Félig székely, félig zsidó

Posted by
Nagy Kati 

>“Európa Soros György gázkamrája: a multikulturális nyitott társadalom kapszulájából árad a mérgező gáz, ami az európai életformára halálos, mi, európai nemzetek pedig arra vagyunk ítélve, hogy egymást eltaposva, egymásra mászva próbáljunk az utolsó korty levegőért küzdeni. …Mi vagyunk az új zsidók.

Békési Joe rajza

“Nem vagy új zsidó, Demeter Szilárd, ahogy immár székely sem, s ember sem igazán” – írja Nagy Kati, majd így folytatja: “Nem vagy az. Letetted, s elvesztetted minden emberi rangodat. Lehetsz szervilis, jó szolga, tehetségtelenségedben sértetté vált eltorzult, görcsös figura, hisz ez voltál eddig, s ez vagy ma is, remélhetsz, remélhettél egyre jobb lapokat minden leosztásnál, hiheted, s hitted, hogy az erőszakos , önmagadat Istenítő énképed majd igazol, de emberéletek áldozati voltát, sorsdrámák, tragédiák szentségét nem ránthatod le a magad kreálta mocsokkal teli rossz hasonlataid közé.

Nézem az unokahúgaim fényképét, potyognak a könnyeim; tudod, Ők félig székelyek, félig zsidók. Csodálatos Teremtések. Nézem Őket, és őszintén félek Tőled, félek az indulatodtól, félek attól, hogy mit tennél Velük.
Mit tudsz Te arról , hogy hányféle kultúra, hányféle hitrendszer, miféle történelmi áldások s átkok keverednek Bennük, mit tudsz Te arról, hogy miféle erők szövik a Bennük, s az Általuk megszülető szépet ? Élnek, saját jogon, élnek, s még eddig nem találkoztak a félelemmel, mert megóvjuk Őket. Megóvjuk Őket úgy, hogy a SZABADSÁGOT kapták eredendő jussuk gyanánt , a SZABADSÁGOT, mely nem tűri azt a beszédet, ahogyan te szólsz. Ide, Magyarországra ritkán látogatnak, mégis tisztábban, s mélyebbről magyar a lelkük, mint neked, mert szeretetből, figyelemből és megértésből formálják a magyarságukat. Ugyanígy él Bennük amit otthon, az Egyesült Államokban kaptak, s most tanulják Nyugat – Európát, évek óta már. Tanulják, s élik, hogy valóban, tisztán megismerni egymást, a legszebb utazás.
Pár éve gondoltam először arra, hogy mi lett volna Velük, a Végzetes Esztendők alatt. Sikító, zsigeri rettegés lett rajtam úrrá, olyan félelem, amit nem ismertem, s Te sem ismerhetsz, kis Szilárd.
Nem, nem ismerheted, mert még a secu rémtetteit sem hasonlíthatod össze azzal a felfoghatatlan pokollal, amit a XX. Században a zsidóság itt megélt.
Ülj le, s most figyelj, tanulj : egyáltalán semmit sem hasonlíthatsz össze a vészkorszakkal. Semmit. Nem csak azért, mert nincs hozzá jogod, nem csak azért, mert ezek a sorsdrámák az Égig érnek, s nincs utának , nem jött, s nem jöhetett sohasem föloldozás, s nem csak azért, mert az emberi fájdalom ab ovo nem összehasonlítható, hanem azért sem, mert Te mindezt pőrén, szánalmasan, kínosan, vegytisztán ÉRDEKBŐL TESZED. Ennél pediglen nincsen aljasabb.
Felőlem még igaznak is hiheted azt, amit írsz, az sem ment fel immár.
Felőlem remélheted , hogy ezért majd jutalmat oszt a Párt, hisz megdolgoztál érte, kiizzadtad magadból ezeket az otromba, lealjasult mondatokat. Tetted, mert kényszeresen megfelelni akartál, tetted, mert nincs benned már semmi emberi.
Ne kérj bocsánatot, ne tegyél semmit.
Csak fogd be a szádat.
És ne szólalj meg, soha többé. Neked már ; nincsen miért.”