Varga Judit veresége a BBC-ben

Posted by
Kabai Domokos Lajos
Miért veszített a BBC-ben Varga Judit? – szálltam be a kérdéssel az egyik internetes közösségi térben az igazságügyi miniszter november 17-ei szerepléséről folyó vitába. Ezzel mindjárt magamra is vontam az egyik tábor rosszallását, illetve a másik egyetértését. Mert a más fórumokon szintén zajló eszmecsere résztvevői ezúttal is két csoportot alkottak. Az egyik félhez tartozók ünnepelték, hogy a magyar politikus úgymond leiskolázta a BBC világhírű riporterét. A megszólalók másik része viszont élt a gyanúperrel:

 

Az itthon győzelemnek beállított, 23 és fél perces szereplés a HARDtalk (Kemény beszélgetés) című műsorban akár egy verességgel is felérhetett. Az utóbbit fogadom el, de nem érzelmi alapon. Mindenekelőtt a televíziós szaktekintély, Vitray Tamás egyik tételéből indulok ki. Eszerint aki minden áron nyerni akar a stúdióban, az veszít a nézőnél. Hozzáteszem: anyukák, apukák, nagyszülők, szomszédok, párthívek kivételével. Varga Judit triumfálni akart, ezért az adás feltételezett közönségének többségében rosszallást válthatott ki. Legalábbis, szerintem.

Vele szemben Stephen Sackurnak, a BBC sokat tapasztalt riporterének nagy előnye volt, hogy számára a beszélgetésnek nem volt tétje. Csupán végezte a dolgát: egy Európa-, sőt világszerte nagy port felvert ügyben teret adott a témában érintett egyik magyar illetékesnek. A téma ez volt: jóllehet Magyarország tagja az Európai Uniónak, az Orbán-kormány nem hajlandó elfogadni az uniós bíróságok döntéseiben is testet öltő értékrendet.*

A riporternek kizárólag olyan felvetései voltak, amelyek az igazságügyi miniszter hatáskörébe tartoznak. Következésképp, Stephen Sackur nem adott lehetőséget arra, hogy Varga Judit azzal bújjon ki a válaszadás alól: ez nem az én kompetenciám. Újságírói szakmai teljesítmény ez, bár idehaza már elszoktunk az ilyen magatartástól. A televíziókból és a rádiókból ömlő, csapongó beszélgetések áradatában a riporterek gyakran képtelenek megállni, hogy ne hozzanak szóba olyan ügyeket, amelyeket beszélgetőpartnerük a „Nem én vagyok az illetékes!” felkiáltással passzolnak, gyakran gúnyos mosoly kíséretében. Most azonban ez csapda volt Varga Judit számára, mert az efféle hárítások híján Stephen Sackurnek nem volt más dolga, csupán hagyni, hogy mellébeszéljen interjúalanya.

Számításba véve, hogy a BBC aznap négyszer műsorra tűzött adásának világszerte a magasabb intellektusú, netán a döntéshozói körökhöz tartozó, a nyugati értékrendet követő, angolul beszélő közönség a célcsoportja, a riporternek elég volt méltóságteljesen elviselni a miniszter asszony pimaszkodását. Utóbbit esetenként nagyon finoman – a mi durva (médiabeli) közbeszédhez szoktatott fülünknek olykor befogadhatatlanul elegánsan – hárította el. Olykor megpróbálta elvágni a süketelést, de nem jutván szóhoz, hagyta budapesti partnerét hadarni. Ez ugyanis minden érvnél, ellenvetésnél szemléletesebben jelezte: a magyar kormány tagja párbeszédképtelen; és éppen ez az, ami miatt áll a bál.

Ehhez képest már-már mellékes volt maga a tartalom. A miniszter minden felvetésre azzal reagált: ha hivatalos nyugati intézmények, főleg bíróságok kifogásolják kormányának gyakorlatát, akkor (évek elteltével) módosítva lesz a konkrét jogszabály. A jogászbeszéd függönye mögé bújva nem vette észre, hogy a magyarországi kormányzás egészéről rántja le a leplet, amikor azt képviselte, hogy nemzetközi döntésekre hajlandók farigcsálni a jogszabályokon, hogy aztán jöjjenek akár az újabb jogviták. Varga Juditnak a jogszabályok mögötti tényleges esetekről nem volt érdemi mondanivalója. Zsonglőrködött a szavakkal, ahelyett, hogy a tárgyat magát elemezte, értékelte volna.

Hozzá a lekezelő, mellébeszélő, a nála összehasonlíthatatlanul tapasztaltabb riportert kioktató, összességében bicskanyitogató stílusán igencsak elálmélkodhatott a BBC nézője. Tudatalattijában alighanem az rögzült: ha a magyar kormány egyik tagja ezt engedi meg magának a világ előtt, vajon odahaza, a közismerten hetyke és önfejű Orbán Viktor vezetésével mit művelhet ez a nő a társaival együtt a nekik teljesen kiszolgáltatott országban.

Hogy mit, arra példa a BBC-interjú hazai tálalása. A Fidesz-propagandisták azonnal megkezdték a hívek megdolgozását. Kisebb kommunikációs akciót indítottak annak érdekében, mit lásson és halljon a néző mielőtt még egyáltalán értesülhetett volna a beszélgetésről. Az üzenet az volt: „A brit műsorvezető nem volt felkészülve, mert csak a magyar ellenzék, vagyis lényegében Soros György érveit olvasta fel!”

Magam szintén baklövésnek tartom, hogy az amerikai–magyar pénzügyi mogul nyilvánosan véleményt mondott arról, miként kellene dönteni november 19-én, Brüsszelben a magyar, illetve a lengyel vétó kilátásba helyezése miatti vitában. De Stephen Sackur sem nem Soros, sem nem az Orbán-ellenzék bírálataira támaszkodott. Vagy kifejezetten Magyarországtól független szervezetek megállapításait idézte, vagy köztudott ügyeket említett: a CEU kitessékelése, az NGO-k (civil szervezetek) külföldi finanszírozásának kormány általi támadása, az Index ügye, a sajtószabadság helyzete. Már amikor szóhoz jutott. Ehhez képest azt állítani, hogy nem készült fel a riporter? És ha az ellenzék bírálataiból is készült volna, azzal mi lett volna a baj? Főleg annak figyelembe vételével, hogy a riporter egyik dolga a jelen nem lévő felek álláspontjának képviselete?

Más kérdés, hogy nem tudom, sikerült-e eléggé érzékelnie a külföldi nézőnek a magyarországi helyzetet ebből az interjúból. Nekem például hiányzott a felvetések közül az alaptörvény és a választási jogszabályok toldozgatása-foldozgatása, az ügyészség, az alkotmánybíróság, a közmédia állampárti érdekek alá rendelése, egyáltalán a médiapiac megroggyantása, a munkavállalói jogok visszaszorítása, a közpénzek magánzsebekbe való csatornázása…

De megengedem, ezeknek a témaköröknek a riporter általi erőltetése szétfeszíthette volna az időkeretet, s ellentmondott volna annak, amit fentebb jeleztem: egy részük esetében az igazságügyi miniszter nem illetékes. Ennél is fontosabb azonban, hogy a témák burjánoztatása talán épp azt az érzelmi hatást tompította volna a közönségben, ami miatt Varga Judit győzelme, szerintem, vereséggel ért fel.

Hogy ezért-e vagy más miatt, mindenesetre másnap, november 18-án, reggel 7:19-kor, nem kevés munkaráfordítással, magyar feliratozással helyezték el a beszélgetést a miniszter Facebook-oldalán. Önmagában ebben még nincs semmi különös. Az azonban több mint beszédes, hogy az értelmezést nem bízták a véletlenre. Varga Judit magyar és angol nyelvű, terjedelmes ajánlásában igazította el a közönséget, hogyan kell nézni a klipet. Afféle sorvezetőt posztolt ki, hogy legalább a hazai elismerés biztosítva legyen. És ahogy hívei reagálását elnézem nem is lesz hiba ebben. Legalább ebben nem…#

 

* MEGJEGYZÉS: A BBC műsorajánlójában ez olvasható: „Az EU már régóta fenyegeti a magyar populista nacionalista kormányt azzal, hogy megbünteti az alapvető értékektől való eltávolodás miatt. Eddig a fenyegetések üres szólamok maradtak, de most összehangolt erőfeszítések folynak azért, hogy összekapcsolják a Covid utáni pénzügyi támogatást a jogállamiság alapelveinek való megfeleléssel. Stephen Sackur Varga Judit magyar igazságügyi miniszterrel beszélget. Magyarország meddig hajlandó elmenni a brüsszeli intézményekkel és az EU normáival való szembeszegülésben?

CÍMKÉP: A Varga Judittal készült BBC-interjú második felében az önkéntelen testbeszéd is jelezte, hogy maga is érezte tudat alatt, látszólagos a riporter feletti győzelme (Képernyőkép a miniszter Facebook-oldaláról)  

Bekiáltás blog

%d bloggers like this: