Posted by Ferber Katalin
>Tisztelt Demeter Úr!
Ön engem nem ismer, ahogy személyesen én sem Önt.
Nem hinném azonban, hogy ez akadálya lenne az alkotmányban (Alaptörvényben!) garantált szólásszabadságnak, ahogy Ön egy válaszlevelében megfogalmazta. Az Ön szólásszabadsága épp annyira fontos, mint az enyém, mindaddig, amíg egymás szólásszabadságát nem akadályozzuk a sajátunk gyakorlásával. (Esetemben ez elképzelhetetlen, az Ön esetében, intézmények vezetőjeként, illetve tagjaként ugyanis Önnek számos eszköze van az én elhallgattatásomra.)
Kezdjük a bemutatkozással. Bár jóval idősebb vagyok mint Ön, tudjuk, hogy a kor nem érdem, hanem tény.
Bár én Magyarországról emigráltam több mint negyedszázada, Ön néhány éve Romániából emigrált Magyarországra. Első pillantásra semmiféle hasonlóság nincs e két emigráció között, hiszen Ön továbbra is használhatja anyanyelvei egyikét a magyart, én ezzel kevésbé büszkélkedhetek, mert erre csak az utóbbi néhány évben van lehetőségem, valahányszor “turistaként” hazamegyek. Nekem ma is ott van a hazám, ahol Ön tervezi, szervezi, bonyolítja, vagy épp egyszerűsíti a magyarországi kulturális élet csaknem minden területét.
Nincs kétségem afelől, hogy az Ön felmenői, rokonai sokat szenvedtek kisebbségként Romániában ahogy Önnek se legyenek kétségei afelől, hogy nemcsak a földrajzi határok taszítanak sokakat kisebbségi létbe, megfosztva őket az emberi méltóság minimumától is.
Ez történt apai nagyszüleimmel, sajnálták hogy túlélték a vészkorszakot, mert kaptak néhány ráadást. Először el kellett dönteniük, zsidóknak vallják-e magukat, esetleg magyarnak, netalántán szlováknak.
Tudták, hisz tapasztalatuk volt erről (is) hogy az első lehetőség életveszélyes. Tudták, hogy a második szívük szerint az övék, így Magyarországra cuccoltak. Otthagyni már nem volt mit, addigra rendes derék helybelieké lett mindenük.
Aztán az apai nagyapámat az Ön által is gyűlölt kommunisták életfogytiglanra ítélték koholt vádak alapján.
Ezt is túlélte, de az amnesztia után néhány hónappal meghalt.
Nagyanyám, kisebbik fiával 1962-ben végleg elment Amerikába, hogy magyar zsidók lehessenek.
Apám már 1956 telén emigrált oda.
Anyám se járt sokkal jobban, apácáknak ajándékozták tíz évesen, aztán az Ön által is gyűlölt kommunisták feloszlatták a rendek többségét, így lett anyám nem felszentelt apácából a kommunisták kiszolgálója.
Kitelepítés, meg a sokféle, már a történészek számára sem rekonstruálható, az emberi méltóságot hírből sem ismerő túlélések, melyben én felnőttem és kiköpött minden nap az az ország mely a hazám volt és ma is az.
Én még a szélsőjobb egyik kedvelt oldalán is szerepelek, mert egy konferenciára csak a Soros pénzével tudtam eljutni.
Tisztelt Uram! Ne tépázza tovább se a kultúránkat, se a társadalmunk egyetlen tagját se semmivel többé.
Én ugyan a náci törvények szerint nem volnék árja, de az Ön nyilatkozata szerint még rendes liber-sem, mert sem nevemmel sem tetteimmel nem asszisztálok negyedszázada semmihez, ami kirekesztő gyakorlat a mindennapokban. Soha, sehol.
Emigráns Ön is és én is. Ha segíteni nem tud(ott), ne ártson. Nem biztos hogy ezt érti, így a levelem utolsó része egy rövid magyarázat. A hazámban élők mindegyike a maga módján túlélő. Ön a kultúránk egyik fellegvárából látja mindezt, “felülről” s nem hinném hogy tényleg tudja hogy hova emigrált.
Önt busásan megjutalmazták stallumokkal, az ehhez járó pénzzel, bizalommal, s ezt Ön példátlanul rövid idő alatt elherdálta, mert az önbizalomhoz nem mindig járul felkészültség, tolerancia, tapintat.
Az öntudat ugyanis, mint az Ön szombaton közzétett (s azóta visszavont) “röpirata” véglegesen (mert végletesen) bizonyítja,Ön magabiztosan privatizálta az ország kultúráját , semmibevéve annak történelmét, így az öntudata nem egyéb, mint görcsös (látszólag laza) bizonygatása annak, hogy Ön minősíthet egy kontinenst, Európát, a benne élőket, minősítheti mindazokat, akik szabadságjogaikat mások sérelme nélkül szeretnék gyakorolni. Valószínűleg Ön nagyon fél. Ezért támadja azt, amiről fogalma sincs. Kérem hogy egyetlen egyszer, vagyis most, alkalmazza a belátást. Talán Ön is megkönnyebbül ettől.
Én biztosan.