Washingtoni vereséggel végződött Trump kereskedelmi háborúja Kínával. Mi jön most utána?

Posted by

Dobozi István

>A Trump-kormány hároméves kereskedelmi konfliktusa Kínával semmilyen kézzelfogható gazdasági előnyt nem hozott Amerikának. Az ország magas árat (elmaradt növekedés, bizonytalanabb beruházási környezet, megemelkedett fogyasztói árak, növekvő agrártámogatás stb.) fizet az általa kirobbantott kereskedelmi háborúért. Trump elnök nem látta, hogy a Kína büntetését és megregulázást célzó büntetővámokat Amerika végső soron saját magára veti ki. A Kínából importált cikkekre kivetett – átlagosan 19 százalékos pótvámok – miatt évente 620 dolláros veszteség éri az amerikai háztartásokat, ami majdnem ellensúlyozza a két évvel korábban bevezetett adócsökkentést. Nem lett feldolgozóipari reneszánsz, az amerikai multik nem tértek haza Kínából. Ráadásul a kétoldalú háború által okozott károk kiterjednek a világkereskedelmi rendszerre a globális értékláncok destabilizálása, a WTO-szabályok negligálása, az unilaterális és diszkriminatív kereskedelempolitika  miatt.

Koncepcionálisan mélyen elhibázott a Trump-kormány kereskedelmi mérlegre fókuszáló, populista merkantilizmusa, amely figyelmen kívül hagyja a Kínával szembeni deficit (az összhiány fele) mélyebb, makroökonómiai fundamentumait: a széles megtakaritási-beruházási rést, amit Amerika trendszerűen hanyatló, alacsony belső megtakarítása okoz. A makroökonómiai feltételek változatlansága esetén a Kínával szembeni vámprotekcionizmus a teljes amerikai kereskedelmi hiányt nem csökkenti, csupán annak relációs, földrajzi szerkezetét módosítja. Semmi nem bizonyítja jobban a trumpi felfogású kereskedelempolitika kudarcát, mint az a tény, hogy az elnök Fehér Házból való távozása napján mind az összdeficit, mind a Kínával való kétoldalú hiány nagyobb lesz, mint amilyen hivatalba lépésekor volt.

A kétoldalú áruforgalomra való összpontosítás a világkereskedelem globalizáció előtti, korszerűtlen trumpi felfogását tükrözi. Ahogy ezt a Financial Times-ban és a Wall Street Journal-ban adatokkal bizonyítottam, ha tekintetbe vesszük az országhatárokon átívelő értékláncokat, a Kínában működő amerikai multik hatalmas eladásait a kínai belső piacon, a szolgáltatáskereskedelemben meglévő amerikai többletet, valamint a Hongkongon keresztüli reexportot, akkor Amerikának nem deficitje, hanem többlete van Kínával szemben a gazdasági összkapcsolatok szintjén. Ez a körülmény a Kínával folytatatott kereskedelmi háború gazdasági megalapozatlanságát és aránytévesztett voltát mutatja.

Ráadásul a Trump-kormány eddigi intézkedései – beleértve az idén életbe lépett kétoldalú kereskedelmi egyezményt, amelynek keretében konkrét amerikai árukra és mennyiségekre szóló importkötelezettséget kényszerítettek Kínára – az államilag irányított kereskedelem (managed trade) megerősödésével járnak. Pedig Washington korábban kijezetten azért bírálta Pekinget, hogy kézivezérli a külkereskedelmet.

Mindez korántsem jelenti azt, hogy Kína csupán áldozat, ártatlan bárány. Amerikának jogos kereskedempolitikai kifogásai vannak Kínával szemben az illegális exporttámogatástól kezdve az illegális technológiabeszerzésen keresztül a belső piac túlzott védelméig bezárólag. E tekintetben azonban Amerika nincs egyedül, mivel a többi fejlett ország is ezekkel a kínai kihívásokkal találja magát szemben. Washington nyomáspolitikája sokkal hatásosabb lett volna, ha nyugati partnereivel egységben lép fel Pekinggel szemben az eddig követett, a nemzetközi kereskedelmi jogba ütköző egyoldalú büntetővámok és a harmadik országokat diszkrimináló, bilaterális kereskedelmi egyezmény helyett.

Az Egyesült Államok és Kína között éleződő stratégiai versengés folyik a globális vezetőszerepért. Washingtonban Kínát tekintik a Pax Americana távlatilag legveszélyesebb, revizionista kihívójának. Emiatt a külgazdasági együttműködésben egyre inkább a feltartóztatási és biztonságpolitikai prioritások kerekednek felül. Washington a kereskedelmi, beruházási és technológiai kapcsolatokon keresztül is Kína felemelkedésének lassítására és gazdasági gyöngítésére rendezkedett be. Huawei, Kína telekommunikációs zászlóshajója és globális piacvezetője ellen Washington szabályos megsemmisítési kampányt folytat, de már százával vannak kínai techcégek Washington feketelistáján. Ez a stratégiai vonal minden bizonnyal túl fogja élni a Trump-kormányt.

Keveset lehet tudni Joe Biden megválasztott elnök várható kínai kereskedelempolitikájáról, azon kívül, hogy helyteleníti, sőt öngólnak tartja Trump vámterrorját. A stratégiai cél – Kína világgazdasági nyomulásának fékezése – marad, de az eszközök változnak. Biden már jelezte, hogy elnökként csökkenteni fogja Amerika Kínától való kereskedelmi függőségét, különösen azokon a területeken (félvezetők, telekommunikáció, orvosi műszerek, gyógyszerek stb.), ahol a nagymértékű kínai piaci jelenlét nemzet- és közegészségbiztonsági kockázatokat vet fel. Biden a jelenleginél differenciáltabb, kiszámíthatóbb, puhább protekcionista vonalat követ majd, és Amerika fő szövetségeseivel együtt akar fellépni Peking kifogásolt kereskedelmi praktikáival szemben. S mit csinál a kínai árukra ráhúzott, magas trumpi vámfallal? Valószínűleg induló tárgyalási tőkének használja majd: ütemezett vámlebontás hiteles kínai reformokért cserében.

Az amerikai-kínai kapcsolatokban Biden hidegháborúra emlékeztető állapotokat fog Trumptól örökölni január 20-án. Az amerikai közvélemény és mindkét párt markáns Kína-ellenessége miatt a trumpi örökség egy ideig meg fogja kötni az új elnök kezét. Lehet, hogy mélyebb stratégiai átgondoltság lép majd a trumpi rögtönzések helyébe, de a keményvonalas Kína-politika marad. Trump után Biden elnök – mégha akarna sem – mutatkozhat puhának.

(Az Amerikában élő szerző a Világbank korábbi vezető közgazdásza.)