A szenny fölött egy fejjel
Gergely Tamás
>Figyelte Vadmalac a Komáját – nem tudta mire vélni azt a tornához hasonlító mozgást: két karját felemelte, úgy, hogy vállban kilencven fokos szöget zárt be a testével, könyökbõl meghajolt a karja, mintha úszni akart volna. De hát a lakásban?
Meg aztán az is eszébe jutott, hogy a Koma tud úszni, más szóval nem azt gyakorolja, mert nincs értelme.
Vagy Kismalacot tanítja? Az lett volna az eredeti szándék? Hát nem a fiú csatlakozott hozzá, mert mulatságosnak találta?
– Merülés ellen – szólalt meg a Koma. – Annyi a szenny, ami körülvesz, attól félek, elmerülök benne.
Szenny, értette Vadmalac. Maga is olvassa az újságokat.
– Na és ez segít? – kérdezte a Komáját.
– Segít, persze, egy fejjel mindig a merülési vonal fölött leszek.
Ezt mondta, és gyakorlatozott tovább.