Osztják az észt

Posted by

Iván Gizella
>Már semmin sem csodálkozom. Abban az országban, ahol egy Kabát, Fiala, Puzsér, sztár lehet, és százezrek csüngek ajkaikon, minden megtörténhet.

És semmi sem. Ami a nagyobb baj.
Megmondom őszintén, nagyon elegem van a megmondóemberekből, a televíziók által kreált celebekből, vagyis a néphülyítés hazug, trumpi intézményesített formáiból. Elegem van a bülbül szavú bajszos pedellusból és legjobb tanítványából zsoltikából is. Igen, így kisbetűvel, mert ne gondolja senki, hogy egy fröcsögő, az emberi lélek legaljasabb ösztönein táncoló, az valaki is lehet a szememben. Semmi más, mint egy uszító. De nem jobbak azok a kinevezett sztárok sem, akik flegmaságukkal szereznek hívőket. Nos, ezek a valóságshow klónok azt hiszik tudják a tutit, és mindenről, mindenkiről képesek lehúzni a keresztvizet. Ott ülnek a tévében, a tévékben, a rádiókban és osztják az észt.
Jó, hát néhány emberre ráférne kicsivel több, de ezek az úgynevezett sztárok inkább vásári kikiáltók, mint tanítók.
Ami szörnyű, hogy egyre nagyobb rajongó táboruk van. A rajongók azt sem bánják, ha a nagy ember, a sztár, simán lehülyézi őket, vagy elküld néhány embert melegebb éghajlatra. Mert most ez a divat. Az úgynevezett sztárok, akikkel a silány média csinál még silányabb műsorokat, lassan elhiszik, ők azok, akik mindent jól látnak.
Nos, most mondom, nem. Tévedésben vagytok barátocskáim. Szerintem egyáltalán nem vagytok alkalmasak a néptanítói állásra, kár is erőlködni.
Az igaz, hogy a magyar ember ma az interneten és a tévék előtt éli ki magát. Ülnek a számítógép előtt és a megmondó celebek fröcsögései alatt kommentelnek százával, mert úgy érzik, nekik is meg kell szólalni, ugyanis őket szólították meg. Bizony őket sajnos, akik olykor – tisztelet a kivételnek – nem sokat tudnak a világról, a politikáról, hogy az unióról nem is beszéljek. De szerintük az a természetes, hogy a megmondóember mögé állnak be. Addig sem kell önállóan gondolkodni, vagy véleményt alkotni valamiről. Pedig kellene, mert addig nem fogunk előbbre jutni egy centit sem. Marad a sötétség, a tespedés, a sunnyogás. A fotelforradalom. Az, ami most van.
Hát egye meg a fene az egészet.
Olvasni kéne kedveskéim, annyi jó könyvet írtak régen és most is, amiből bizony tanulhatnátok és nem a fészbukon szörfölni, kommentelgetni. Akkor talán kinyílna a világ. Olvasni, tanulni, nem rajongani a magamutogatókért.
No de a magyarnak mindig kell valaki, akit követhet, aki után mehet, mint a pincsikutya. Kell a vezér, s ha az nincs, vagy aki van az nem felel meg, akkor keresni kell mást. Jó, tudom a mostani politikusokért nem lehet rajongani, színház meg nincs. Na de ne menjünk már tömegesen egy bizonyos szint alá, ha kérhetem. Vagyis mit beszélek, már ott vagyunk. az alatt a bizonyos szint alatt.