Katonadolog

Posted by

Gaál Péter

A katona ahol tud, segít.Ez csak az egyik, kiragadott pont a tizenkettő közül, jelesül az ötödik. Ne kíváncsiskodjanak, már írom is őket:
1. A katona hű gyermeke hazánknak, Magyarországnak,
felelősséggel dolgozik érte.
2. A katona erősíti a népek barátságát, védi a lila nyakkendő
becsületét.
3. A katona szorgalmasan tanul, a világ és önmaga
megismerésére törekszik.
4. A katona gyarapítja és védi az illiberális társadalom értékeit.
5. A katona ahol tud, segít és önként szolgálja a közösséget.
6. A katona igazat mond és igazságosan cselekszik.
7. A katona szereti, tiszteli szüleit, nevelőit és az idősebbeket.
8. A katona igaz hű barát.
9. A katona bátor és fegyelmezett.
10. A katona szereti és védi a természetet.
11. A katona edzi testét és óvja egészségét.
12. A katona úgy él, hogy méltó legyen a Nemzeti
Együttműködés Rendszere tagságára.

Csak ennyi. Igazán nem nehéz megjegyezni, a legostobább kiképző őrmester is fújhatja kívülről. Minden hasonlóság az úttörők egykori tizenkét pontjával kizárólag a véletlen műve lehet. Benkő Tibor honvédelmi miniszter is tudhatja kívülről, még mint úttörő tizenkét pontot is megtanulhatta, hisz nálam napra pontosan három hónappal idősebb, és nekem is meg kellett tanulnom.

Voila, most idézett belőle.

Hogyaszongya, örök forrásunk, a kormány fékezhetetlen agyvelejű (egyik) hírharsonája, az Origo közreadásban, imígyen: “…a katonától nem kell félni, a katona segíteni érkezik mindenhová, ahol jelen van.”

De miért is félne bárki magyar honpolgár a magyar katonától?

Nem is látja. Hisz az a laktanyájában fókázik a folyosón, a gyakorlótéren van, katasztrófaövezetekben, árvízkor a gátakon, őrzi határainkat, internacionalista kötelességét teljesíti Afganisztánban, meg egyebütt, de a magyar utcán nem lehet vele találkozni, legfeljebb elvétve, civilben vagy fegyvertelenül!

Hát a nagy túrót nem. Egy ideje, ha nem is lépten-nyomon, de állítólag nem kell őket sokat keresgélni. Ott vannak Kalasnyikovostól az utcán, le is fényképezték őket. Itt azért álljunk meg egy polgári szóra, hökken meg az Olvasó. Kalasnyikovostól? De hiszen olyanjuk már nem lehetne! Két éve megígérték! A kiskunfélegyházi fegyvergyár, amely licenc alapján a cseh Česka Zbrojovka P-07 és P-09 típusú pisztolyait, BREN 2A1 típusú gépkarabélyát és Scorpion EVO 3 típusú géppisztolyát gyártja, a körülbelül tízezres katonai végrehajtó állomány (ez az összlétszám egyharmada) teljes szükségletét 2018, a program elindulása óta két és félszeresen meghaladó mennyiségű fegyverrel, huszonötezer darabbal már ez év elejére elkészült! Jó, ebben a számban benne lehettek a pisztolyok és a géppisztolyok is, nem néztem utána, de akkor se lenne illő 2020-ban 1978-as tervezésű AK 63-asokkal flangálni.

Az Origo képe

Nem lehetne, nem lehetne, ha az Origo által mellékelt illusztráló kép friss, akkor mégis lehet. Maradt, na. A modern fegyverek pedig valahol a… Ehh, ne is beszéljünk róla, hol mindenhol landolhattak, és miért. Bárhol.

Örüljünk, ha valaki tőlünk veszi meg, és nem közvetlenül a csehektől.

Jó, de miért vannak állig felfegyverzett pribékek, pardon, vitézek az egyelőre békebeli magyar utcákon, ahol rajtunk kívül csak a vírus jár, azt meg vajmi kevéssé riasztja el a gépkarabély?

Ez a kérdés, válasszatok.

Máshol is vannak katonák, nem csak az utcán. Például a kórházakban, ahol minden valószínűség szerint tényleg nagy szükség van rájuk. Hogy miért ne firtassák. Képek is vannak róluk, amint teszik dolgukat, csak… hogy is fogalmazott – ízes tájszólással – a miniszter? “Ez a katonák felszerelése, a fegyver.” Az Origo nem így írja, de a miniszter ezt mondta. A közintézményeket is katonák őrzik, hogy ezzel is csökkentsék a rendőrök terheit, folytatja az újság. Akkor feltehetően az utcán is ezért vannak, mert mi másért lennének? Rendőrökkel párban, így a tájékoztatás. Mondjuk egy rendőr, egy katona.

Hát akkor, kérem. Az Origo képén két katonai rendész – katona – látható, ohne rendőr. Katona katonához mén, mint egykor föld a földhöz. Oké, legyen véletlen. Ne legyen ez az általános. Nos, ha valaki, akkor én végigkutyagolom naponta fél Budapestet, kínomban, mert edzésre nem tudok menni. A belvárostól a külvárosig, keresztül és kasul, nem ugyanazokon az utakon, napi tizenöt-tizennyolc kilométert (tegnap tizenhét, ma, pénteken majdnem tizenkilenc volt). Az utóbbi két hétben egyszer láttam ilyen vegyes párost, a Kelenhegyi út alsó részén, kevéssel a Gellért szálló fölött, bár nem duó volt, hanem trió, két tehermentesítendő rendőr és egy katona. Békésen cigarettáztak és traccsoltak, távol Afrikától és az emberektől.

Mi azonban nem erről, hanem a fegyveres járőrözésről szeretnénk csevegni. A fegyveres tehermentesítésről.

Mert lehet fegyvertelenül is, nem ördögtől való. Ezt látjuk a kórházakban. Ott se gépkarabéllyal tologatják a betegeket vagy “végzik logisztikai feladataikat”.
És akkor az utcán minek? Már a rendszerváltozás előtt, mosolygott Benkő. Már akkor is úgy, És mindig.

Hát ez azért így barokkos túlzás, némi összemosással. Tudniillik a rendszerváltozás előtt valóban voltak elvétve fegyveres katonák a közterületeken, például a pályaudvarokon. A váposok (“váp”: városparancsnokság), azaz az akkori katonai rendészek. De ők nem a polgári lakosság miatt voltak ott, hanem a kiskatonák miatt. Nyakkendő, gombok, varrókészlet, iratok. A baszogatás eltávon se maradhatott ki.

Akkor most se maradjon már ki. Benkő ebben szocializálódott katonaként, Kiskunhalastól Leningrádig, Leningrádtól Székesfehérvárig. A többi már az újkor.
És hát a “mindig”. Mindig nem jártak katonák fegyveresen a fővárosokban. A Római Birodalom feltehetőleg elég nagy és elég komoly államnak tartható, nem csak ókori viszonylatban. Még a rendőrség emblematikus kékje is tőlük származik. Nos, lepődjenek meg: a köztársasági norma szerint Rómába katonacsapat fegyveresen nem tehette be a lábát. Római katonacsapat. A Rubicon folyó jelentette a határt, és amikor Caesar átlépte, az egyet jelentett a katonai eszkalációval. Más szóval a fegyveres megfélemlítéssel. A fegyveres befolyásolással.

Kezdjük érteni.

De mit csinál a katona? Párban a rendőrkollégával? “Az egyik rendőrt ki tudjuk könnyíteni ebből a feladatból”, így Benkő tábornok, akiben egy nyelvújító veszett el. Pár nélkül, vagy katonapárral ugyanis elvben semmit. Ha kikönnyíti a rendőrkollégát, bajban van, a polgári lakossággal szemben ugyanis NINCS intézkedési jogköre. Még abban az átkosban se volt. Így legalább a rendőrnek van. Ő meg ott lehet elefántnak. Másnak aligha. Nem ezt tanulta, és nem is csinálhatja. Nem igazoltathat, kutathat át, tulajdonképpen a fegyverének a himbálásán kívül semmit nem csinálhat. Megigazíthatja a kolléga sapkáját, ha félrecsúszna. Mit is mondott a miniszter-generális? Maszkviselés ellenőrzése, utcákon és boltokban, bár a katonák bolti tevékenységét nem értem kristálytisztán, szerintem a tábornok se értette saját magát, gyorsan tovább is haladt. A közrend fenntartása. Mert azt fent kell tartani, persze olyannak, akinek jogában áll.

De az, fájdalom, szolid polgári szükségállapotunkban se (még) a katona.

Akkor minek a fegyveres katona az utcákon?

Az isteni Julius megszakadna a röhögéstől, ha feltámadna, és meghallaná ezt a csacska kérdést.