A krumplit nem kellene emlegetni

Posted by
Lendvai Ildikó
>Istenem. Úgy látszik, nem maradt több érv az uniós vétő mellett, mint a magyar virtusra apellálni a “túlerőben lévő ellenség” (értsd: az EU) ellen.
A békemenetes Fricz Tamás magára az ellenség fővezérére, Sorosra dörög rá, hadd dagadjanak a keblek: “Gyuri bácsi nem tudja, hogy kikkel áll szemben, amikor a magyarokat akarja legyűrni!” (Speciel tudja, kikkel áll szemben: az ő pénzén tanultak annak idején.) “Látszik rajta, hogy nem ismeri a magyar virtust.” (Miért is nem? Ő nem magyar? Ja persze, zsidó.)
Fricz fel is sorakoztatja a magyar virtus hőseit, Istvánt, Koppányt (így együtt?!?), Zrínyit, Balassit, Rákóczit, Petőfit, Kossuthot, az 56-os pesti srácokat, de csak azért, hogy a sort folytathassa. Szerintem kitalálták, kivel. Mai héroszaink, akik “itt és most heroikus, itt és most kiemelkedően hazafias cselekedetet” hajtanak végre “a Gyuri bácsi által fémjelzett globális elittel szemben”: Orbán, Varga Judit, Szíjjártó, Kovács Zoltán, Novák Katalin, Menczer, Gulyás Gergely, Szájer, Deutsch, Gál Kinga.
Igazán szép névsor, szinte egyetlen kedvencem sem maradt ki, bár félek, Kocsis Máté picit megbántódott.
Ha valakinek a mai hősök eme díszszemléjétől sem dobbant meg a szíve, az a végén még megkapja a virtus felhorgasztójának, az igazi politikai Viagrának szánt idézetet Cseh Tamás egyik valóban szép történelmi dalából:
“És puskatussal, és égre a kéz,/ és bajonettel, és tovább./ És mindig csak hej!/ És nem krumpliért, sem pedig paszulyért,/ de mindig hej-hej!”
Hát nem tudom, talán a krumplit Borsod után nem kellett volna emlegetni.
Hej. Sőt hej-hej.
Címkép: Pápai Gábor