Posted by Spielmann Éva
>[nem a szexszel van a baj] … engem az sem érdekel, hogy fiúk a fiúkkal (már majdnem azzal folytattam, hogy „amíg a négy fal között csinálják”), hogy lám-lám fehér keresztény fiúk fekete fiúkkal és így tovább és így tovább. Teljesen érdektelen, hogy ki mit csinál a magánéletében, pontosan addig, amíg nem pofázza éppen az ellenkezőjét. Ja, és amíg nem köztörvényes.
>[nem a szexszel van a baj] … engem az sem érdekel, hogy fiúk a fiúkkal (már majdnem azzal folytattam, hogy „amíg a négy fal között csinálják”), hogy lám-lám fehér keresztény fiúk fekete fiúkkal és így tovább és így tovább. Teljesen érdektelen, hogy ki mit csinál a magánéletében, pontosan addig, amíg nem pofázza éppen az ellenkezőjét. Ja, és amíg nem köztörvényes.
Saját vélemény buborékunkon belül pedig ne szégyelljük magunkat. Bátran röhöghetünk a helyzeten, mert ez van a kultúránkban. A szex tabu, a tabut a röhögés oldja. Az egyik Czeizel könyvben olvastam, hogy tudósok találtak egy (amazóniai?, polinéz?) bennszülött törzset, ahol a népek minden gátlás nélkül kopuláltak az esőerdőben, amikor csak kedvük szottyant. Viszont az evés tabunak számított. Az evés a legdiszkrétebb tevékenység volt, a másik előtt ételt a szájba venni tiszteletlenség, sértés volt. Pedig biológiai funkció, ösztöncselekvés ez is, az is. Bele sem merek gondolni, mi lenne ma a magas gasztrokultúrával, a sok Michelin-csillaggal, a főzős műsorokkal, a sztár séfekkel, ha ezek a kedves bennszülöttek népesítették volna be a földet, és ma nem szex-tabu, hanem evés-tabu kultúrában élnénk! „Lengyel diplomaták kijárási tilalom alatt érett mangót szopogattak együtt a magyar EP-képviselővel! Skandallum”.
És hasonlóképpen mondhatnánk, hogy mindenki azt szopogat magánéletében, amihez csak ízlése van. De ismét csak addig ér ez a szabadság, amíg a hatalom megtartása érdekében nem kreál értékrendet a mangószopogatók megkülönböztetésére. Aki ugyanezenen célból ellenséget lát a disznóhúsevőkben, miközben kolbász zabáláson kapják, az viselje el, ha bukik. A rajongók hiába kiáltanak titkossszolgálati műveletet. Az talán mentség lenne? Hogy az időzítés politikai célzatú? Számít ez? Nem a lefülelt bulika a lényeg, hanem ami előtte volt és van, a képmutató, sunyi alakoskodás. Az egyik értékrend fensőbbsége nevében a másik megbélyegzése, megnyomorítása, kiszorítása.
A másik oldal pedig ne tartsa el a kisujját azzal, hogy „bizonyos szint alatt…”. Hanem inkább azt hangsúlyozza, hogy vannak köztörvények, és vannak szabályok, amit mentelmi joggal bíró egyéneknek is be kell tartani. A ki-kivel-dug ehhez képest teljesen mellékes. Ugorhatunk. Persze csak miután jól kiröhögtük magunkat a coming-out mikéntjén. Ez a mi közös tabu-kultúránk. Legalább mi ne legyünk már képmutatóak.