Párhuzamos életrajzok

Posted by

Fábián András

>Nem Plutarkhosz bölcselmei ihlették a címadást, hanem a mindennapok eseményei. Egyre fogyatkozó számban, de nap mint nap jelennek meg a híradások a Belaruszban a választásokat követően kialakult helyzetről, a szűnni nem akaró, tiltakozó megmozdulásokról. Több mint száz napja újra és újra fellángol a népharag a Lukasenka által elkövetett választási csalások miatt. Mindeközben a csaló vígan éli világát. Persze, lehet, hogy nem boldog, de egyelőre mégiscsak ő mondhatja meg, hogy hogy legyen, mint legyen.

Úgy van például, hogy eltűntnek hitt tiltakozók holttestére bukkannak elhagyott helyeken. Félholtra vernek egy tüntetőt az utcán, akit aztán „előállítanak”, és két órával később belehal az ellátatlanságba. Úgy van, hogy válogatás nélkül hurcolnak be rendőri őrszobák biztonságos fedezékébe ártatlan embereket, akiket meztelenre vetkőztetve kínoznak, véresre vernek, megaláznak. Teszik ezt velük a saját honfitársaik. Katonák, rendőrök, a belügyminisztérium terrorelhárítása, az ALMAZ emberei, szoros egységben a még a szovjet időkből fennmaradt OMON speciális rendőri alakulataival.  A bátor és kemény legények arcmaszkban végzik brutális és piszkos munkájukat. Persze nem a vírus ellen védekeznek a símaszkokkal, hanem azért, hogy ne ismerjék fel őket. A rejtőzködés arra utal, hogy miközben teljes felhatalmazással teszik, amit tesznek, a félelem azért ott bujkál bennük. Mi lesz velük, ha Lukasenka, és vele együtt a diktatúra is megbukik?! A történelem ugyanis arra tanít, hogy egyszer minden diktatúra és diktátor megbukik. Akkor aztán mindenért felelni kell.

Lukasenka egyelőre még bízik az erőszakszervek hűségében és hatékonyságában. Hatalma már kizárólag ezek erején és kitartásán nyugszik. Mi magyarok eközben azért is érdeklődve figyeljük fehérorosz fejleményeket, mert – ahogyan Orbán 2020. júniusi, Minszkben tett látogatása során kifejtette: „a két nép és a két ország sokkal közelebb van egymáshoz, mint azt gondolni szoktuk”. Lukasenka nem is habozott tüstént elereszteni egy ehhez hasonló bókot. Kijelentette, hogy Fehéroroszországnak Magyarország a legközelebbi partnere az EU-ban, „mindenki másnál jobban megért bennünket”. Ez azt jelenti magyarra lefordítva, hogy Lukasenka és Orbán sokkal közelebb áll egymáshoz, mint gondolni szoktuk, és Orbán mindennél jobban megérti az ő Lukasenka barátját. Azért belegondolva abba, hogy a belarusz elnököt Európa utolsó diktátoraként szokás említeni, tisztességes ember számára ez a meghitt közelség eléggé snassz. Másrészt viszont elgondolkodtató.

Én tehát elgondolkodtam az említett párhuzamokon, mindjárt értelmet kapott az a törvényjavaslat, amelyet Semjén Zsolt miniszterelnök helyettes 2020. november 10-én nyújtott be, egy késői órán, ahogyan azt már tőle megszoktuk. Ez a T/13657. – es számú, „A honvédelmet érintő egyes törvények módosításáról” szóló csomag lényegében a fegyveres erőkre és fegyveres testületekre vonatkozó jogszabályokat módosítja több helyen, néhol a kétharmados támogatást is igényelve. Nem csak elolvastam a benne foglaltakat, de meghallgattam Harangozó Tamás figyelemre méltó vezérszónoklatát is (https://www.youtube.com/watch?v=LWFEHAcfwKw). A rétor egy mély főhajtással és köszönettel indított „az állománynak a járvány miatt rájuk háruló többletteher vállalásáért és az általuk naponta végzett megfeszített munkáért”.

Vagyis nem azért, hogy a kormány végre odafigyel a rendőrök és katonák embert próbáló leterheltségére. Nem azért, hogy ezt megfelelően megpróbálják legalább kis mértékben kompenzálni. Nem. Mégpedig azért nem tehette ezt, mert a törvényjavaslatban ilyesmiről szó sincs. Miközben sok minden megfogalmazódik benne, de például a 10 éve változatlan összegű rendvédelmi illetményalap (38 500 ft.) emelése fel sem vetődik. Miképpen szó sem esik benne például az Orbán kormány által elvont kedvezményes (korengedményes) nyugdíj visszaállításáról, vagy arról, hogy az állomány fizetését valóban megemeljék, és ne csupán a mindenféle pótlékokat szüntessék meg és építsék be a fizetésekbe. A túlmunka elrendelhetőségének hosszát és a kötelező vezénylések számát és idejét viszont szépen megemelték. Vagyis tovább nőtt az állomány leterhelése ugyanannyi fizetésért.

Jó hír azonban, hogy miközben a rendőri felső vezetők ugyan elveszítik a nyelpótlékukat (sokan még magyarul sem tudnak rendesen, nemhogy idegen nyelven), és a szolgálati időpótlékukat is, viszont az illetménymódosítást követően is jogosultak lesznek teljesítmény-juttatásra. Ez a varázsszó gondolom prémiumot takar. Illetményüket 1 500 000 és 1 900 000 forint között, míg helyetteseik illetményét 1 300 000 és 1 650 000 forint között állapíthatja meg az illetékes miniszter. Az indoklás szerint az illetményszint, a felelősségi viszonyoknak megfelelően, az országos parancsnokok esetében a közigazgatási államtitkár, helyetteseik esetében a helyettes államtitkár illetményéhez igazodik. Nota bene előfordulhat, hogy egy kiválóan működő és szívünknek kedves helyettes többet keres majd, mint egy nem ebbe a megítélésbe tartozó parancsnok. Minden esetre ekkora pénzért már csak illendőségből is kötelező minden parancsot kérdés, megfontolás vagy berzenkedés nélkül végrehajtani.

Nem mellékesen az említett törvénymódosítás egyidejűleg felruházza a rendőrség intézkedési jogosultságaival a hadsereg azon tagjait, akiket rendfenntartás céljából közterületre vezényelnek. Igazoltathatnak, motozhatnak, testi kényszert és kényszerítő eszközt alkalmazhatnak, előállíthatnak, letartóztathatnak, fegyvert viselhetnek és használhatnak.

Gondolom a kedves olvasónak is rögtön beugrik ismét Belarusz és Lukasenka. Felrémlik Orbán Viktor arca, amint éppen a két ország és a két nép testvéri közelségéről beszél. Ebben leginkább persze az ő és Lukasenka közötti meghitt viszony dominál. No meg bevillanhat az a már sokat és sokak által felvetett lehetőség, hogy az egyre erősebb ellenzéki együttműködés hatására a magyar diktátor gondolataiban is felmerült már a választások manipulálásának opciója a 2020-as megmérettetések során. A legújabb választási törvény-módosítások azt is előrevetítik, hogy hatalom bebetonozásának ez az alternatívája mennyire nem alaptalan. Ha pedig ezek a gondolatok ennyire kézenfekvőek, akkor tüstént érthetővé válik, ha a hatalmukat fenyegetve érzők jóelőre, pánikszerűen felkészülnek a várható és számukra nem túl biztató eseményekre. A miniszterelnöknek például mindenekelőtt és elsősorban hatékonyan biztosítania kell a fegyveres erők irányításáért és a rendvédelemért felelős vezetők abszolút lojalitását. A parancsokat ugyanis ők adják ki azoknak, akiknek azt kötelességük lesz végrehajtani. Azt pedig mindenki tudja, hogy annak zenél a zenekar, aki jól megfizeti.