>Istenem, micsoda szánalmas, banális roncsországot kreált itt a Fidesz, néhány év alatt. Váratlanul lemond a Fidesz egyik oszlopa. Az Alaptörvény szellemi atyja. Saját bevallása szerint megfáradt a libernyákok ellen folytatott hosszú harcban. Egyben biztosította a körmüket rágó, aggódó híveket, hogy termeszetesen mindenben egyetért a Főméltóságú Úr és az ő pártja minden lépésével.
Az ország pedig megdöbben, nem hiszi el, hogy csak fáradtságról lenne szó. Az ilyenek nem szoktak megfáradni. És elkezd találgatni. Ellenzéki érzelmű közírók tudni vélik, hogy a dolog a vétóval függhet össze. Szájer nem bírta a rá nehezedő nyomást, erkölcsi politikai válságba süllyedt, nem látott kiutat.
A fideszes agytröszt, amely persze mindent tudott, abban bízott, hogy a dolog nem derül ki, vagy ha igen a Demeter szöveg majd eltereli a figyelmet.
Aztán minden kiderül. Kiderül, hogy milyen szánalmasan banális roncsországot sikerült itt összehozni, rövid idő alatt. Kiderül, hogy semmi sem úgy van, hogy hazuság, hitványság minden szavuk. Kiderül, hogy a főnök nemcsak hogy nem mindenható, de még a saját kis szemétdombján sem tud rendet tartani.
Nemhogy kultúrfölény nincs, de még csak alsóbalkáni színvonal sem.
Hogy gennyes seb vagyunk Európa altestén, amit majd egy következő generációnak kell kikúrálnia.
Legszívesebben szebb jövőt kívánnék, ha nem tudnám, hogy ez a két szó is be van sározva.