„Alsószoknya” uralom: a nők buktatták meg Trumpot

Posted by

Dobozi István

>Hetekkel a november 3-i amerikai elnökválasztás előtt az Élet és Irodalomban fejtegettem, hogy a referendum kimenetelének eldöntéséhez nincs szükség a tanácsadó cégek által használt, túlbonyolított, többszázváltozós előrejelzési modellekre. Elég egy kulcsfontosságú demográfiai változóra figyelni: a nőkre. Felmérések sokasága jelezte ugyanis, hogy az amerikai nőknek nagyon elegük van Trump elnökből. A nemek közötti választási szakadék, a gender gap, soha nem látott szélesre nyílt Biden javára. Ez a tényező – kiegészülve azzal, hogy a női voksolók száma több millióval nagyobb, mint a férfiaké, plusz választói részvételük is magasabb – már önmagában eldöntheti az elnökválasztás kimenetelét – mondtam.

El is döntötte. Egyértelműen a nők röpítik Joe Bident a Fehér Házba. Nincs egyetlen más demográfiai vagy politikai változó sem, amelynek ilyen döntő hatása lett volna a végeredményre (bármennyire vitatja is az utóbbit Trump elnök és lojális tábora). A közvetlenül a választások után készített reprezentatív felmérés szerint a nők 57 százaléka voksolt Bidenre, s csupán 42 százaléka Trumpra (a maradék egy százalékot független jelöltekre adták le). Ez a széles gender gap azt jelenti, hogy a Bidenre leadott, győzelmet hozó plusz 6 milliónyi szavazatot – statisztikai értelemben – tisztán a hölgyek szállították. A megválasztott elnök ezért kezet csókolhat a női szavazóknak, akik most erősebben támogatták őt, mint négy évvel ezelőtt Hillary Clintont, Amerika első női elnökjelöltjét.

Mi történt? Trump elnök nőkkel szembeni, sokat kifogásolt magatartása négy év alatt aligha rosszabodott ennyire, igaz, hogy nem is javult szemernyit sem. Például Michigan állam demokrata női kormányzója, Gretchen Whitmer ellen az elnök olyan kitartó és durva rágalmazási kampányt folytatott, hogy választási nagygyűlésein a hűséges trumpisták kórusban harsogták: „Börtönbe vele!”. Négy évvel korábban Hillary ellen kántálták ugyanezt.

A fordulatot a koronavírus pandémia és a gazdaság egymásba fonódó válsága váltotta ki. Ez különösen erősen sújtotta a magas iskolai végzettség nélküli nőket, főként a gyermekes anyákat. Ők az elmúlt félévben a férfiakhoz viszonyítva aránytalanul nagymértékben váltak munkanélkülivé vagy kényszerültek arra, hogy – a tartós iskolabezárások miatt – feladják munkahelyüket a fejletlen gyermekellátási rendszerrel és támogatással rendelkező országban. A nők (s nem csak a családosok) nagy többsége az elnököt hibáztatja a bajokért, a futótűzként terjedő járványért, a súlyos emberáldozatokért (már negyedmillió a Covid-halottak száma), a gazdasági összeroppanásért, a magas munkanélküliségért. Jobban bíznak Bidenben a járvány megfékezését és a gazdaság gyors talpraállítását illetően. Hisznek neki, hogy Amerika visszatérhet a trumpizmus előtti „normális állapotba”. Az amerikai nők többsége számára november 3-án jött el a „payback time” Trumppal szemben.

Véletlen egybeesés, hogy az amerikai nők éppen száz évvel ezelőtt harcolták ki maguknak a választási jogot. A férfiak egy része már akkor félt az „alsószoknya kormányzásnak” (értsd: nőuralom) beállított politikai hatástól. A nemek közötti politikai rés azonban csak a legutóbbi évtizedekben vált egyre markánsabbá, már-már szakadékká. A női szavazók többen vannak, erősebb a választói hajlandóságuk és szolidárisabban voksolnak az őket súlyosan foglalkoztató társadalmi gondokkal (család, iskola, egészségügy, közbiztonság, nemek közötti egyenlőség stb.) kapcsolatban. A nők döntik el a választásokat Amerikában.

A szerző Amerikában él, a Világbank volt vezető közgazdásza