Döntését tudomásul vettük

Fábián András

>Tegnap egészen másról akartam írni, mint amiről ma fogok. Tegnapelőtt már meg is kértem egy barátomat, hogy ha kész vagyok a munkával, olvassa majd el és véleményezze. Ő ugyanis szakértő abban, amiben én csak amatőrként kívántam volna búvárkodni. A történések azonban felülírták a jószándékú elhatározásunkat. Kénytelen voltam elállni az elképzelésemtől, s erről öreg barátomat is tájékoztattam. Szájer mindent felülírt. Az én megértő barátom persze derűsen elfogadta a döntésemet, hiszen, mint mondta, Szájer lebukása bearanyozta a napját.

Ne tessék most itt homlokot ráncolni és fintorogni. Kárörvendésből és politikai korrektségből sem kérek kioktatást. Utóbbit a Fidesz és Orbán zárójelbe tette ebben az országban. Amúgy is értelmetlen lenne, hiszen túlságosan is sokan vagyunk, akik nem voltunk, nem vagyunk meglepve. Megint és újra szembesültünk azzal a valósággal, amelyre számtalan esetben megpróbáltuk ráirányítani a közfigyelmet. Szájer botránya egy újabb zuhanás a kormánypárt demagóg politikai jelszavai és tettei közötti szakadék mélye felé.

Dehogy akartam én írni erről a politikai és erkölcsi hulladékról. Ismerem ugyanis a forgatókönyvet. Miután némiképp csitul a közfelháborodás, megindul a kormányzati propaganda gépezet és csörömpölve nyomja el a józan hangokat. A visszafordított valóság ordít be rövidesen minden ablakon, a köztévén és a pártsajtó hasábjain.

Már meg is kezdődött a zenebona. A mindig vigyázzállásban várakozó Földi László titkosszolgálati akcióról vizionál. Az ifjú Jeszenszky szerint A „sok büdös bunkó kommunista sorosista” csak álmodhat ekkora férfiról! Tőle tudtuk meg a színtiszta igazságot, hogy „Szájer csak egy „politikai fogadásra” ment, amikor meztelen férfiak gyűrűjében találta magát.” De ő nem hagyta magát beszervezni.

Közbevetőleg jegyzem meg, mint olyasvalaki, aki számát sem tudja, hogy hány diplomáciai fogadáson vett részt, hírből sem hallottam olyan alkalomról, ahol az illető beléptetésének alapvető feltétele az lett volna, hogy minden ruhadarabjától az ajtóban meg kell válnia. Olyanról meg végképp nem, hogy fogadás végén az ablakon át távozzanak a vendégek. Razzia és igazoltatás sem megszokott esemény az efféle diplomáciai rendezvényeken, nem is beszélve a nyíltszínen bonyolított, csoportos, homoerotikus aktusokról. Szájernek azonban ez nem volt sem gyanús, sem meglepő, hiszen, mint azt a házigazda egy riportban elmondta, Szájer saját elmondása szerint is többször volt már bulibubus a saját lakásán tartott hasonló orgiákon.

Annak ellenére nem írtam volna egy sort sem ennek a szerencsétlen, szánalmas, nyomorult embernek a vesszőfutásáról, hogy számtalan felelősséget felvet az ügy. Felveti a párttársakét, a nemzetbiztonsági szolgálatokét, az alkotmánybíró feleségét, a külügyminiszterét, gyakorlatilag az egész kormányét. Hiszen – mint egy korábbi harcostárs írja – Szájerről nemcsak, hogy negyven éve tudható volt, hogy a saját pártja és kormánya által folyamatosan és durván támadott kisebbséghez tartozik, de az is tudható, hogy nem is először vált alanyává külföldi rendőri szervek eljárásának. Ennek ellenére bírta a párt és a kormány bizalmát. Ennek ellenére volt titokgazda és titokhordozó, aki bárhol, bármikor bármely titkosszolgálat kompromittálhatott és beszervezhetett. Talán meg is tette, szállok itt értelmetlen vitába Földivel és Jeszenszkyvel. Amit persze azonnal abba is hagyok. Teljesen értelmetlen ugyanis ilyen színvonalra ereszkednem, pláne komolyan venni őket.

Nem csigázom tovább a kedves olvasó érdeklődését. Megmondom végre, mire kaptam fel a fejemet. Nem egyébre, mint Orbán Viktor búcsúszavaira arra vonatkozóan, hogy Szájer bejelentette: kilép a Fideszből. Mivel Orbán nem szokott csak úgy a levegőbe beszélni, most is tudta, tudnia kellett pontosan, hogy mit beszél, miképpen fogalmaz, és miért éppen úgy. Szóról szóra ennyit fűzött barátja és harcostársa döntéséhez:

“Amit Szájer József képviselőtársunk tett, az a mi politikai közösségünk értékrendjébe nem fér bele. Harmincéves munkáját nem fogjuk elfelejteni és megtagadni, de cselekedete nem elfogadható, és nem védhető. A történtek után az egyetlen helyes döntést hozta, amikor bocsánatkérés mellett Európai Parlamenti mandátumáról lemondott, és a Fideszből kilépett. Döntését tudomásul vettük.”

Nos, ne legyen igazam, de ez számomra azt jelenti, hogy Orbán egyáltalán nem mondott le Szájerről. Nem fogja beáldozni őt az „ellenséges titkosszolgálatok által kreált provokációnak”. Pláne nem tesz ezzel semmiféle szívességet a libsibolsi, sorosista összeesküvőknek, a hazaáruló ellenzéknek és Brüsszel magyarellenes bürokratáinak.

Orbán Szájert továbbra is „képviselőtársának” tekinti. Vagyis biztosítani fogja számára a képviselői mentességet – amire a kábítószer birtoklás, a kábítószerrel való visszaélés miatt bizony nagy szüksége lesz.

A Btk. 178. § (1) bekezdése szerint ugyanis „Aki kábítószert termeszt, előállít, megszerez, tart… stb.” annak büntetése az a) pont szerint „két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés,” ha „(ac)) hivatalos vagy közfeladatot ellátó személyként teszi ezt”. A külföldön elkövetett bűncselekmény esetén is a magyar törvényt kell alkalmazni a magyar állampolgárra.

Nem véletlen tehát, hogy Szájer pánikszerűen hagyta el a „diplomáciai fogadás helyszínét”, és a következő repülőgéppel már repült is haza, hátrahagyva csapot, papot és kihasználva a még meglévő képviselői mentességét, amitől hatósági kérésre, nyilvánvalóan, napokon belül meg fogják fosztani.

Én azonban azon sem lennék meglepve, ha Szájert néhány napon belül egy rövidesen elitélésre kerülő Fideszes képviselő helyén látnánk üldögélni a Parlamentben. Abszolút biztonságban és védelemben Polt Péter rá nézve amúgy sem túl veszélyes ügyészségének nyomozóitól. Borkai és Deutsch Tamás példáján okulva a párt senkit nem hagy az út szélén. Nem is beszélve a Fideszes többségű mentelmi bizottságról. Erre nézve biztos tapasztalatokkal rendelkezünk. Orbán nem fogja „elfelejteni és megtagadni harminc év munkáját” a kipróbált harcostársnak, pártalapítónak és „képviselőtársnak” egy ilyen apró botlás miatt.

Nem Szájer lesz az egyetlen bújtatott bűnöző a Parlament padsoraiban. Nincs ezen semmi csodálkozni való. Tessék szépen tovább haladni!