köthetők bizonyos politikai körökhöz, akik egyrészt biztosítják a biztonságos szállítási útvonalakat, másrészt szükség esetén intézkednek a veszélyes konkurencia kiiktatására. Legfontosabb a biztonságos és minél jobban jövedelmező üzletmenet.

Itt keresett és talált most fogást a Fidesz, amely az MSZP ellen fordítható. Nyilván régóta talonban volt már ez a Legény, csak az alkalomra vártak, amely most látszott elérkezettnek. Megpróbálják gyorsan elterelni a figyelmet a Szájer ügyről. Igaz, hogy a Szájer meleg, de, lám csak! – ezek meg cigarettát csempésznek. Ráadásul diplomata útlevéllel.

Az adott ügyek és ezek összefüggései számos fontos kérdést vetnek fel. Azt persze mindjárt szögezzük le, hogy egy normálisan kormányzott, egészséges gondolkodású társadalomban ilyen esetek aligha fordulnának elő.

Nem arra gondolok, hogy Szájer József a nemi irányultsága miatt került a céltábla közepébe. Sőt! A fő probléma éppen az, hogy a kormányzati propaganda igyekszik eltolni ebbe az irányba a közbeszédet. A homofóbiát már-már csúcsra járató kormány várja el a polgároktól, hogy sajnálják és védjék meg a szegény Szájer Józsit, akit támadnak a homoszexualitása miatt. Holott egyáltalán nem azzal van a baj, hogy Szájer kit szeret, milyen a szexuális élete. A büntetőeljárás nem ezért indult ellene. Még a gyülekezési tilalom megszegése sem lépi át a szabálysértés határát. Viszont a rendőrök előli szökési kísérlet, a kábítószer általa sem titkolt birtoklása mind a magyar, mind a belga törvények szerint bűncselekmény, amelyet szabadságvesztés büntetéssel fenyeget a törvény. Erről terelik a figyelmet, erről hallgatnak mélyen, mint a sír.

Itt szállok tehát vitába a magát Róth Elzaként azonosító szerző HVG 360-ban megjelent véleménycikkével. A hölgy (?) szerint a Szájer ügy valójában nem közügy. Szerintem meg nagyon is az. Aki pedig ezt tagadja, az a Fidesz és Szájer érdekében szólal fel. Nem a humanizmus nevében, hanem azért, hogy gyorsan lekerüljön a volt képviselő személye a napirendről, és ne firtassa végre senki, hogy mi is történt valójában. Meg is magyarázható ez a kétségbeesett kapálózás, hiszen a legfrissebb felmérések szerint Szájer József csatorna-ügyét gyakorlatilag az ország teljes lakossága ismeri és figyelemmel kíséri. Kérdés persze, hogy a lakosság ismeretei kiterjednek-e a kábítószerrel való visszaélés bűntettének alapos gyanújára is, és az elsősorban emiatt folyó eljárásra. Jobb, ha ehelyett a cigaretta csempész MSZP-sel, a betért Szegedi Csanád pénzügyi visszaéléseivel, meg KGBéla ítéletével foglalkozik a nagyérdemű.

Látszólag jobb. Ugyanis ezek az ügyek is mind azt bizonyítják, hogy Szájer ügye igenis közügy. Ha egy országgyűlési-, vagy egy európai parlamenti képviselő, a kormány tagja, vagy egy magas rangú kormánytisztviselő bűncselekményt követ el, akkor az mindenképpen közügy. Függetlenül a vallási nézeteitől, a szexuális irányultságától. Mint ahogy közügy az is, hogy vajon a magyar titkosszolgálatoknak miért nem sikerült bebizonyítani KGBéláról, azt, amit egy újságírónak igen. Jelesül, hogy 2012 és 2014 között orosz hírszerzőknek adott át információkat többek között energetikai ügyekről, EP-választásokról, a magyarországi belpolitikai helyzetről és a paksi atomerőmű bővítéséről. Joggal vetődik fel a kérdés, hogy talán átszóltak a Kremlből, hogy nem kellene ezeket a dolgokat nagyon firtatni?

Az is közügy, hogy mindaddig jegelték, elhallgatták Szegedi Csanád ügyeit, amíg a Jobbik a Fidesz járszalagján bandukolt és tette a dolgát. Az is közügy, hogy egy volt országgyűlési képviselő hogyan rendelkezhet még mindig diplomata útlevéllel (megjegyzem, ez az útlevél barokkosan túlbecsült értékű), holott már két éve nem lát el olyan közfeladatot, ami ezt indokolttá tenné.

Sorolhatnánk még tovább a botrányos ügyeket, a botrányba keveredett honi és brüsszeli (strasbourgi) képviselők, kormánytagok, polgármesterek, helyettes államtitkárok és más, közfeladatot ellátó személyek ügyeit. Csalás, sikkasztás, embercsempészet, pedofília, panamázás, kartellezés, kábítószerrel való élés és visszaélés, közpénzek herdálása és jogtalan eltulajdonítása… Ki tudja felsorolni, mennyi disznóság még ezeken kívül is. És hát hogy’ az ördögbe ne lenne ez mind közügy?! Hogyan mondhatja egy közpénzen vadászó Semjén kenetteljes pofával ezekre, hogy „Istenem, hát megtévedt! Az vesse rá az első követ, aki maga még soha nem vétkezett!”. Megsúgom: egy-egy ilyen népítélet után hatalmas kőhalom maradna ott, ahol azelőtt pár perce még a „megtévedt” illető szánta -bánta bűneit.

A lényeg azonban és elsősorban nem Szájer, Szegedi, KGBéla, Borkai, Nagy János helyettes államtitkár vagy momentán éppen Legény Zsolt bűnös személyében rejlik. Ők csak a mindennapi jelenségek. A hiba a rendszerben és azokban van, akik ezt a rendszert felállították, kidolgozták, működtetik és fenntartják. A magyar jogállamiság deformitásainak konzerválását nem az európai intézményeken, hanem a magyar kormányon és a magyar választókon kell számonkérni.

Címkép: A 133 bátor