Választási vereség utáni trumpi forgatókönyvek 2024-ig

Posted by

Dobozi István

November 3-án Donald Trump elnök bukott meg, nem pedig a nevéhez köthető politikák, a trumpizmus: az etnocentrista, nacionalista és antiglobalista elveket, valamint a karizmatikus vezető kultuszát megtestesítő illiberális mozgalom. Trump már 2016-ban is mozgalomban, nem pedig a Republikánus Pártban gondolkodott, amikor a gazdaságilag leszakadó fehér rétegek és a szélsőséges nézetekre fogékony konzervatívok vasvillás zászlóvivőjeként diadalmaskodott a demokrata párt előre megkoronázott jelöltje, Hillary Clinton ellen.

Ez a mozgalom nem szavazódott most ki az amerikai politikából, sőt Trump dicsekedhet, hogy valójában az ő politikáinak köszönhető a republikánusok vártnál jobb teljesítménye az elnökválasztás mellett különböző szinteken folyó össznépi referendumon. Elmaradt a demokraták által várva várt nagy kék hullám“ a kongresszusi és kormányzói választásokon, valamint az állami szintű parlamentekben. Trump mondhatja, hogy ő maga is tízmillióval több szavazatot kapott, mint négy évvel ezelőtt. Soha ennyi voks nem került egyetlen republikánus elnök tarsolyába sem.

A trumpi választási koalíció is némileg szélesedett: nagy meglepetésre Trump növelni tudta a hispánoktól, s kisebb mértékben az afroamerikaiaktól szerzett szavazatok arányát. S valóban voltak mozgósítható, „rejtőzködő” trumpista szavazók.

A trumpista politikai szekta vezéreként Donald Trump politikai legitimációja tehát korántsem kapott halálos sebet. A trumpizmus társadalmi bázisa erős maradt, s továbbra is építhet az amerikai társadalomban meglévő, de kezeletlenül maradt bajokra (elképesztő jövedelmi egyenlőtlenségek, a jól fizető állások szűkülése, túlzottan drága egészségellátási rendszer stb.) és a velük járó elégedetlenségre és félelmekre.

Évtizedekkel ezelőtt Trump sikerkönyvet írt az üzletkötés művészetéről. A politikai veszítés művészete azonban szemmel láthatóan nem a kenyere. Amit nem tudott az urnáknál elérni, azt bírósági úton és más politikai trükökkel próbálja kiharcolni az elnöki újrázáshoz. Ám ez nem fog menni, az állami szintű bíróságok futószalagon utasítják el a trumpi jogi stáb kereseteit a szisztematikus választási csalásokra és szabálytalanságokra vonatkozó hiteles bizonyítékok hiányában. A Legfelsőbb Bíróság – hiába a 6:3-as konzervatív főbírói fölény – minden valószínűség szerint tartózkodni fog az állásfoglalástól. Január 6-án az amerikai kongresszus hivatalosan Joe Bident fogja az Egyesült Államok 46. elnökének kihirdetni. Mégpedig meggyőző fölényre alapozva: 306:232-es elektori szavazati arány, hatmillióval (nyolc százalékkal) több szavazat. (Négy évvel ezelőtt Trump hárommillióval kevesebb szavazattal diadalmaskodott Clinton ellen a republikánusoknak kedvező elektori kollégiumnak köszönhetően.)

Mindeközben napról napra növekszik azoknak a hangadó republikánus politikusoknak a száma, akik felszólítják az elnököt, hogy a tények nyomasztó súlya alatt ismerje be vereségét és ne akadályozza tovább a rendezett, békés hatalomátadást a jövendőbeli kormánynak. Larry Hogan, Maryland állam népszerű, republikánus kormányzója például a napokban jelentette ki, hogy egy banánköztársaság képét idézi fel Trump elnök azon „fölháborító törekvése”, hogy a republikánus államok vezetőire gyakorolt nyomással fordítsa meg egy törvényes szavazás kimenetelét.

Előretekintve a nagy kérdés az, hogy a Fehér Házból való január 20-i távozása után milyen szoros lesz a kapcsolat Trump és a mozgalma között, különösen a 45 millióra becsülhető, a politikai fundamentalizmus határát súroló trumpista kemény maggal. Reálisan három forgatókönyv képzelhető el:

1. A világ leghatalmasabb elnökségével járó páratlan politikai tekintély és aura megszűnése, valamint a rá váró bírósági perek és bűnügyi vizsgálatok cunamija Trumpot a politikai életből való visszavonulásra kényszerítik. A született showman tragikus hősként akar távozni, akivel (és a hívei szerint is) igazságtalanul, unfair módon bántak, megbundázták, elcsalták tőle a referendumot. (A republikánusok több mint fele még most is úgy gondolja, hogy a választást megkártyázták”.) Mivel a trumpizmus reálisan létező erő, új vezetők jelentkeznek majd be a trumpizmus továbbvitelére a 2022-es félidős és a 2024-es általános választásokon. Ki lesz a vezérlovas: Nicky Haley, Mike Pompeo, Tom Cotton, Lindsey Graham, Ted Cruz, Marco Rubio, Tucker Carlson, Ivanka Trump?

2. Trump csak részben vonul vissza a politikai életből, s ő marad a 45 milliós, érte tűzbe menő trumpista törzstábor és a Republikánus Párt de facto vezetője, a királycsináló. Floridai tengerparti kastélya a politikai áldásért esdeklő elnökjelölt-aspiránsok zarándokhelye lesz. Nem véletlen, hogy a fenti névsorból senki nem mer keresztbe tenni Trumpnak. Nem annyira Trumptól félnek, mint inkább az ő utasításait szolgaian követő keménymag politikai büntetésétől. Ezek a hívek már eddig is több ismert, Trumpnak keresztbe tevő republikánus honatya politikai karrierjét rövidítették meg. Sokat tudnának erről beszélni például Jeff Flake és Bob Corker szenátorok, akiket a trumpista szavazóbázis a kongresszusból való visszavonulásra kényszerített.

3. Trump nem távozik a politikai életből, sőt már a Fehér Házba való 2024-es visszatérését tervezi. Trump és stábja tisztában vannak azzal, hogy a mostani választást már elvesztették. A választási eredmény elismerésének jogi trükökkel való késleltetése és a rendezett hatalomátadás átmeneti szabotálása Biden elnökségének korai hiteltelenítését szolgálja. A cél az, hogy a trumpi törzstábor ne fogadja el Bident törvényes elnöknek, s minden lehetséges módon akadályozza az új kormány működését. Már most is jól látszik, hogy Trump január 20-a után is fönn kívánja tartani a Republikánus Nemzeti Bizottság (RNB) fölötti szoros ellenőrzését, amelynek elnökét korábban ő maga választotta ki. Trumpnak a következő négy évben a nagyszabású politikai kampányaihoz szüksége lesz az RNB szervezeti infrastruktúrájára és pénzére. Marco Rubio republikánus szenátor mondta: „Ha Donald Trump 2024-ben indulni akar az elnökségért, biztosan ő lesz az éllovas, s valószínűleg a párt elnökjelöltje.” Ha valaki, Rubio, a közvetlenül érintett már csak tudja. (2016-os előválasztásokban a „kis Rubio”-nak gúnyolt floridai szenátor volt Trump egyik, eleinte veszélyesnek tűnő ellenfele.)

Melyik fog megvalósulni a forgatókönyvekből? Újraolvastam Trump „Az üzletkötés művészete“ című könyvét. Nem találtam benne semmit a vereségbe való belenyugvásról. Jó eséllyel borítékolható tehát az utolsó szcenárió.

A szerző Amerikában él, a Világbank volt vezető közgazdásza