Szocializmus az amerikai választásokban

Posted by

Dobozi István

>Tavaly nyáron arról írtam az ÉS-ben, hogy Donald Trump és választási stábja új kampánycsodafegyvert látott a demokraták szocializmuson keresztüli démonizálásában és a bizonytalan szavazók hatalmas seregének riogatásában (Szocializmus: Donald Trump új kampányfegyvere, 2019/32., aug. 9.). Az olyan nehézsúlyú progresszívek, mint Bernie Sanders, Elizabeth Warren és Alexandria Ocasio-Cortez médiaprominenciája azt sugallta, hogy nem rögtönzött, hanem jól átgondolt kampánytaktikai döntésről volt szó. Trump elnök az egyik, nyolcvanmillió ember által követett Twitter-üzenetében írta: „2020-ban a demokratákra leadott minden egyes szavazat a radikális szocializmus fölemelkedésére és az amerikai álom elpusztítására leadott szavazattal ér fel.”

A mérsékelt, centrista politikai beállítottságú és a közvélemény által túlontúl jól ismert Biden homlokára azonban nem sikerült ráragasztani a szocialista bélyeget. (Kivéve Floridát, ahol Biden azért bukta el az elektori szavazatokban gazdag államot, mert az állam déli részén nagy számban élő kubai és a többi, antikommunista hispán kisebbség vaskosan ellene szavazott az Obama/Biden-kormány Kuba-nyitása miatt, ami a diplomáciai viszony újrafelvételével és a kétoldalú kapcsolatok javításával járt.) A közvetlenül a választások után készült felmérésekben a Bident támogatók valamivel több mint fele azt vallotta, hogy nem Bidenre, hanem Trump ellen voksolt. Az amerikai választók többségének nem annyira az elnök politikáiból lett elegük – leszámítva az elhibázott, hatalmas emberi és anyagi áldozatot követelő járványpolitikát –, mint inkább Donald Trump elnökhöz méltatlan vezetési stílusából, megosztó személyéből és kirívó jellemhibáiból. A választók üzentek: az elnök karaktere, integritása és példamutatása márpedig számít. Biden nem véletlenül beszélt annyit a „tisztesség” helyreállításának szükségességéről a Fehér Házban.

A demokraták megkaparintották a fő trófeát, a Fehér Házat, ám mégis tapintható a csalódottságuk a több szinten folyó, össznépi választás kimenetelével kapcsolatban. Trump népszerűtlensége, a szélsebesen terjedő koronavírus-járvány és a gazdasági összeroppanás miatt a demokraták „kék hullámra”, sőt sokan „kék cunamira” számítottak. A magas tengeri hullámból azonban még patak sem lett. November 3-án a demokraták egy kormányzópozíciót még el is veszítettek, s nem tudták kiharcolni a nagyon remélt szenátusi többséget sem. Valószínű, hogy a január elején Georgiában sorra kerülő két pótválasztáson a republikánusoknak sikerülni fog legalább egyet megnyerni hajszálvékony szenátusi többségük megtartásához.

A képviselőházban – a biztosnak vélt további térnyerés helyett – a demokraták jelentős számban vesztettek helyeket, hiába volt a republikánusokénál jóval vastagabb kampánypénztárcájuk. Mindez érezhetően szűkíteni fogja a demokraták és Biden elnök manőverezési lehetőségét az új felállású szövetségi törvényhozásban, ami alááshatja a nagyratörő elnöki programok megvalósítási esélyét. Hacsak Nancy Pelosi demokrata házelnök – kompromisszumokkal, vagyis a törvényjavaslatok felvizezésével – nem nyeri meg magának a republikánus honatyák egy részét, ami viszont elidegenítheti a demokrata frakció megerősödött, progresszív szárnyát.

A teljes cikk egy reklám megtekintése után itt olvasható el:
https://www.es.hu/cikk/2020-12-04/dobozi-istvan/szocializmus-az-amerikai-valasztasokban-.html?fbclid=IwAR3A6DrHnC1wgahpqGxjh-F1bvB__M1p8Vn52paREJqtLir980lhPqHcJ_U