Huntun

Posted by
Gaál Péter
>- Halló! Te vagy az?
– Persze, ki más lenne? Szia. Hogy-hogy felhívtál?
– Csak meg akartam kérdezni, hogy hol vettétek az új konyhabútorotokat?
– Rendelésre csináltattuk. De ezt te honnét tudod? Csak tegnap szereltük össze.
– Megjelent itt nekem a telefonomon.
– ?
– Néha megjelennek ilyenek. Lakások, múltkor egy szeretkező pár…. van amit szeretek, van, amit nem. A kövér, atlétatrikós, sörhasú bácsit például kifejezetten nem, aki állandóan az orrát piszkálja. De hiába lépek ki, mindig visszajön.
– Nézesd meg szervízben.
– Megpróbáltam, azt mondták, semmi baja a telefonnak. Nem is illene. Három hónapja vettem részletre. Vadonatúj Huawei. És veled mi újság, a konyhabútoron kívül? Hogy viselitek a járványt?
– Kopogjuk le, eddig egészen jól. És most már nem lehet nagyobb bajunk. Beoltattuk magunkat Zsuzsával.
– Melyik vakcinával?
– Csak kettőből lehetett választani, a kínaiból és az oroszból. Mi a kínaira szavaztunk.
– Nem volt mellékhatása?
– Nem, sőt. Lett azóta egy új barátunk is.
– Ismerem?
– Nem hiszem. Mi sem ismerjük.
– Akkor hogy lett a barátotok?
– Fogalmam sincs. Valahogy tudjuk. Pekingben lakik, egy gyönyörű házban. Hszi-csin Pingnek hívják.
– Miket zagyválsz itt össze? Tudod, ki az?
– Nem tudom, de nem is érdekel. Csak azt tudom, Zsuzsával együtt, hogy nagyon szeret bennünket. Rengeteg dolgot kapunk tőle. Múltkor például bementünk egy üzletbe, azóta csak kínai üzletekbe járunk, és vettünk egy kabátot nekem, egy pulóvert Zsuzsának. Képzeld, még a kínai feliratot is el tudtuk olvasni benne. Készült a Hszincsiangi Központi Átnevelő Tábor varrodájában, Hszincsiang, Ujgur Autonóm Terület.
– Te mióta tudsz kínaiul?
– Három hete. Gyönyörű nyelv, bár a kantoni dialektussal még nehézségeink vannak. Itthon már nem is beszélünk magyarul. A barátunk nem értené. Nem helyes, ha az embernek titkai vannak a barátai előtt. És ezen a héten még biztos itthon leszünk.
– Szabit vettetek ki?
– Á, fenét. Kiírt az orvos pár napra. Valami kis megfázás lehet. Köhécselünk, néha belénk nyilallik itt-ott valami, kicsit nehezebben vesszük a levegőt, bedugult az orrunk, néha kapar a torkunk. Nem nagyon érezzük az ízeket és a szagokat, ilyesmik. Még ez a legbosszantóbb. Pedig milyen isteni huntunt tudok főzni! Megnyalnád utána mint a tíz ujjadat.