Egy úr az esőcsatornán

Posted by

 

Szele Tamás

Hölgyeim, uraim, tartozom önöknek egy vallomással: én egy kivételesen naiv lélek vagyok. Alig pár napja találgattam itt, mi lelte Szájer Józsefet, hogy lemondott EP-képviselői székéről, gyanakodtam fáradtságra, lelkiismeretre, gyanakodtam mindenre, csak arra nem, hogy a belga erkölcsrendészet lelte őt, éspedig egy esőcsatornán.Az elemző eszmefuttatás burleszkbe csap át, a Shakespeare-drámából rejtői jelenet lesz és homéroszi kacaj: azért ezt senki sem gondolta volna. Ezt képtelenség volt elképzelni. Oda ez én gondosan építgetett teóriám a Fidesz romba dőlő euroszkeptikus terveiről, a kompromisszumkeresésről az Unióval – de nem baj, legalább tisztábban látunk. Szó nincs itt világszintű diplomáciáról, szövetségekről és szembenállásokról, itt egy nálam csak kicsit idősebb úrról van szó, aki begerjedt állapotában egy esőcsatornába kapaszkodva menekül.

Ha van a fején lámpaernyő, úgy még jobb. Hát, nem épp Róma méltósága hullott porba, az igaz. De lássuk, mi történt?

Először a Telex írta meg Magyarországon, a legnagyobb flamand nyelvű napilap, a HLN (Het Laatste Nieuws – „A legfrisebb hírek”) írására hivatkozva, micsoda kutyakomédia esett Brüsszel szép városában péntek éjjel. Történt ugyanis, hogy lakossági bejelentés alapján, mert a lakosság az ilyesmit mindig és minden országban bejelenti, miszerint a brüsszeli rendőrök átmentek az utca túloldalára. Nem kellett sokat sétáljanak, ugyanis arról érkezett bejelentés, hogy a brüsszeli rendőrség utcájában folyik hangos és népes vigalom. Járványügyi intézkedések idején.

Már ahhoz is igen sok ész kellhetett, hogy a kedves egybegyűltek a rendőrséggel sré vizavi mulatérozzanak, holott valószínűleg akadt volna erre a célra talán kevésbé feltűnő helyiség is, de hát ők tudják. A rend őrei kimentek, nagyon meg nem erőltették magukat a hosszú sétával, és megállapítást nyert általuk és mintegy révükön, miszerint huszonöt fő folytat kábítószer-fogyasztással és szexuális tevékenységekkel egybekötött társas összejövetel jellegű tevékenységet, mint olyan, melynek azonnali megszakítására, valamint irataik bemutatására szólították fel a kedves egybegyűlteket. Ennek a kedves egybegyűltek nagy általánosságban eleget is tettek, azonban egy magyar EP-képviselő, aki azóta lemondott, megkísérelte, hogy az esőcsatorna igénybevételével távozzon az emeleti ingatlanból. Tekintve életkorát, ez kiváló artistamutatványnak is nevezhető, és csak dicséri fizikai állapotát. Semmi baj, a rend őrei leszedték az esőcsatornáról és óvó gondjaikba vették, rögzítették adatait, majd, amint ez a dekadens Nyugathoz méltó, szépen hazaküldték.

A jelenlévők mindannyian bírságot kaptak. Éspedig nem azért, mert ilyen avagy amolyan irányultságú szexuális interakciót folytattak egymással, hanem mert egyrészt a kábítószer birtoklása, terjesztése és használata még Belgiumban sem szokott azzal járni, hogy az embert kitüntetik érte a Becsületrenddel, másfelől pedig bizony megsértették a gyülekezési és kijárási tilalmat, ami járvány idején nem tréfadolog.

Igaz, hogy emberünk azért került olyan hamar haza, mert diplomáciai mentességével élt, még amikor az esőcsatornán csimpaszkodott.

Na jó, ez eddig egy flamand nyelvű sajtóhír, megengedem, komoly laptól származik, de ellenőrizzük a forrásainkat, mondja ezt más is?

Mondja, hölgyeim és uraim, kedves barátaim, éspedig maga az érintett, aki közleményt adott ki az ügyben! Akkor lássuk.

„A belga sajtóban ma megjelent egy újsághír egy pénteki brüsszeli házibuliról, amelyen jelen voltam. A rendőrségi igazoltatás után jeleztem, hogy képviselő vagyok, mert igazolvány nem volt nálam, a rendőrség az eljárást lefolytatta, szóbeli figyelmeztetésben részesítettek, majd hazavittek.

Kábítószert nem fogyasztottam, a rendőrségnek helyben felajánlottam, hogy készüljön hivatalos teszt, de ezt nem tették. A rendőrség szerint extasy tablettát találtak. Az nem az enyém, arról hogy ki és miképp helyezte el nincs tudomásom. A rendőrségnek erről nyilatkozatot tettem.

Sajnálom, hogy megsértettem a gyülekezésre vonatkozó szabályokat, ez felelőtlenség volt részemről, az ezért járó szankciókat vállalom.”

Emellé tekintsük a brüsszeli ügyészség frissen kiadott közleményének egy részletét

„A férfi hátizsákjából kábítószer került elő, és nem volt nála semmiféle személyazonosító irat. A rendőrség elkísérte a lakhelyére, ahol a férfi egy diplomataútlevél segítségével azonosította. A közlemény az 1961-es születésű, S. J. monogramú személyként azonosítja a férfit, ami minden bizonnyal a szintén 1961-es születésű Szájer Józsefet takarja.” (444)

Akárhogyan is nézem, ez az, aminek látszik. Nem, nem a szuverenista és nemzeti gondolat sárba tiprása a gonosz brüsszelita libernyákok által, hanem egy esőcsatornán kapaszkodó, begerjedt és talán vicces vegyi anyagokkal is feltankolt, erősen ötvenes, öltönyös, szakállas úr, aki épp egy lebukott szexorgia alkalmából diplomáciai mentességére hivatkozik a karhatalomnak.

A másik verziót tessék elolvasni holnap a kormánysajtóban, azért holnap, mert nekik is kell egy kis idő, míg összeszedik magukat. Majd ők megmagyarázzák, Szájer József miért cselekedett helyesen, mi több, miért volt abban az adott helyzetben ez a legmegfelelőbb viselkedés, amelyet Magyarország és a magyar nemzet érdekében tanúsított. Nem kétlem, hogy megmagyarázzák. Ezért tartják őket.

Én meg hol röhögök, hol hüledezek. Azért az nem lep meg, hogy a Fidesz felső vezetése is emberből van, a nyolcvanas évek végén még én is közöttük csetlettem-botlottam egy rövid ideig, csak aztán elmúltunk egymásnak, hála az Égnek, de hogy képesek saját magukat komolyan venni? Hogyan képesek keresztény erkölcsről, nemzeti gondolatról, szűzi tisztaságról, magyar szuverenitásról beszélni ezek a Borkaik, Kaleták, Szájerek? Hogy nem rettennek a gondolattól, hogy elnyeli őket az anyaföld? Bár mondjuk az anyaföld is rosszul lenne tőlük.

Hogy lehetett elmenni egy gangbang-bulira, amit a brüsszeli rendőr-főkapitányság utcájában tartottak és ott még kábítószert is fogyasztani? Ezek az emberek a nyóckerben két nap alatt halnának meg vagy kerülnének rács mögé, de sok-sok évre.

És ezek papolnak erkölcsről. Ezek beszélnek a „genderelmélet” veszélyeiről, holott az csak annyit mond, hogy nem mindig azonos az emberi lények társadalmi és biológiai neme. Ezek teszik lehetetlenné annak a pár magyar transzszexuálisnak az életét, akiknek pedig mindent jelentene, ha jogilag elismernék a helyzetüket. Ezek uszítanak a melegek ellen… ugyan, a szó is kár beléjük.

És akkor most mi lesz? Szájer azt mondta a minap, idézzük pontosan:

„A jövőben a gyakorlati politikusi tevékenység helyett a távlatosabb, szellemi területen kívánom folytatni a rendszerváltoztatáskor megkezdett munkát. Új feladataimat az eddigi elkötelezettséggel és elszántsággal fogom teljesíteni. A konkrétumokról később adok tájékoztatást.”

Köszönjük, ma megkaptuk a tájékoztatást a konkrétumokról. A Demeter Szilárd ugyebár nem ír többet publicisztikát, csak könyvet, de azt is csak később adja ki, ha majd nem lesz kultúrpápa, a Szájer is szellemi területen folytatja, esetleg írhatnának egy közös kötetet, harmadikként bevéve Borkait is, „A tiszta férfiúság” címmel. Tóth Tihamér atya nyomán.

Kaleta meg kisdedóvót nyit majd.

Én már tényleg csak két dolgot nem értek.

Az elsőt mondtam: hogyan képesek ezek saját magukat komolyan venni?

A második a nagyobb gond.

Hogy vagyunk képesek mi komolyan venni őket? Csimpaszkodik egy öltönyös, szakállas úr az esőcsatornába Brüsszelben, majd megigazítja aranykeretes cvikkerét és közli: „Élni szeretnék diplomáciai mentességemmel”. Majd kiselőadást tart arról, hogy Magyarországot megilleti a tisztelet.

És ez nem egy Rejtő-regény, ez egy napi politikai hír.

Csak az kérdéses még, mon cher Potrien, miképpen keverik ebbe bele holnapig Sorost?

Címkép: Halász Géza gif-je