Ha mindenki magyar volna…

Posted by
Serény Péter
Ha mindenki magyar volna, de jó is volna…
Milyen más lehetne akkor a világ. De hát, sajnos, nem mindenki magyar. Na jó, de ha legalább magyar születésű/származású volna…Mint, például, a már ki tudja hányadszor e hírbe hozott (jövendő?) amerikai külügyminiszter. Most éppen Anthony Blinken vélt/valós magyarságát szálazzuk.. Mert tagadhatatlanul, érdekes, mi több izgalmas, ha bárki nagybetűs Valakiről kiderül, hogy szegről-végről „a miénk is” . Mert az édesanyja, ugye, „magyar származású”, de legalábbis a „gyökerei” magyarok.
Ehhez képest Judith Pisar (leánykori vezetékneve: Frehm – a Wikipédia szerint), New Yorkban született. Az évszámot, hölgyek esetén, szokásos módon, felejtsük el, de az 1940. évi amerikai népszámlálási adatokban (természetesen születéskori nevén) szerepel, mint amerikai, és angol ajkú kisgyermek. Tévedésről nemigen lehet szó, tekintve, hogy Charles Schumer, későbbi többszörös szenátor, de akkor még képviselőházi tag, 1995-ben, az ülésteremben, választókerületének büszkeségeként emlékezik meg a newyorki születésű Judith Pisarról, aki abban az időben a párizsi amerikai kulturális központ – francia művészek ás hivatalosságok által nagyra becsült – vezetője volt. Népszerű amerikai képeslapban az is olvasható, hogy Judith Pisar szülei szintén Amerikában látták meg a napvilágot, tehát alighanem a nagyszülők valamelyike lehetett magyar bevándorló. Meglehet, igencsak mélyre kell ásnia annak, aki a gyökerekig szeretne eljutni. Ettől függetlenül el tudnám képzelni a pillanatot, amikor Anthony Blinken (bármilyen, hivatalos minőségben) mondjuk Budapestre látogatva, a házigazdáknak szívélyesen megemlítené, hogy szegről-végről rokon, valahol benne is csordogál némi magyar vér.
De azért, nem árt, ha tisztában vagyunk vele, hogy az Egyesült Államok kormányának tagjaként (ha valóban az lesz) nem a mi lobbistánk, hanem a saját hazájának, történetesen egy világhatalomnak az elkötelezett képviselője. Ha, szerencsés esetben, rokonszenvet érez Magyarország iránt, nem a „vér szava” szólal meg bensőjében, hanem az ösztönözheti jóindulatra, amit a magyar valóságból megismer. Utóbbi pedig nem őrajta múlik. Hanem mirajtunk: Magyarországon. (És Magyarország Kormányán.)