Mi lesz itt?

Posted by

Fábián András

>Ki kell mondanunk végre egyértelműen és világosan, hogy amit Orbán Viktor csinál, az a magyar emberek módszeres és tudatos elárulása. Teszi ezt folytatólagosan, előre megfontolt szándékkal és a ráruházott hatalommal való visszaéléssel.

A magyar büntetőtörvénykönyv eléggé rugalmas jogszabály, már ami a tágulási együtthatóit illeti. Volt idő, és úgy tűnik most megint ilyen napokat élünk, amikor bárki, úgy értem akármelyik senki, aki bemegy a parlament valamelyik ülésére, futtában beleír valamit a Btk.-ba. Megtehette, megteheti. A bátor 133 azonnal és boldogan nyomja az igen gombot, mert elég, ha az említett törvényhely alkalmas a jelenlegi kormány ellenzékének gyengítésére. Rájuk meg vigyáz a rendszer. Nagy hülyeséget kell ahhoz elkövetni, vagy fajsúlyosabb illető érdekeit kell megsérteni ahhoz, hogy velük szemben is fellépjen a Polt Péter által alkalmazott törvény szigora. Vezetőszáron, előzetesben és vád alatt tíz éve lényegében csak veszélyes baloldali politikusokat láttunk. Még a koncepciós perek sem ritkák.

Ennek ellenére nem találunk olyan paragrafust, amely annyira pontosan leírná Orbán nemzet-ellenes tevékenységét, hogy azt törvényi elemekkel ütköztetni lehetne, és a miniszterelnök és bűntársai felelősségre vonását bárki is kezdeményezhetné. A szaknyelv szerint ugyanis úgynevezett jogászbűnözéssel állunk szemben. A magyar kormány meghatározó humán egyedei annak idején ingyen és bérmentve lettek kiképezve a jogtudományi egyetemeken. Azóta pedig az így megszerzett tudásukat a hatalom megszerzésére, koncentrálására és bármi áron való megtartására használják fel. Emlékezetes, hogy Orbán Viktor, 2006. áprilisában eligazítást tartott a párt aktivistáinak Tatán. A Fidesz elnöke ezen az egyébként nem nyilvános eseményen ismertette a Fidesz második fordulós esélyeit, és azt is felvázolta, hogy mit kell tenni a második fordulóban. Miközben nyíltan felszólította követőit, hogy nyugodtan csaljanak a választások előkészítése és lebonyolítása során, elhangzott az az azóta is sokat emlegetett, már-már szállóigévé vált félmondat: „(a kampánycsend alatt) …a talpon maradt összes kerületben az én hangomon megy a szavazásra való felhívás, amiért majd engem elmarasztal az Országos Választási Bizottság, a jogászok meg megvédenek, oszt jónapot.” A választásokat mégis elbukták, Orbán pedig toporzékolt. Még állítólag sírt is ez a kemény utcai harcos. Amikor aztán 2010-ben végre sikerült 2/3-os választási győzelmet elérnie, első dolga volt a magyar jogszolgáltatási rendszer, valamint a köz- és büntetőjogi kulcspozíciók megszállása. Csak emlékeztetőül: az Alkotmánybíróság elfoglalása, a rendőrség és az ügyészség pártintézménnyé nyilvánítása, a Kormányhivatalok felállítása után mára már eljutottunk el a bíróságok bekebelezéséhez is! Ne legyenek kétségeink! Ezek a káderek Orbán bukása után is, saját, jól felfogott érdekükben, ott fognak kiállni a bukott kormány mellett, ahol csak lehet. Ügyészek, tábornokok, bírók, főtisztviselők.

Hónapokig mást sem hallottunk Orbántól és szószólóitól, hogy még 2/3-os győzelem esetén sem nyúl a Fidesz az Alkotmányhoz. A Fidesz-KDNP győzelmét 2010. április 25-én hirdették ki. Még le sem telt a választások utáni egy év, és 2011. április 18-án elfogadták, majd 2012. január 1-jén hatályba is léptették a Fidesz hatalmát bebetonozó, Alaptörvénynek elkeresztelt párthatározatot. A Köztársaságot, mint államformát, de még az Alkotmány elnevezést sem akarták megőrizni. Az Alaptörvény szövegét az azóta már szánalmas légtornásszá avanzsált, drogos táskás Szájer József pötyögte be a tabletjébe. Emlékezzünk meg azokról is, akik rajta kívül részt vettek az úgynevezett alkotmányelőkészítő bizottság munkájában. E „bizottság” tagjai voltak még: Salamon László (KDNP) és Gulyás Gergely (Fidesz). Valószínűleg tehát nem volt sok vita a szövegen, ami ugyebár elkerülhetetlen lett volna, ha – mint az kultúrállamokban szokás – széles nemzeti alapokra helyezett alaptörvénykezés zajlik. Minden jogi és egyéb döntés azóta is ilyen formában és ütemben, a társadalmi konszenzust még csak nyomokban sem tartalmazva, hatalmi alapon készül ebben az országban.

Úgy tűnik azonban, hogy a társadalmi türelem és elfogadás mostanra már végképp a végét járja. Jól mérhető, hogy a 2022-es választásokig az ellenzék kellően egységessé válik, a mai kormányt elutasító választói magatartás pedig rendkívül megerősödik. Orbán és a Fidesz hatalma még ezek mellett a jogi csűrcsavarok mellett is készülhet a bukásra. Mindez újabb és újabb kétségbeesett akciókra sarkallja a hatalmi tébolyban szenvedő és a lopott holmin kívül már a személyes biztonságát és szabadságát is féltő miniszterelnököt.

Azzal kezdtem, hogy amit Orbán és kormánya jelenleg nagy sebességre kapcsolva művel, az a magyar emberek módszeres és tudatos elárulása. Napestig sorolhatnánk mindazokat a szándékos és bűnös cselekményeket, amelyek arra irányulnak, hogy a társadalmi építést szolgáló pénzügyi eszközöket alattomosan ellopják az emberektől. A cél világos: olyan nagytőkés réteg kiépítése, amelynek egyetlen feladata a mai hatalom fennmaradásának garantálása. Ezeket a lopásból juttatott pénzeket a jog eszközeivel, ha kell új jogszabályok bevezetésével legalizálják.

Miközben lényegében csak erre koncentrálnak, a társadalom számára létfontosságú szociális hálót a maga teljességében módszeresen felszámolták. A társadalmi gondoskodás, mint az állam egyik legfontosabb feladata, megszűnt létezni. Kidobott pénz. Helyét a totális káosz foglalta el. Egészségügyre, szegénygondozásra, a hajléktalanság kezelésére, oktatásra nem jut.

Az elvesztett emberéletek ezrei bizonyítják Orbán személyes bűnösségét a mai járványos időkben, de minden télen százak esnek áldozatául a mostoha időjárásnak is. A magyar társadalom 15%-a soha nem látott nyomorban él. 1,5 millió emberről beszélünk. Orbánnak még csak gondolatként sem fordult meg a fejében, hogy ezeken az embereken segíteni kéne. Az általa létrehozott újgazdag plutokrácia erősítésén kívül a valóban rászorulók problémáival sem ő, sem a kormány egyáltalán nem foglalkozik. Az elégedetlenség, az elhallgatott, eltusolt problémák miatt a mélyben lappangó feszültség egyre kézzelfoghatóbb. A rendkívüli állapot (jogrend!) kihirdetése tehát nem véletlen. Ennek örve alatt növelni lehetett a rendőri jelenlétet és ellenőrzéseket, az utcákon katonai járőrök cirkálnak, talpig fegyverben. A hadsereget modern nehéz és könnyű fegyverekkel látják el óriási összegekért. Kijárási és gyülekezési tilalmat rendeltek el, és mindehhez a járványt használják indoklásként, ami ilyen fokú mozgósítást persze egyáltalán nem indokol.

Orbán diktatúrája mindezek ellenére és minden jogászkodás dacára megrendülni látszik. Ezért a diktátor úgy döntött, hogy ha már mindenképpen át kell adnia a hatalmat, akkor olyan káoszt hagy maga után, ami az első pillanattól lehetetlenné teszi a normális átállást. Pontosabban a demokratikus köztársaság helyreállítását. Az jogállam visszaépítése ugyanis nyilvánvalóan együtt jár a felelősségre vonásokkal, a népítélettel és a népharag egyéb megnyilvánulásaival. Ez utóbbit akarja Orbán alattomosan, már most az új kormány ellen fordítani.

Egyre nyilvánvalóbb, hogy mindenféle ürüggyel ki akarja léptetni az országot az Európai Unió védőernyője alól, amely ugyancsak eltökéltnek tűnik, hogy meghatározó szerepet vállaljon a magyar jogállamiság visszaállításában. Miközben tudatosan rombolja a szövetségi rendszereinkkel fennálló viszonyainkat, egyre intenzívebben közeledik az autokraták és diktátorok által uralt országokhoz és ezek szövetségi rendszereihez. Mereven elutasít minden olyan megoldást és lehetőséget, amely a legcsekélyebb véleménynyilvánítást engedne a magyar kormány (értsd Orbán) tevékenységébe. Felesleges nehézfegyver rendszerek értelmetlen beszerzésével, atomerőmű vásárlással, soha meg nem térülő vasútépítéssel terheli meg a költségvetést. Irgalmatlan mennyiségű pénzt vesz fel magas kamatra a szabadpiacon. Harminc évre eladósítja az országot, de elsősorban a következő kormány mozgásterét szűkíti minimálisra. Lehetetlenné teszi ezzel, hogy egy emberközpontúbb politika a jövőben a valós társadalmi problémákra koncentráljon. Örökül hagyja és borítékolja a megszorítások kényszerét.

Orbán sok milliárd eurótól fosztja meg a mind nehezebb körülmények között élő embereket egy minden eddiginél válságosabb szükséghelyzetben. Az egyre sűrűbben megfogalmazott, a német ipari- és kereskedelmi hálózatok magyarországi jelenlétének szükségességét megkérdőjelező kijelentések alapjaiban veszélyeztetik a munkahelyeket és a magyar gazdaság működőképességét és fejlesztését. Bizonyos, hogy nem riad vissza tehát attól sem, hogy akár az Európai Unióból is kilépjen, ha az ő, személyes érdekei ezt szükségessé teszik. Ne dőljünk be annak, hogy azt állítja: eszében sincs kivezetni az országot Európából. Ne feledjük! Annak idején azt is vehemensen tagadta, hogy alkotmányozni készül. Aztán Szájer egyszercsak felült a Strasbourgba induló vonatra. A történet innen már ismert egészen az ereszcsatornáig.

Nem kétséges tehát, hogy Orbán meghirdette az utánam az özönvíz stratégiáját. Mindemellett azt is nyilvánvalóvá tette Szentesi Zöldi László „véletlen elszólása” révén, hogy mi vár a választás másnapján az új kormányra. Százezer tüntető indul meg a Parlamenthez. „Néhány ellentüntető jön, érkeznek gyurcsányista (sic!) rendőrök, aki (sic!) emlékeznek még a 2006-os élményekre, és máris folyik a vér.” Mindez persze „…Nem azért, mert a magyar jobboldal nem tűri a vereséget, hanem azért is, mert ha az ellenzék győz, külföldi segítséggel, külföldi zsoldban teszik, a nemzeti felfogású emberek pedig látják ezt, és nem fogadják el az ilyen módon elcsalt választást.” És persze jönnek a migránsok, az ellenség (értsd Németország és az Európai Unió!), a megszállók (értsd Németország és az Európai Unió!). Jobban teszik azonban, ha nem óberkodnak, mert balhé lesz. „Ha meggyengülünk, meggyengül az ország is, a többit pedig már leírtam, durva dolgok jönnek.”

Ez van most, amit ez az agyament, ostoba fecsegő kifecsegett. Már meggyengültek, már módszeresen rohasztják le, és gyengítik meg az országot. A durva dolgok eljövetelében se kételkedjék senki. 2006-ban már egyszer lejátszották.

Vegyük tehát komolyan a dolgokat. A sarokba szorított Orbán és járszalagján táncoló zsoldosai már javában készítik elő a zavargásokat. Arra gyúrnak, hogy mindazt a sok nyomort, amit most halmoznak az emberek nyakába, ők maguk fogják az új kormány képébe vágva meglovagolni. Sajtójukat, rádióikat, televízióikat gazdagon kistafírozták, káderanyaggal kitömték. Azok összehangoltan, kipróbáltan, jól működnek. Aktíva-hálózatuk adott és jól szervezett, központilag irányított.

Nem lehet felkészületlenül várni ezt az ellenforradalmat. Arra végképp nem lehet számítani, hogy a diktátortól való megszabadulás feletti határtalan öröm majd megóvja a felszabadítót. A tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy egy új építmény átadási ünnepségét azzal kezdeni, hogy meggyújtják az alatta előre elhelyezett robbanóanyag gyújtózsinórját, még az álmos könyvek szerint sem jósol fényes jövendőt.