A közbeszéd és a valóság

Posted by

Fábián András
>Soha nem rejtettem véka alá, hogy nagy fogyasztója vagyok a Facebooknak. Sok valódi és virtuális ismerősöm van itt, olyan is, akivel a közösségi oldal révén kerültem kapcsolatba, majd az életben is összesodort minket a szél. Máig tudunk egymásról, találkozgatunk, kicseréljük gondolatainkat. Igen gyakran a Facebookról értesülök először arról, ha valami történt a világban. Máskor ott hív meg valaki a soron következő tüntetésre. Ennek köszönhetően ballagtunk együtt és tiltakoztunk a CEU ügyében, a diszkrimináció ellen vagy az Élet menetén minden évben. Idén ez utóbbi sajnos kimaradt. Talán a járvány miatt…

A közösségi oldal ezerfejű, milliószemű tábora érzékenyen reagál minden rezdülésre. Gyorsabban, mint a napi sajtó és a hírközlés más eszközei. Még akkor is, ha az alapinformáció a sajtóból, tévéből, rádióból származik. A közösségi háló gyorsabb, azonnal értékel, besorol, felnagyít vagy éppen kicsinyít, és jól vagy rosszul mindjárt meg is magyaráz. Vitázik, kiegészít és pontosít. Leleplezi az álhírt és gyártóját, a rosszindulatú csúsztatást, a csalást, a hazugságot. Máskor meg sajnálatos módon maga válik a fake news terjesztőjévé.

Nem véletlen tehát, ha a mai kormányzat hosszabb ideje fontolgatja, fel-felveti a legnagyobb közösségi háló korlátozását, nota bene: beszüntetésének lehetőségét. Az arab tavasz óta az autokráciák rettegnek a szólásszabadság és az önszerveződés eme félelmetes eszközétől. A közfelháborodástól persze még jobban félnek, ezért – bár újra és újra felröppen az elképzelés – nyíltan nem mernek hozzányúlni a közösségi felületekhez. Reménytelen azonban a harcuk még akkor is, ha közpénzek felhasználásával troll-képzőt indítanak, szolgáik által néhány kényelmetlenkedőt zaklatnak vagy letiltatnak. Nem idegen tőlük a feljelentés és más, erőszakos eszközök bevetése sem. Cenzúráznak.

Mindeközben rezzenéstelen tekintettel alkalmazzák ez egyesek által de Gaulle tábornoknak, mások által Churchillnek tulajdonított útmutatást: “Amit nem tudsz megakadályozni, annak állj az élére!” Jelen esetben ezt a legegyszerűbben úgy lehet megtenni, ha ők maguk gyártanak olyan „híreket”, amelyekre sokan felkapják a fejüket és elárasztják vele a szenzációra szomjazókat. Alapelv, hogy a kormányra és Orbánra nézve legyenek kellően semlegesek cseppet sem dehonesztálóak.

A saját közönségüknek elég, ha durva jelzőket aggatnak az ellenzéki politikusokra, álhíreket, hazugságokat terjesztenek róluk, vagy kirohannak a melegek, cigányok, „kommunisták” ellen. Ken Follett szerint a kis elméket a kis dolgok szórakoztatják.

Sokkal bonyolultabb a helyzet az ellenzékkel. Orbán és a Fidesz (nevezzük nevén) pontosan tudja, hogy az ellenzékük döntően az értelmiség nyitott gondolkodású, baloldali és liberális tömegeiből kerül ki. Vagyis nem csupán politikai, de felkélszültségbeli szakadék is tátong a Fidesz pártolói és ellenzéke között. Orbán Viktor ezt a pálinka, mint „alapvető élelmiszer” védelmében ki is mondta. Alig két hete a parlamentben így reagált egy ellenzéki felszólalásra: „Ön mégiscsak egy belvárosi képviselő, mi pedig máshonnan jövünk. Ezért különböző a dolgok megítélése. Vegyük ezt egyszerűen szociológiai adottságnak.”

Ez annyira igaz, hogy a vita a 27% ÁFA-val terhelt élelmiszerekről robbant ki akkoriban, miközben jövő évtől 86 liter pálinkát lehet adómentesen főzni.

A miniszterelnök frappáns válaszához tegyünk hozzá néhány életből vett tényt és adatot. 2020-ban a közfoglalkoztatottak havi bérét, ami bruttó 81 530 forint, 15% személyi jövedelemadó-előleg, 10% nyugdíjjárulék, 7% egészségbiztosítási járulék és 1,5% munkaerő-piaci járulék terheli. Vagyis a közmunkás havonta 54 217 forintot vihet haza, ami a minimálbér 50,6 %-a. Meghalni sok, megélni kevés. A munkája ellenértékeként megélhetésre kap évi 650 000 forintot, miközben ugyancsak évente 327 756 forintot fizet be a költségvetésbe! Mindez persze csak akkor igaz, ha van egész évben közmunka, ami – ugye – jelenleg nincs.

Ehhez képest lényegében adómentességet élvez, aki otthon főz le évente legfeljebb 86 liter 50%-os párlatot. A teljes mennyiség után jelenleg összesen 1000,-Ft az éves átalányadó. Ennek literét aztán feketén 5-6-7000 forintért is el lehet adni. A 86 litert közel annyiért, amennyit egy közmunkás egész évben keres.

A nyomorban, fűtetlen, romos lakásokban, mélyszegénységben élők (számuk ma eléri az 1,5 milliót!) számára a járvány miatt ma már a közmunka is – mint említettük – csupán elérhetetlen álomnak tűnik. A (nem Fideszes) önkormányzatokat a kormány kifosztotta, lenullázta. Emberi életek százezrei kerültek ezzel végveszélybe. Vagy esznek, vagy fűtenek – fogalmazott egy asszony. Ezt is nevezhetjük egyszerű szociológiai adottságnak. A kormány általában eltitkolja a valós halálozási okokat és számokat. Ennek ellenére tudható, hogy november elejéig már 11 ember fagyott meg, vagy hűlt ki. Az elmúlt télen, ez év februárjáig, 140 ilyen eset vált ismertté .

„A hatalom valódi ideológiáját, értékrendjét leginkább az árulja el: miként bánik az elesettekkel, kiszolgáltatottakkal” – mondta Iványi Gábor atya. Nem tudom hány emberhez jutott el ez az üzenet. Orbánhoz és kormányához biztosan nem. Mint ahogyan az sem tudható, hogy hányan látták azt a riportot, amelyben egy szegényeket élelmező civil szervezet könnyeivel küzdő munkatársa arról panaszkodott, hogy a gyülekezési tilalom miatt most nem tudnak meleg ételt osztani. Pedig a hozzájuk járó szegények mellett nagyon megugrott a járvány miatt hirtelen munkanélkülivé vált rászorulók száma is.

A közbeszéd nem szívesen foglalkozik ezekkel az esetekkel. Ezekkel sem! Az illetékesek mindenről tudnak, de cinkos módon hallgatnak. Nem vetne jó fényt a kormányra, ha szóvá tennék. Mások örülnek, hogy a szegénység szerencsére nem az ő problémájuk. Megint mások elfordítják a fejüket. Nem lehet mindenkin segíteni! Azok az agytrösztök, akiknek ez a feladatuk (Rogán és a Habony művek, közszolgálati műsorszolgáltatók, pártsajtó, Demeter Szilárd, Deutsch Tamás, Hollik István stb.), a kormányzati felelősséget kevésbé firtató botrányokat kreálnak. Ezeket aztán beszivárogtatják a nem- vagy kevésbé kormánypárti médiába is, aztán az ellenzék kedvére elrágódhat rajtuk.

Jámbor András kolléga (talán nem sértődik meg a megszólításon) a minap, tulajdonképpen jogosan, azt vetette a szemünkre, hogy nem azok a „fontos dolgok uralják a magyar sajtót, és közvéleményt, mint a Dunafer(r) dolgozóinak a helyzete, a lefelé tartó bérverseny elemzése, az álláskeresők helyzete, és minden olyan dolog, ami tényleg valóban hat erre az országra, ami a mi életünkről szól.” Ehelyett George Clooney Orbán-kritikáján rágódik a fél magyar közvélemény. Elismerem, van ebben igazság. Ámde Clooney-ra tízmilliók figyelnek oda. Ha ő azt mondja, hogy a gyűlöletről neki Orbán és Bolsonaro jut eszébe, akkor milliók kapják fel a fejüket, és néznek utána e két ember viselt dolgainak.

Miközben Orbán Brüsszelben a saját hatalmát biztosító vétója kapcsán vívja saját élethalál harcát, ezzel kockára téve az egész magyar nemzet sorsát és az Unió jövőjét, mi Demeter Szilárd durva, antiszemita, a holokauszt túlélők és utódaik érzelmeibe belegázoló kirohanásán rágódunk. Soros, Soros, Soros. Mindegy milyen konstellációban.

Ha én leírom, hogy Ausztriában (ami, mint tudjuk, Magyarország laboratóriuma) és Svájcban ÁFA-mentes boltokban juthatnak élelmiszerhez és az élethez nélkülözhetetlen fogyasztási cikkekhez a szegénységi igazolvánnyal rendelkezők, alig száz ember csóválja meg a fejét: nálunk is nagy szükség lenne ezekre! De még a magukat baloldalinak nevező pártok sem kezdenek el azon gondolkodni, hogy ezt követelni kezdjék a kormánytól, vagy tüstént beillesszék a választási programjukba a szegények bolthálózatának felállítását.

Ehelyett arra kérik (!) Orbánt, hogy legyen szíves leváltani a feladataira tökéletesen alkalmatlan Káslert. Nem követelik a miniszter azonnali menesztését. Kérik! Pláne nem követelik a miniszterelnök és kormánya leváltását. Pedig teljes egészében az övék a felelősség mindenért, ami az országban történik vagy nem történi. Az elhallgatásokért és a statisztikai adatok meghamisításáért is. Ezért az egész kudarcos kormányzati politikáért.

Úgy vélem, minden fontos, ami a rendszer valódi bűneinek és természetének leleplezését, gyengítését és megbuktatását elősegíti. Ugyanakkor nem kevésbé fontos, hogy egy versenyképes (valóban baloldali!) alternatívát vigyünk be a közbeszédbe, amennyire lehet, figyelmen kívül hagyva a ránk erőltetett kormánypropaganda meghamisított vagy álhírekkel operáló provokációit. Tudom, persze, hogy ez nem egyszerű.

Egy olyan országban, ahol választások idején három kiló fagyott krumpliért egy fontos szavazatot lehet megvásárolni, tulajdonképpen fel sem vetődhet a szociális boltok hálózatának ötlete.