Raport

Posted by

Gaál Péter
>- Tessék!
– Hivattál, főnök!
– Ááá. Meg tudnád mondani, mi ez itt az asztalomon?
– Nem látom tisztán, főnök.
– Ez itten egy cikk kinyomtatva. Egy cikkecske. Soros, lengyelek, magyarok, kizárás, ilyesmik. Van ötleted arra nézve, ki írhatta?
– Akárki. Rogán. Gulyás. Juditka.
– Nem talált és nem süllyedt. Idézek még belőle, hátha van más ötleted is. Zsidók. Gázkamra.
– Novák Előd? A kedves felesége?
– Utolsó korty levegő. Egymást eltaposva. Egymásra mászva. Küzdeni. Na? Dereng már?
– Csak nem én írtam, főnök?
– De bizony.
– Tetszett? Szerintem fenomenális. Szendrey Júlia kiejtené tőle a pipáját a szájából, ha nem volna a vitrinünkben. Sajnos meg kellett húznom, pedig annyi jó ötletem lett volna még. Appelplatz, lámpaernyő, túlnyomásos kamra, aranyfogak…
– Te hülye barom. Van fogalmad róla, mit csináltál?
– Én igyekeztem, főnök. Már az összes poént elsütötték. Ez így még nem volt. Illetve volt, magunk között, nem egészen ebben a vonatkozásban, de hát te is megfordultál a hősidőkben a Millenárison és a Kossuth téren! Öltözőkben töltötted a fél életedet! Magad mondtad. Most is jársz meccsekre. Járunk.
– Hogy mered te ebbe belekeverni a focit? A többieket? Engem????
– Az Árpi…
– Mi van az Árpival???
– Kulcsszavak. A lelkek mélye. Bársonyos mélye, így mondta, ha friss anyaghoz jutott előtte. Összekapcsolás. Pro és kontra. Legjobb, ha kontra. Ha a késről mások vére csepeg, mindjárt minden remek. Ez volt Árpi kedvenc vicce. Három csíkon túl még azt is megmondta, kik azok a mások. Ezért bátorkodtam…
– Jól értem, hogy te most mószerolsz? Hívassam ide az Árpit? Emlékszel arra a gyalogos házaspárra, akik a – hogy mondtad? hősidőkben – az autója elé léptek? Jelzem, legutolsó értesüléseim szerint most sincs virágos kedvében. Na? Csak egy telefon.
– Ne hívasd, főnök. Hibáztam. Csak azt mondd meg, miben.
– Te tényleg ilyen hülyének születtél? Rég láttam hozzád hasonlót. Múzeumban kellene mutogatni. De hiszen ott is vagy. Szerinted mi most jóban vagyunk a zsidókkal, vagy nem vagyunk jóban? Másként teszem fel a kérdést. Szerinted most korteshadjáratot folytatunk, vagy még több pénzt akarunk kuncsorogni?
– Pénzt akarunk.
– Megy ez, ha megerőlteted azt a három agysejtedet. Akkor nyilván azt is tudod, kinél van a pénz. Kiknél. Vagy a trezor kulcsa. Mindegy. És azt is tudod, mire ugranak. Az összes szalonképtelen dumánkat ki tudjuk magyarázni, hogy nem kell komolyan venni, nem nektek szól, és így tovább, egyébként tényleg nem kell komolyan venni és tényleg nem nekik szól, de ezt nem tudjuk. Megpróbálhatod, sőt meg is kell próbálnod, de egyrészt nem fog sikerülni, másrészt nem érik be ennyivel.
– A fejemet akarják venni?
– A tiédet, te agyalágyult? Azt is, de kit érdekel? AZ ENYÉMET. Felfogtad végre, mit műveltél?
– Mit tehetek, főnök?
– Voltaképpen semmit. Vannak ugyan köztük is szövetségeseink, utálják egymást, hála Istennek, mint Jani a Tónit, lassan ez is szállóige lesz, Gergő felkészül, tehát vannak szövetségeseink, de most nekik is be kell állniuk a sorba. Érintettnek kell mutatni magukat. Mindenki tudja, hogy csak egy szimpla barom vagy, aki túllihegte a szervilitást, de nem ezt fogják harsogni. Szegény házirabbinknak főhet a feje. Miattad, te eszement. Majd kiad rólad egy elítélő nyilatkozatot, a sorok közé ugyan becsempészi a tompítást, talán még egy kis elismerést is, de ez körülbelül annyi, mint egy kanál víz az égő házra.
– Mondjak le, főnök?
– Még ne. Zsolt se mondott le azonnal. Ugye, te nem jártál mostanában az Adrián? Bár akkor most karanténban lennél.
– Láttál volna, főnök.
– Igaz is. Na akkor. Írsz egy levelet, EGYES SZÁM ELSŐ SZEMÉLYBEN, nem a rabbinknak! hanem a konkurensének, amiben megmagyarázod, hogy nem úgy van, hanem éppen fordítva. Hogy TE így gondoltad. Vársz utána fél napot, és a választól függetlenül, amit előre el tudsz képzelni, visszavonod a cikkedet. Több úgyse lesz, sejtheted. Majd Laci visszamenőleg is kitörölteti, de az csak utána lesz, és nyakamat rá, hogy már eddig is millióan letöltötték maguknak. Aztán vársz néhány napot. Hetet. Majd meglátjuk.
– S utána?
– Addig. Addig írhatsz például egy könyvet, bár bizonyos témákat tanácsos kerülnöd. Hiszen író is vagy, nem? Azon kívül, hogy… Írj például az állatokról. Szereted a tyúkokat? Végtére vidéki gyerek vagy. Petőfi is szerette őket. Írj a tyúkokról. Abból baj nem lehet.
– Könyvírásból nem lehet megélni, főnök.
– Nem mondod!? Én is írtam könyveket, ha nem tudnád. Nekem elhiheted: könyvírásból nagyon jól meg lehet élni. Persze azért nem árt, ha az ember miniszterelnök is mellé.