Választás kolera idején

Posted by

 Szele Tamás

>Újfent le kell szögezünk, miszerint Meseországban élünk, ahol véletlenszerűen történik minden, ha az ember tesz valami rosszat, rendszerint nagy baja nem esik, ha jót tesz, azt még megbánhatja, körülbelül ilyen világ lehetett annak idején, mikor a régi kínaiak kitalálták a „wei wu wei” elvét, miszerint az a jó, ha nem teszünk semmit, abból még nagy baj sosem lett.

Vagy de. Demeter Szilárd ügye rendeződni látszik, azon elvek alapján, melyeket tegnap is pedzegettem, miszerint nem lesz semmi baja, haja szála sem fog görbülni, maximum meghosszabbítják Bicskéig, netán Lovasberényig. Végül is miért esne baja, tett valami rosszat? Igen, tett, de ez Meseország, itt annak következménye nincs. Hagyjuk is őt becstelenségben megőszülni, lássuk, mi van a többi ápolttal. Mert az ő dolgaikból még lehet probléma.

godeny1.jpgLesz is. Itt van nekünk ez a Gődény doktorunk, felőlem vélekedjen tanításairól mindenki, ahogyan épp akar, én semmi jót nem gondolok felőle, ugyanis megérzem a kókler szagát szél ellen is nyolc tengeri mérföldről. Gondolni lehet róla, amit akarunk ámde írni már nem annyira. Vagy három napja ugyanis igen hangsúlyos stílusban közölte a YouTube útján a nagyközönséggel, miszerint ha valaki őt még egyszer írásban vagy egyéb módon a nyilvánosság előtt „vírustagadónak” nevezi, annak „olyan pert rak a nyakába, hogy füstölni fog”.

Ilyen esetben két dolgot nézünk meg. Az első, hogy neveztem-e én ezt az embert vírustagadónak valaha is. Nem, nem neveztem. Neveztem én sok mindennek, de épp vírustagadónak nem. Főleg azért nem, mert ő nem tagadja a vírus és a betegség létezését, hanem bagatellizálja, relativizálja, amit vírusrealizmusnak hív.

A másik, amit megnézünk, hogy valóban nem tagadja? Bíróság előtt bizony úgy nézne ki, hogy nem, azt soha nem mondta, írta, hogy ne lenne betegség. Azt viszont sokszor, hogy nem súlyos, nem veszélyes. Csak azt nem tudom, akkor mibe halnak bele az emberek, de ha ezt pedzegetem, a gődényita felekezet el fogja magyarázni, hogy megfizették őket, azért pusztulnak. Gazdag lehet ez a Háttérhatalom, mert például nekem nehéz lenne annyi pénzt kínálni, amennyiért hajlandó lennék meghalni, de ők biztos jobban tudják. És a vezérük azt hiszi, hogy most már vitatni sem lehet a véleményüket, mert lám csak, felfedezte a csodafegyvert, és perel.

Amint elnézem, leginkább a kormánymédiát perelheti, ugyanis többnyire ők használták a kifogásolt jelzőt, mások árnyaltabban fogalmaztak, ők meg azért ilyen egyszerűek, mert rendszerint változtatás nélkül veszik át egymás anyagait. Sok egészséget a perekhez, akad pár ügyvéd barátom, miért ne keressenek egy kis pénzt?

Hanem az szöget üt a fejembe, hogy ha ott áll valaki, a piactér kellős közepén, a fején olvad a lopott tábla vaj, miképpen lehet olyan bátor, hogy még ő kiabál zsandárok után? Erre csak egy magyarázatot találok, de az annyira fantasztikus, hogy magam is spekulációnak találom és nem merném állítani, hogy így is van.

Szóval, itt állunk ezzel a járvánnyal, elég áldatlan a helyzet. Itt álltunk már a tavasszal is, hála a vuhani párttitkárnak, aki Holdújév előtt nem engedte nyilvánosságra hozni a reális adatokat, mert ha megengedi, akkor nem veheti fel az éves jutalmát. Hogy most éppen hol költi azt a jutalmat, nem tudom, de remélem, valahol a Kőkapu-szigeten, ahová már a Tang-korban is száműzték a bűnösöket.

A járványellenes intézkedéseket senki sem szereti, mert nincs is mit szeretni rajtuk: bár én magam nagyon nagy erőszakot nem tapasztaltam a betartatásuk körül, láttam már keményebb szabályokat is életem folyamán. Már önmagában a felhatalmazási törvény is túlzás volt ilyenformán, hiszen nem tapasztalható agresszív ellenállás a valódi világban az intézkedések ellen, maximum a közösségi oldalakon találkozunk a háryjánoskodásokkal, hőzöngésekkel.

Körülbelül ezen a ponton – a felhatalmazási törvény meghozatala után – jelent meg a színen Gődény doktor és énekelte el belépőjét, kísérték a Budapesti Antipatikusok. Aztán jó ideig csend volt, ami Hunniában azt jelenti, hogy mindenki tesz, amit akar. Tettek is, a szeptember 11-i demonstráció volt az egyik csúcsa a formálódó járványszkeptikus mozgalomnak (engem ugyan nem fognak perelni). Az már akkor is látszott, hogy kicsit sem járványról, vírusról van szó a konteók kulisszái mögött, volt ott olyan ordas világösszeesküvés-elmélet, hogy a Demeter Szilárd ahhoz képest hitközségi elnök, ott volt minden kamupártok anyamestere, Seres Mária, de volt ott tán még regölés is: az egész mozgalom elkezdett markánsan politikai, jelesül szélsőjobboldali jelleget ölteni. Ugyanis jelenleg a magyar politikai prérin ott tapasztalható üresedés, a Jobbik már kint van a pikszisből, a Mi Hazánk még nincs benne igazán, itt lehet boltot nyitni, itt van hely. Erre a vonatra mások is fel akartak szállni, a RendSzerVáltóktól a MAG-mozgalomig (van is elég sok átfedés közöttük, bár Gődény mester, a tapasztalt mocsári hajós igyekezett kihajigálni minden potyautast és lázadót a fedélzetről).

Ebben a helyzetben született meg az új választási törvény, ami lényegében rákényszeríti a parlamenti ellenzéket arra, hogy 2022-ben közös listát állítson. Több lesz, mint csodálatos, már most látszanak rajta a repedések. A kormánypárton is különben, de az előnyösebb helyzetben van.

Idáig beszéltünk a tényekről, innen már tényleg csak merengés, spekuláció következik.

A gődényita mozgalom sok jelét adja annak, hogy párttá próbál alakulni, adatokat gyűjt a támogatóiról, pénzt is szed, mikor lehet, egyszóval, tekintve szimpatizánsaik magas számát, egyáltalán nem tarthatjuk kizártnak doktor Gődény parlamenti helyét 2022-ben, de akár még egy frakciót is képesek lehetnek kiállítani. A végtelenül kiélezett magyar politikai állapotok között, mikor pár ezer szavazatért is vígan megnyúznák egymás honatyáink és honanyáink, egyáltalán nem figyelmen kívül hagyható egy meglehetősen támogatott tömegmozgalom, legyen bár akármilyen abszurd is. Tehát Gődény doktor és emberei tényezők, és ezért nem görbülhet hajuk szála sem.

De tán csak nem fognak belépni valamelyik koalícióba?  Nem, valószínűleg nem. Ők ugyanis nem pluszban tényezők, hanem mínuszban: esetükben nem az a fontos, hogy a híveik kire szavaznak, hanem az, hogy kire nem. Honnan fognak hiányozni azok a voksok. És ezért erőlteti a járványszkeptikus mozgalom a nemzeti jobboldaliságot: a Jobbik szavazótáborát próbálják meg kisajátítani, nem is sikertelenül.

Aztán, ha – mondom, ha! – ebből párt lesz, és ha indul a választásokon, megdőlnek a korábbi kalkulusok és statisztikák, mert arra senki sem számít, hogy a korábban biztosnak tűnő jobbikos körzetek voksai átkerülnek ezekhez az eddig ismeretlen emberekhez. Persze, ez nem jelenti azt, hogy győznének, ugyan már: ez csak azt jelenti, hogy a mostani kormány fog sokkal nagyobb arányú győzelmet aratni, mint bármikor korábban. Nem a kétharmad érik nekik, hanem a négyötöd.  Hát persze, hogy mondhat a Gődény doktor, amit csak akar, ennél kevesebb miatt is lettek nálunk védettek mindenféle emberek: ha csak pár százezer szavazatot el bír szedni az amúgy is rozoga, erővel összedrótozott ellenzéki listától, már megérte a kormánynak. Persze, hogy perelhet, persze, hogy szembemehet bármilyen törvénnyel. 2022-ig az tesz, amit akar.

Persze, ha addig véget ér a járvány, más ideológia után kell nézni, majd harcolnak az 5G ellen. Ez nem jelenthet gondot. De mondom, ez spekuláció, egy szóval nem állítanám, hogy így is van. Ugyanis ha állítanám, bizonyítanom is kéne. És erről szóló bizonyítékai senkinek nincsenek, nem is lehetnek.  Ez csak egy kis magyar rémlátomás.

Szóval, minálunk, Meseországban még a járvány sem a járványról szól. Minálunk minden a politikáról szól, és mindig, míg belé nem gebedünk. Belé fogunk gebedni.