Krumplistészta

Posted by

Fábián András
>Mariska néni odatette főni a krumplit a sparheltre. Míg az megfő, lesz ideje megpucolni a közepes fej vöröshagymát. Annak a felét félreteszi a holnapi krumplileveshez, a másik felét kis paprikával lepirítja a mai krumplistésztához. Közben ránézett az urára, aki az ingyenes kerületi újságot és a reklámújságokat lapozgatta a konyhaasztalnál. A szomszédtól kapott tegnapi hírlapot későbbre tartogatta.

A konyhában nem volt olyan hideg, mint a szobában. Főzés közben befűtött az öreg, kopott tűzhely. Ha egy kicsit melegebbet akartak odabent, kinyitották az ajtót lefekvés előtt. Melegben amúgy sem jó aludni, bár mostanában már, ahogy bejöttek a téli fagyok, előfordult, hogy az utcai nyomóskútról hozott víz teteje behártyásodott reggelre a vödörben. A kerti csapot már két hete elzárta a papa. Ne forogjon az óra hiába. Az a csap csöpög már évek óta, csak a pénzt viszi. A kút egy saroknyira van, két ceglédi kannával húznak haza a kis kocsin, ha elfogy. Jó artézi víz van abban a kútban.

  • Nocsak! – mondta a papa. – Nézzed már, mama. Elsején megint megemelik a nyugdíjunkat. 3 százalékkal. A tiédet is, mert azt mondja itt, hogy a rokkantnyugdíjasokra is vonatkozik az emelés. Az kettőnknek havonta 280 forint.

A mama ugyanis rokkantnyugdíjas volt. Hiába dolgozott le 20 évet, abból az első tízben nem jelentették be a munkáltatói. Ő erről persze nem tudott. Később takarítónőként dolgozott egy buszgarázsban. Aztán egy szerencsétlen napon a tolató targonca meglökte, beleesett a szerelőaknába, kezét lábát törte több helyen, a feje is betörött. Leszázalékolták. Nem tudott tovább dolgozni. Most sántikál, egyik kezét csak félig tudja felemelni. Gyakran fáj a feje. 31 120 forintot hoz havonta a postás, abból a húszast oda szokta adni neki a mama. Kedveli a postást, mindig beszélget vele meg a papával. A papa se kap sokkal többet. Mindig minimálbérre volt bejelentve, így aztán ma ő sem kap többet 43 000 forintnál. Ha esténként nem gyújtanak villanyt, szűkösen kijönnek, de az utolsó napokban már nagyon várják a Józsi postást.

Most, hogy van ez a járvány, és ki kell menni boltba, vagy csak az utcára a kúthoz, maszkot kell felvenni. Tíz darabos csomagokban árulják, még a legolcsóbb is 700 forint. Muszáj megvenni. Megbünteti a rendőr meg a géppisztolyos katona, akin nincsen. Még szerencse, hogy nem látszik a maszkon, hogy hány alkalommal viselték…

A papa közben kézbe vette az előző napi Magyar Nemzetet, amit a szomszédtól kapott. A szomszéd önkormányzati képviselő. Ők ingyen kapják a lapot, pontosabban az önki fizeti. Már olvassa is a papa a friss híreket.

  • Képzeld, mama, az utópályadíjakat 3,9 százalékkal emelik jövőre. Úgy látszik többet fogyasztanak, mint az öregek. Mi csak hármat kapunk, de biztosan megvan ennek is az oka. Okos kormány ez, tudja mit csinál. Végülis, sokkal több az autópálya, mint a kisnyugdíjas. Meg aztán az útfenntartás hiába kerül milliárdokba, akkor sem sikerül mindig tökéletesre. Azok a szemét melósok kilopják belőle az anyagot, aztán járnak házról házra: nem kell a kocsibejárót flaszterozni? Itt vagyunk a friss, meleg anyaggal. A vállalkozó meg csak néz, hogy mi az a sok reklamáció. Mondjuk nekik sem könnyű, a cégtulajdonosoknak, folyamatosan nőnek az árak.
  • Igaz, igaz. – bólogat a mama.
  • Hoppá, hoppá! Ez viszont igen jó hír. Megemelik az olimpiai bajnokok pénzjutalmát. Ezentúl 50 millió jár egy aranyért, 35,7 millió az ezüstöseknek. A bronzérmesek járnak a legrosszabbul. Ők csak 28 és fél milliót kapnak. Minden esetre 35 éves koruktól jár nekik az olimpiai életjáradék, ami ugye az átlagbér 200 százaléka. Ez most persze alig több mint havi 600 ezer, de szerencsére adómentesen.
  • Te, papa! Volt az idén egyáltalán olimpia? Mondjuk a Hosszú Katinkának biztos nincsen anyagi problémája. És őt ne is bántsa senki, mert az ő olimpiai érmei után a nagyapapája kap 1,2 millió forintot havonta. Mint edző. Meg mert ő volt az, aki a pályán elindította és végig hitt benne. Azért ez szép, nem? Ez a gondoskodás az öregről. Irénke, aki szakápoló havi bruttó 240 ezret keres, már hetek óta csak aludni jár haza. Ebből meg még le is adózik egy csomót. Na jó! Ő csak egy szakápoló, nem is fiatal, nem is egy olimpiai bajnok. Neki aztán hiába mondaná bárki, hogy álljon ki a Duna Arénában a Hosszú Katinka ellen 200 pillangón. A Katinka kétszer fordulna, mire az Irénke leúszná a félpályát. Nem is tudom, tud-e úszni az Irén.
  • Lárifári, mama. Beszélsz butaságokat. Mikor fényképezkedne az Orbán Viktor, vagy az a Kocsis Máté a te loncsos, kialvatlan Irénkéddel? Kit érdekel az Irénke?! Nincsen benne semmi propaganda érték.
  • Azt nem tudom, mi az. Hanem te papa! Mi lenne, ha elkezdenél tréningezni? Futhatnál, vagy távolugorhatnál. Ha most elkezded, Tokióra formába lendülhetnél. Csak egyszer kellene egész életedben egy nagyot ugrani és attól kezdve élhetnénk, mint Marci hevesen. Elég lenne 891 centit ugrani. Az már új olimpiai csúcs lenne. Téged ünnepelne ország és világ. Dőlne a sok pénz. Ha meg meghalsz esetleg, akkor mégsem maradok itt a 31 120 forintommal 3 százalékkal megemelve. Még szerencse, hogy nincsen autónk, és nem kell autópályadíjat fizetnünk. Na, megfőtt ez a kis krumpli teszem oda a tésztát, aztán ebédelhetünk. Még jó, hogy kaptuk ezt a kis tésztát, meg az öt deka őrölt csemege paprikát az önkormányzattól. Te meg ülj közelebb az ablakhoz, ne rongáld a szemed! Nincs pénzünk szemüvegre se…