Három és fél hónap békés harc

Posted by
Bárász Péter
(Breszt)
>Ma van az „elnökválasztás” utáni tiltakozások száztizedik napja.
A nép is, de a hatalom is, amely hadat üzent saját népének, taktikát változtatott. Utóbbi nem olyan nagyon – csak még inkább bekeményített, egyre szadistább és fröcsög a gyűlölettől. Egyre inkább „divatba jön”, hogy az őrizetest a bírósági tárgyalásig, ha lehet három-négy napig fogva tartják, de aztán mégis pénzbüntetésre ítélik (amikor a kiróható elzárásnak már egy tekintélyes részét leülte).
A tiltakozók vasárnap már nem tartottak nagy központi felvonulást, hanem lakótelepenként, egy-egy udvarból indultak (csak Minszkben több mint száz helyről), ki sem lehet számolni, hogy merrefelé, mert nem a központba. Közben a „rendvédelmi” erők a vízágyúkkal, könnygázzal, páncélozott szállítójárművekkel stb. a korábban megszokott gyülekezőhelyeken és főleg a célpontoknál vártak rájuk – mindhiába. Mulatságosnak lehetne gondolni a helyzetet, de nincs min nevetni. Azért több mint háromszáz embert sikerült végül is őrizetbe venniük.
A rendőrség által 11-én agyonvert Raman Bandarenka (31) festőművész és rajztanár ügyében folyik a vizsgálat, a két őrizetbe vett gyanúsítottat (az orvos, aki kiadta a kórházi leletet nulla ezrelékes véralkoholszintjével és az újságírónő, aki ezt publikálta) sok éves börtönbüntetés fenyegeti. Más gyanúsított nincs is, hiszen „részeg verekedés” volt az egész. Új fejlemény: a legfőbb ügyész helyettese tegnap bejelentette, hogy Bandarenkának nem a vérében találták meg az alkoholt. (Hanem hol?)
Bandarenka gyilkosai közül még egyet sikerült (csaknem 100% valószínűséggel) beazonosítani: egy bizonyos Baszkov, a jéghoki szövetség elnöke, a belarusz olimpiai bizottság VB tagja. Ez lehetett az utolsó csepp: tegnap a Nemzetközi Olimpiai Bizottság megfenyegette a belarusz tagszervezetet. Ez bizonyára fájó, akinek kell, már csak azért is, mert az olimpiai bizottság elnöke személyesen a (már tulajdonképpen bukott, de még magát tartani tudó) diktátor Lukasenka.
Ma tárgyal a volt belarusz elnökkel Szergej Lavrov orosz külügyminiszter. Tapasztalt diplomata, aki akár meg is őrizhette volna ép eszét (velem egyidős csupán), azonban az utóbbi időkben – legalábbis innen nézve, bár szerintem nem csak – főleg egy harcias, de teljesen erőtlen kakadura emlékeztet… Itt így mondják most: – Megérkezett Lavrov. – Hát az ki a f@sz?
A lehető leghülyébb indokok alapján (pl. azt kiabálta, hogy „éljen Belarusz”, virágot vitt, vagy csak imádkozott a rendőrök által elkövetett valamelyik gyilkosság helyén) zárnak be embereket hosszabb-rövidebb időre, míg távol vannak, házkutatást tartanak náluk, ami annak a jele, hogy már a következő ügyet készítik elő ellenük. Legkeményebben az újságírókat üldözik (megszámlálhatatlan, hogy hány telefont, fényképezőgépet, kamerát törtek össze vagy koboztak el tőlük, közülük négyszázat állítottak elő, hetvenet ültettek le az utóbbi hónapokban).
Mától a tűzoltóság betiltotta, hogy épületek tetejére, külső falaira, nyitott erkélyekre stb. gyúlékony textíliákat helyezzenek ki. Ha piros-fehér-piros az illető anyag, komoly büntetésre lehet számítani, ha pedig a piros-zöld állami zászló (becenevén „naplemente a mocsár fölött), akkor dicséretre méltó. Érdekes, mit fognak tenni a száradó ruhák ügyében?
Szorul a hurok.
Leginkább talán az reménykeltő, hogy a volt elnök Viktor fia tegnap már megint elrepült az Emirátusokba.(Ő egyébként nem csak apuka nemzetbiztonsági tanácsadója, de a fent említett olimpiai bizottságban első helyettese is.) Hátha tényleg egy végső egyeztetésre ment, hogy apuka mikor megy ugyanoda – végleg? Bár mindenki csak azt mondja, hogy „dögöljön meg”, de egy ilyen menekülésbe talán belenyugodnánk. (Nincs is más választásunk: ha hajlandó lett volna tárgyalni, úgyis a személy
Címkép: Lukasenko és felnött gyerekei. A bajuszos repked apja megbízásából.