Boldog karácsony ígérete

Posted by

Gellért András
>Boldog vagyok, de még mennyire, édes Istenem, szúr a szívem az örömtől, tessék, erre még köhögök is, na, legyen már elég, mi lehet ez, fura, de most nem foglalkozom ezzel, a lázzal sem, meg hova is mennék a nyavalyámmal, kihez, én kórházba be nem megyek, annyira felzaklatott a hír, legszívesebben táncolnék, de ezekkel a vizes lábakkal már állni is nagy dolog…

Jaj, hova kapjak hirtelen, édes Istenem, erre vártam, erre a napra, erre a percre, erre a bölcs döntésre, de meghallotta, meg ám, ilyen ő, figyel a népre, tudja mit akarunk, és amit mi akarunk, azt ő megadja nekünk, nem tudom elégszer megköszönni neki, biztos vagyok benne, hogy megengedi majd nekünk, végre együtt lehessünk karácsonkor mindannnyian…

Mityukát már vagy egy éve nem láttam, iskolás volt még akkor, hogy enném meg a szivét néki, hogy imádom, most munkát keres a drága gyermek, azt mondják nyolc hónap még nem nagy idő, majd lesz valahogy, csak beveszik a közmunkába, nem szabad türelmetlennek lenni, a menyem is állásban van, hogy hol azt nem tudom, mert hetente vezénylik, de ő is jön, talán.

Laci fiam azt mondta, azért még ne éljem bele magam nagyon, de szólt a Zsoltikáéknak is, jöjjenek ünnepelni, de Zsolti lehangolt, ki érti ezt, mikor végre ünnep lesz, ja, tényleg, az apósa gépen van, az anyósa már nincs, nem volt fiatal, ötvenkettő lett volna jövő januárban, meg volt valami alapbaja, kinek nincs.

Icusék jönnek, remélem angolból hazaengedik őket, körbeüljük az asztalt, ha más nem, alapvető élelmiszer, pálinka biztosan kerül valahonnan, eszünk, iszunk, beszélgetünk, nem kell majd sietni, rohanni, nyolc órára hazaérni, boldog vagyok, nagyon boldog, szép évünk volt ez is.