Írás a falon

Posted by
Béndek Péter
>Már látom az esélyét annak — döntően Orbán rossz kormányzásának és politikai taktikázásának, nem az ellenzéki pártok látványos minőségjavulásának eredményeként –, hogy a választók ki fogják kényszeríteni a győztes ellenzéki stratégiát és ezzel visszamenőleg definiálják majd, hogy ki számít ellenzékinek és ki nem. Ha legalább a Momentum, a DK és a Jobbik össze tud állni, akkor — hiába az “összegyurcsányozódás” és az ilyen-olyan hibák utána — az ellenzéki szavazó tudni fogja, hova ikszeljen.
A rezsim mindent elkövet már, amiről egy hanyatló diktatúra felismerhető, semmi újdonság nincs benne. Kapkodás, kormányzati alulteljesítés, értelemszerűen a gátlástalan forráskivonás (tolvajlás) nem kis részben éppen a rezsim struktúrájának (a csak korrupcióval fenntartható lojalitásoknak) a támogatására, folyamatos hazudozás, erkölcsi züllés, (egyelőre csak) verbális erőszak. Ezek mind olyan jelek, amelyek a nyilvánosság további központosítására irányuló szánalmas kísérletek aligha fednek már el. Mivel a logikájából, az ethoszából és a tudásrendjéből fakadóan kizárt, hogy a rezsim képes legyen produktív fordulatra, a bukása — a jelen tényeiből és trendjeiből nagy biztonsággal láthatóan — viszonylag közelre került.
Ez nem olyan fejlemény, ami — noha Orbán kétségbeesetten igyekszik új forrásokat keresni — további eurómilliárdokkal visszafordítható. A rezsim egyszerre ragadozó és élősködő természete semmilyen politikai berendezkedést nem tehet fenntarthatóvá — ez nem wishful thinking, hanem az empíria mellett logikai következtetés. A diktatúrák elsődleges problémája a nevükből következik: hogy ez a politikai uralom képtelen, sőt el akarja kerülni a társadalomban élő politikai vélemények, akaratok és életcélok becsatornázását a döntéshozatalba, vagyis hosszabb távon — amikor a hazudozás ereje már nem fog a népen — olyan hatékonyságvesztést mutat és olyan feszültségeket hoz létre a politikai osztály és a nép között, amely valamilyen formában a felszínre kerül.
Többé-kevésbé biztos vagyok abban (megint csak a falon megjelent írásból), hogy Orbán továbbszigorítja, ha szükséges, el akarja majd tolni, és adott esetben nagy arányú csalásokkal akarja befolyásolni a 2022-es választásokat. Az az év mindenképpen vízválasztó lesz — ha “győz” Orbán, ha nem. A magyar nép kritikus tömegének türelme a végéhez közeledik és ez le fog csapódni abban az évben vagy szorosan azt követően. Az ellenzéki pártok egytől-egyig akkor teszik jól, ha képesek végre meghallani a mélyben morajló hangokat és elkezdenek jobban félni ezektől, mint Orbántól; de ami még fontosabb, elkezdenek többet remélni is a saját népüktől, mint a nép ellenségétől.