Isten szeme mindent lát

Posted by
Gaál Péter
>”Fél éven belül két új központtal bővült a magyar hírszerzés.” (mai Origo)
Miért jut eszembe Kína, amikor ilyeneket olvasok a kormánysajtóban? Bármely más ország is eszembe juthatna, Oroszországtól Azerbajdzsánig vagy Észak-Koreáig, bár ott mintha kevesebben interneteznének, a telefonokat pedig…
Na és a mi telefonjaink? Hát, kérem szépen, ha Huawei… Xiaomi… utóbbi most fut fel, pár éve még nagyon olcsó volt beetetőleg, mostanra már márka lett, tehát felsrófolták az árát is szépen. Nem mintha… meg azért az állami szoftverek sincsenek ingyen.
Jó kameráik vannak, hehe. Príma kameráik.
Isten szeme mindent lát. De akkor Isten füle is hall mindent. Miért ne hallana?
Omnipotentia, omnipraesentia, omniscientia, omniagentia. Mindenhatóság, mindenütt jelenvalóság, mindentudás, mindentevőség. Nem kell ehhez Szamiak-Szam-Buddhának (Teljesen Teljes Felébredettnek) lenni. Elég hozzá egy kis ungabunga, adópénzből. Érted.
Érted?
Nemrég – nemrég? szalad az idő – a Törökkel (nem Rejtő, hanem Monika, kiváló újságíró és okos ember volt, Isten nyugosztalja szegényt) meg a Szelével még viccelődtünk a telefonjaink furcsaságain, meg a közeli Wi-fi-hálózatok körében rendszeresen kijelzett TEK-es kocsin, ma már felteszem, kijavították ezeket a bakikat. Hogy soha nem figyelnek meg, még szúrópróbaszerűen sem, azt nem teszem fel.
Éberség, elvtársak. A nemzetközi helyzet fokozódik. (Amúgy tényleg, és ez sok jót nem látszik tartogatni ennek a rezsimnek.)
Attól, hogy üldözési mániám van, nem biztos, hogy nem üldöznek. Egyébként nincs üldözési mániám, és ami engem illet, teszek magasról az egészre, de olyan jól hangzik, ha mostanra közhellyé is vált. Semmi sem az, aminek látszik. Itt egy másik közhely. A közélet Coelhója veszett el bennem.
Vagy csak én lettem túl cinikus? Egy frászt. Ezeket a dolgokat nem lehet cinizmus nélkül nézni. Azaz lehet, de minek. Így legalább nevetni tudunk rajtuk.
Hogy Szijjártó mit rizsázott “az MTI-hez eljuttatott hangfelvételen”, amit feltehetőleg csak a rotorok búgása zavart meg néha, teljesen irreleváns. A terrorizmus és a kiberbűnözés.
Az álhírek.
Hopp! Hogy micsodák? “Hát az álhírek.” Vagyis azok a hamisnak minősített információk, amelyek nem tetszenek a kormánynak. Ettől lesznek “ál”. CSAK ETTŐL. Van rengeteg álhír, kifolynak az internetről, de hát MINDENNEL nem foglalkozhatnak, akármekkora is az a két új központ, melyekben “a nap minden órájában és a hét minden napján folyik a munka” (sic!), azokkal pedig végképp nem, amelyek…
A nyolcvanas évek elején, segédmunkási ténykedésem idején dolgoztam kicsit a VITUKI-ban (Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetben) is. Életemben ez volt az első és utolsó olyan munkahelyem, ahol a munkaterület kellős közepén, munka közben, munkásruhában igazoltattak. A laborokba tilos volt a bejárás, még az ott dolgozók is csak a sajátjaikba kaptak jogosultságot. Mit csinálnak? kérdeztem meg egyszer egy kutatót. Többek között azt vizsgáljuk, felelte, hogy hogyan lehet az ivóvízbe került mérgező anyagokat semlegesíteni. Halakon, teknősbékákon. És még mit? kíváncsiskodtam tovább. És még az ellenkezőjét, mosolygott.
Álhír van egypúpú, kétpúpú, és a miénk.
És a többi. Vagyis a tiétek, ami már önmagában ettől álhír. És amit most már sokkal nagyobb hatékonysággal szűrhetünk ki.
Na, akkor lesz nektek haddelhadd.
Meg egyébként is.