Piros bugyi a kötélen

Posted by
Peter Barasz
(Breszt)
Nincsenek új híreim.
A rádiónak, tévének sem (persze nem az állami médiára gondolok). Minden műsor arról szól, hogy hány embert állítottak elő – legtöbbet vasárnaponként, bár nincsenek már központi felvonulások, minden környék külön-külön tartja megmozdulását: annyi ereje az erőszakszervezeteknek nincs, hogy egyszerre mindenütt ott legyen. Három napja háromszáz volt ez a szám. De persze hétköznap is mindig bevisznek néhány embert, pl. azért, mert az erkélyén két fehér atléta között egy piros száradt. Ez 15 nap elzárást taksál. Ugyanezt bugyival nem büntetik (nem akarják a „bíróság” előtt kiejteni a „bugyi” szót?), hanem egyszerűen lelopják a szárítóról a bűnös fehérneműt.
Utána jönnek az ítéletek, ki hány napot/évet/rubel büntetést kapott (átlag 150-250 eurónyit). Az augusztus 10-én meggyilkolt Aljakszandr Tarajkouszki, a tiltakozások első áldozata (emlékeztetek: tizenkettőnél tartunk!) emlékhelyén a járdára felmeszelt „emlékezünk” felirat – két év(!). Már nem először. 45 kilós lány „nagyon megvert” egy készenléti rendőrt – másfél év. Letépte róla a símaszkot, hogy meg lehetett látni az „arcát” – két és fél. És így tovább.
Viszont a 12 áldozat egyikének esetében sem indult még vizsgálat sem… A négyezer verés, embertelen bánásmód, kínvallatás miatt tett feljelentéssel kapcsolatban sem.
Egyre több belső video kerül napvilágra a tüntetők elleni vadászatokról, még a verésekről is. A legjobb talán az, ahogy maguk között kiröhögik a tár nélküli (pár perc múlva már berakták neki) fegyverrel rohangáló „államelnököt”, aki odamegy hozzájuk köszönni és megköszönni. De mindez sajnos nem jelent, nem, hogy tömeges átállást, de még csak viszonylag nagyszámú kilépést sem a testületekből. Van ugyan egy „nagykönyv”, ahová elsősorban maguk a karhatalmak volt tagjai jegyzetelik be a kollégáik bűntetteit, többezer bejegyzéssel, bizonyítékokkal, de egyelőre külföldön egyetlenegy ügyben sikerült csak feljelentést tenni.
Itt is, otthon is, igazából egyetlen őrült ámokfutó akaratának áldozata kilencmillió ember. Itt nyugodtan lehet koncentrációs tábornak (nem haláltábornak) mondani az országot. Otthon „csak” bolondok házának.