Egy kicsit részletesebben és keserűbben Merkel alkujáról

Posted by

Haraszti Miklós

>Nem vagyok Orbán zsenialitásának bámulója, de tény, hogy – legalábbis idáig, a Merkellel folytatott tárgyalásokon – Orbán győzött. Aki az ellenkezőjét bizonygatja, becsapja magát és a közönségét. Persze – mint majdnem mindig – nem is annyira Orbán győzött, hanem Merkel és a a mai EU vesztett. Merkelnek csak annyit kellett volna mondania: “Orbán úr, süsse meg a vétóját, és ne hazudozzon – megleszünk a maguk beleegyezése nélkül is.”
Orbán nem zseniális, csak az érdekei egybeestek Merkelével.
Kihasználta, hogy Merkel
– félt attól, hogy a portugálokhoz átmenjen a döntés,
– el akarta intézni a dolgot gyorsan, ameddig az EU-ban a német hármasfogat működik, Angela, Ursula és Manfred,
– féltette a “dealmaker” hírét,
– meg volt sértődve, hogy az EU parlamentje hozzányúlt az ő eredeti javaslatához, amely azonos volt a mostani “eredménnyel”,
– nem kívánt egy olyan harcot elindítani (a 25-ök megegyezését), amelyet ő már nem tud kontrollálni, és nem is az ő ízlése szerint való,
– félt attól, hogy kudarcot vall az eddigi hozzáállása Orbánhoz, miszerint “elvégre Orbánt megválasztották”, viszont “bebizonyítom, hogy külpolitikailag kezelhető, tehát nem olyan veszélyes, mint a híre”,
– Nem volt kedve azt bizonygatni, hogy nem kell Huxittól félni, inkább csatlakozott az Orbán gerjesztette mítoszhoz,
– félt hogy Orbán ártani fog az autógyáraknak, akik végülis finanszírozzák az ő pártját.
Egy szó arról, hogy “de legalább ott a jogállamiság mechanizmus”. Ugyan mit “adott fel” Orbán és Kaczynski? A pénzt soha nem adták fel. A vétó csak azt szolgálta, hogy a pénzt ne a belső propagandájukat cáfoló, számukra megalázó körülmények között kapják meg.
– Kevés volt nekik, hogy már az eredetileg kialkudott jogállamiság mechanizmus is fogatlan volt,
– hogy már a Bizottság-Parlament-Tanács megegyezés is csak a pénzek esetleges megkárosítására vonatkozott — volna, ha egyáltalán érvényesíthető mechanizmus lett volna.
– hogy a Merkel beavatkozásáig élő kompromisszum már eleve kijátszhatóbb volt, mint mondjuk egy közös ügyészségi felügyeletet kötelezővé tevő egyszerű és brutális feltétel lett volna,
– hogy tehát VALÓJÁBAN már az ún, jogállami mechanizmus elvi elfogadásakor győztek.
– Most sikerült immár GARANCIÁT kapniuk, hogy végrehajthatatlan lesz a mechanizmus, és még ezt is évekkel elcsúsztatniuk.
– Az EU-s jogállamiság mechanizmus tehát nem számít, ami viszont a hazai jogállamiság szempontjából IGAZÁN számít, és Orbánék számára a legfontosabb volt (pedig épp erre mondják majd az ellenzékiek meg a kommentátorok, hogy ez csak szöveg, ez nem számít): elhozták a saját politikai bázisukat éltető ürügyet, az általuk legyártott “családjogi” és “migrációs” álprobléma “kizárását”, amelyekre a mechanizmus soha nem vonatkozott.
Most a probléma nemlétezését bizonygatják majd Orbán ellenfelei, és ezt fogja hangsúlyozni Merkel is a bírálóinak válaszolva, mondván, miért ne írta volna alá ezt a mit sem jelentő kitételt, ha ezzel “elhárítja” a “bajt”? De hiába: Merkel pecsétje szégyenszemre ott van a propagandatézis alatt, és ez hitelesíti Orbán hazugságát, és nem mellesleg a médiadiktatúráját, amely nélkül persze nem sokat érne ez a hazugság.
Még egyszer: Merkelnek csak annyit kellett volna mondania: “Orbán úr, süsse meg a vétóját, és ne hazudozzon – megleszünk a maga beleegyezése nélkül is.”