Az inkvizitor stílusa

Posted by
Tamás Ervin
>A második világháborúban meggyilkolt zsidókéhoz hasonlítja Demeter Szilárd a magyarok és a lengyelek mostani helyzetét, amiért az EU jogállamisághoz köti az uniós pénzeket, és addig a gondolatig jut el, hogy Soros a liberális Führer.
Békési Joe rajza

Ízlés és mérték – ez a két szó enyhe figyelmeztetés arra nézve, hogy milyen képzettársításra képes a magyar kultúra új és vérgőzös, ifjú pápája. Aki ilyen analógiára ragadtatja magát, az jobb helyeken kiírja magát még egy olyan portálról is, ahol megjelent. Szégyen. Aki ezentúl szóba áll vele, arra is fröccsen a sár. Ez nem vita, ez inkvizítori stílus. És önleleplező – de nem csupán a szerző, hanem hazám uralkodó politikai erejének elszabadult és elvakult gondolatvilágát is tetten éri. Valószínűleg közülük senki nem fog elhatárolódni. Pedig pokoli tűzzel játszanak. És ez csak a kezdet.

És még valami. Demeter, ahogyan a kormány, ezt az egész jogállami cécót besöpörné a “migráció pártolása” című fejezetbe, Európa eliszlámosodásába. Holott már rég nem erről van szó, de ez a díszes masni alkalmas a csomag tetejére, mert tetszik a népeknek, s eltakarja a jogállam csonkolásának ezernyi nyilvánvaló jelét.

1. Senki nem akarta vég nélkül fogadni az illegális migránsáradatot, pláne nem pártolni azt – Merkel hibás lépését Orbán antihumánus, de a hazai tömegeket valóban megrémítő mutatványa kényszerítette ki.
2. Azóta sokan igazat adnak a magyar kormányfőnek, aki a folyamat veszélyeire hívta fel a figyelmet és Európa sok mindent tett azért, hogy ezzel kapcsolatban nyugvópontra kerüljenek a viták. Csak a zéró-toleranciával nem értenek egyet, ami persze akkor azért nem működik résmentesen, ha üzletfél, netán focista kopog az ajtón.
3. Soros az ominózus cikkében meg sem említi a menekültkérdést.
4. Mással – sok mással van itt baj, barátocskám, nem a szuverenitással és nem is az iszlám vonulással, a szerencsétlenek és nyilván a rossz szándékúak is, lassan ettől az országtól majdnem úgy félnek, mint saját hazájuktól. Szerencsére a terrorcselekmények célpontja sem Budapest, ahogy régen sem volt az.
5. Nincs ma olyan rendelet, törvény, döntés, üzlet, terv, aminél az ember ne fogna gyanút – ki, mi, hogyan, miképp van, rejtőzik emögött, milyen egyéni- és lobbiérdeket, netán egy-egy célzott multit szolgál, ami talán az első pillanatban nem látszik. (De általában látszik.) És ezek zöme a hatalom és a pénz lombkoronáját dúsítja, gazdagítja – holott ideje volna, ha a pillanatot végre egyszer az ország uralná.