Miért bukott meg Amerika Torgyánja?

Posted by
Kert Attila
>Most, hogy három héttel a választás után hivatalossá vált; sőt maga Trump is, hogy mondjam, majdnem tudomásul vette, érdemes átgondolni.
Elsősorban valószínű azért, mert nagyon sok, főleg demokrata szavazó, aki négy éve nem ment el szavazni, mert nem szerette Hilary Clintont, most elment, mert még jobban nem szereti Trumpot. Főleg a fiatalok, a mérsékeltek és a kertvárosi övezetek lakói szavaztak jóval nagyobb arányban Bidenre, mint négy éve Clintonra. Ennél persze nyilván sokkal többről van szó.
De először rögzítsük az öt legfontosabb tényt a választással kapcsolatban:
1. Biden nyert, és – a látszat ellenére – nem kicsit. Legalább 6 millióval több szavazatot kapott, mint Trump (és ez még nőhet is). Biden öt olyan államban is nyert, ahol négy éve Trump; az elnök viszont egyetlen eddig demokrata államot sem tudott megszerezni. Ez fölényes győzelem, és csak azért tűnt szorosnak a verseny, mert néhány államban sokáig tartott a szavazatok összeszámolása, illetve néhányban valóban viszonylag kicsi volt a különbség. Az egészet tekintve azonban messze nem.
Biden 80 millió szavazatot kapott (legalább), többet mint a történelemben bármelyik amerikai elnökjelölt. (Igen magas volt a részvétel, abszolút értelemben és százalékosan is.)
2. Donald Trump negyven év óta az első elnök, aki egy ciklus után elveszíti pártjának az elnöki pozíciót. Az elmúlt száz évben Jimmy Carter volt az egyetlen elnök, aki megszerezte a másik párttól a Fehér Házat, de egy ciklus után azonnal el is veszítette azt. A második világháború óta hivatalban lévő elnökként rajta kívül csak idősebb Bush vesztett választást (de ő a szintén republikánus Reagant váltotta, aki már lenyomott 8 évet), meg még szerencsétlen Ford, (akit meg soha nem választottak meg).
3. Trump is nagyon, nagyon sok szavazatot kapott: majdnem 74 milliót, de még ez is mehet feljebb. Ennyi szavazattal bármelyik korábbi választást nagy valószínűséggel megnyerte volna.
4. Ugyanakkor Trumpnál jobban szerepeltek a republikánusok szenátusi és képviselőházi jelöltjei, vagyis voltak olyan republikánus szavazók, aki nem szavaztak Trumpra. Más szavakkal, az elnök rosszabbul szerepelt pártjánál (ahogyan Clinton négy éve), volt olyan hely is, ahol, 20%-al!
Kezdjük a végén. Nem lehet legyintéssel elintézni egy jelöltet, akire ilyen sokan szavaztak. Ha ilyen sok tízmillió ember szavazott Amerika Torgyánjára, akkor egészen biztosan valami olyan értéket képvisel, ami nagyon sokaknak nagyon fontos.
Trump, aki a hóna alatt a Bibliával pózolt az e célból hatóságilag kiüríttetett utcán, nem sokkal korábban pénzt fizetett legalább egy pornósztárnak, hogy ne beszéljen a köztük lezajlott szexuális kapcsolatról; közvetlen munkatársai közül tucatnyian vannak bűntetőeljárás vagy már lakat alatt, a volt kampányfőnökéig bezárólag. Végig hazudozta a négy évet, útszéli hangnemben pocskondiázott bárkit: művészt, tudóst, sportolót, politikust, aki a pillanatnyi érdekeitől kicsit is eltérően mert nyilatkozni.
Gátlástalanul fake news-nak minősített minden hírt, amivel az adott pillanatban nem volt elégedett, beleértve a saját maga által adott interjút is. Milliárdosként és hivatalban lévő elnökként kevesebb adót fizetett, mint egy átlagos magyar tanár.
És mégis. Több tíz millió ember számára annyira fontos volt, hogy mindezek tudatában – vagy éppen szándékosan figyelmen kívül hagyva – erre a rosszízlésű, szerintem nem túl okos pojácára szavazott.
Ennek komoly oka kell, hogy legyen. Nem hihetjük, hogy ennyi ember mind teljesen hülye, vagy vak, vagy elvakult, vagy cinikus. Számomra legjobban  Mariann Palankai posztja tette érthetővé, mi az, amiért ennyien és ilyen erősen ragaszkodnak ehhez az alapjában véve bunkó faszihoz. https://www.facebook.com/mariann.palankai/posts/10224721867939244
Innen nézve talán kicsit átértékelőik ez az eredmény. Az, hogy volt sokmillió ember, aki ilyen félelmek ellenére, és adott esetben akár a saját személyes anyagi érdekével szemben is fontosnak tartotta, hogy kiálljon az elvei, a szabadság, a tisztesség mellett; a tahóság, a hazudozás ellen – az nagyszerű dolog. Már-már azt mondom, ez az ami meglepő.
**
Sosem értettem egyet azokkal a véleményekkel, hogy Torgyán egy okos ember, ravasz ügyvéd, dörzsölt politikus. Én mindig egy rossz ízlésű, műveletlen, közepes képességű, nárcisztikus és gátlástalanul hazudozó pojácának láttam, aki egyébként közben eléggé szorong. Ezen a véleményemen számos személyes találkozásunk sem változtatott. Az pedig, ahogyan 2001-ben Orbán Viktor jéghideg kegyetlenséggel kivégezte politikailag, csak megerősítette a maggyőződésemet.
Csakhogy.
Doktor Torgyán József, aki Trumphoz hasonlóan szeretett magáról egyes szám harmadik személyben beszélni, egészen nevetségesen módon dicsekedni; akit szintén Trumphoz hasonlóan a tömegrendezvények, a taps éltetett (és vakított el), mégiscsak évekig sokszázezer magyar ember támogatását, sőt: rajongását élvezte. Rezonált valamire, ami fontos volt nekik. De nem volt sem elég okos, sem elég kitartó ahhoz, hogy igazi politikus legyen, ezért elég gyorsan lenullázták: egy senki lett belőle. 2002-ben már a parlamentbe se tudott bekerülni.
Volt azonban valaki, aki felismerte, hogy bár Torgyán egy bohóc, de amit mond sokaknak fontos. Ezért úgy foglalta el a helyét, hogy megszerezte az összes egykori torgyán-rajongó támogatását, de nem vesztette el azokét a jobbosokét sem, akik számára a “rózsadombi paraszt” vállalhatatlan volt. És ez a bázis már több mint egy évtizede stabil.
Nagy kérdés, hogy mi történik a Republikánus Párttal Trump bukása után. Nem értek annyira Amerikához, főleg nem a Republikánus Párt szociológiájához, hogy ezt meg tudjam jósolni. Figyelemreméltó elemzések állítják, hogy a névadó veresége ellenére a trumpizmus nem bukott meg, mert az nagyon mélyen beleívódott a Republikánus Pártba. Alapos érvekkel támasztható alá ez a vélemény, és ne felejtsük el, Trump akár indulhat még választáson. Én azt is el tudom képzelni, hogy az az égés, amit Trump bukása jelent, inkább azt üzeni a republikánusoknak, hogy nem fenntartható a populista irány, annál szélesebb bázisra kell célozni. Az sem lehetetlen, hogy maga Trump alakít egy új pártot.
De ha lesz valaki, aki okosabb, professzionálisabb, ravaszabb, kitartóbb és hidegfejűbb Trumpnál; aki ráérez arra, amiért a rajongói imádják, és meg tudja szerezni a támogatásukat; de aki közben elfogadható azoknak a “klasszikus” republikánusoknak is (a néhai McCain szenátor követőitől George Bushon át a Lincoln-projekt politikusaiig), akinek a távozó elnök stílusa, viselkedése és végeredményben politikája vállalhatatlan – nos, akkor az amerikai liberálisok, progresszívek és baloldaliak nehéz évtizedek elébe nézhetnek. Láttunk már ilyet.
**
Végül még néhány tisztázásra érdemes részlet
Miért tartott ilyen sokáig a szavazatok megszámolása?
Erre számítani lehetett az iszonyatos mennyiségű előzetes- és levélszavazat miatt, már a választások előtt is, én is írtam erről a választás napján itt https://www.facebook.com/kert.attila/posts/10217684489412954
Ebben a posztban amúgy azt mondtam, hogy:
-Jó esély van rá, hogy első nap nem lesz eredmény, akár napokig is elhúzódhat, mire megtudjuk, ki lesz az elnök
-Számítani kell rá, hogy Trump ki fogja hirdetni a győzelmét a szavazatok összeszámlálása előtt
-Trump valószínűleg meg fogja támadni a levélszavazatokat, meg fogja próbálni elérni azok érvénytelenítést
Hogy miért tette mindezt? És miért nem ismeri el a verseséget?
Trump tudja, hogy vége a meccsnek. Elsősorban azért nem gratulál, mert képtelen veszíteni, a szó, amitől legjobban retteg a LOSER. De lehet e mögött racionális megfontolás is. Egyrészt, hogy aláássa a megválasztott elnök legitimitását, másrészt, hogy egyben tartsa szavazótáborát. (Ilyet is láttunk már, talán még polgári körök is lesznek.) Meg egy kicsit azért is, hogy a perekre hivatkozva pénzt lehessen gyűjteni a kampányban felhalmozott adósságokra.
Volt-e csalás?
Nem, nem volt; vagy legalábbis olyan, ami a választás eredményét érdemben befolyásolta volna. Ezt onnan tudjuk, hogy a Trump-stáb által indított perek nagy részét saját maguk visszavonták, a többit pedig elvesztették, mert semmilyen bizonyítékot nem tudtak felmutatni.
Chris Christie, New Jersey volt republikánus kormányzója, Trump közeli tanácsadója szégyennek nevezet, amkt a Trump csapat művelt, és azt mondta, jobb lenne abbahagyni az egész bénázást, mert már árt a pártnak. (Januárban a következő évek szempontjából nagyon fontos két szenátusi helyről döntő választás lesz Georgiában.) Egy interjúban azt is elég egyértelműen sejteni engedte, miért léptek vissza Trump jogászai a perektől: azért, mert a bíróság nem olyan mint egy tévéműsor. A tanúknak, akik a sajtó előtt nagy hangon hadoválhatnak, a bíróságon eskü alatt kell vallaniuk, aminek elég súlyos következményei vannak; az ügyvédek pedig a szakmai presztízsüket égetik.
Hogy milyen égésre célzott?
Volt, hogy egy “tanú” lényegében elismerte, hogy pénzre számított, ha azt állítja, csalást tapasztalt. Előfordult, hogy a választási megfigyelőről kiderült, nem volt tisztában az általa kifogásolt eljárással, ugyanis elmulasztott részt venni az annak működését bemutató tájékoztatón. Egy ügyvéd maga volt kénytelen azt mondani, hogy hát ő tulajdonképpen nem is állította, hogy választási csalás történt Egyszer pedig konkrétan összetévesztették Michigant Minnesotával.
Hogy mindezek után valóban megbukott-e Trump, vagy még évekig szórakoztatja/idegesíti a világot Tweeter-rohamaival, netán újra elnökjelölt, horribile dictu ismét POTUS lesz?
This is the million-dollar question.