Posted by Miskolczi Miklós
>Célzatosan szívbe markoló (megrendítő, sokkoló, szomorú stb.) hírt közöl velem és más (megrendülésre stb. hajlandó olvasójával) a hozzám máskülönben nagyon is közelálló hetilap. Idézem a címet:
>Célzatosan szívbe markoló (megrendítő, sokkoló, szomorú stb.) hírt közöl velem és más (megrendülésre stb. hajlandó olvasójával) a hozzám máskülönben nagyon is közelálló hetilap. Idézem a címet:
Szandi és Bogdán Csaba
Gyászol a család
Íme a cikk első 2 mondata:
„Gyászol Szandi, férje, Bogdán Csaba és a három gyerek. Ugyanis a napokban elhunyt a család imádott tengerimalaca, Vörnárdka.”
Ja?! Akkor részvét helyett innentől kezdve már azon tűnődöm, hogy vajon kinek mentek el otthonról (ezúttal kerülném a szerkesztőségekben honos, szaftosabb értékítéletet): a családnak, vagy annak a kollégának (munkatárs, szerkesztő), aki ilyen tálalásban, és egyáltalán! közzétette a hírt.
Mielőtt mélyebbre merülnénk a vírussal fertőzött kommunikációs térben, a mai magyar sajtó mélységes, feneketlen tengerében, sietve leszögezem, hogy tulajdoni lappal és harapásnyomokkal igazolt állatbarát vagyok. Rendszeresen járok állatkertbe, és ezt belépőjegyekkel is tudom igazolni. Minden tavaszi reggel együtt fütyülök a rigókkal. Nem adok rajzszöggel spékelt virslit a szomszéd kutyájának. Már-már ahhoz is hozzászoktam, hogy bizonyos szeretet cunamiban, ámde célszemély-hiányban szenvedők, családtagként aposztrofálják az előszobában sanyargatott, néha a pamlagra is fölszemtelenkedő dán dogot, pincsit, csivavát, komondort. Mondjuk, hogy értem, esetleg megértem őket. A gazdikat is. Bár ebben a 18 éves József Attila költői kérdése némileg még bezavar: „És kik pazarolták ölebekre/ A felebaráti szeretetet?” (J.A. Tanítások, 1923)
Figyelmesebb olvasóknak talán az is feltűnt, hogy a tengerimalac nem elhullott, kimúlt, esetleg megdöglött, hanem elhunyt. Mint majd mi is, mindannyian, amikor elérjük Szandiék tengerimalacának sorsát. Jobb esetben talán azt még megérjük, hogy a magyar sajtó képviselői valamikor tisztában lesznek a magyar szavak jelentésével és jelentés árnyalataival.
A cikkből megtudhatjuk még, hogy a méltán híres művésznő „megható videóval búcsúztatta” – a tengerimalacot. Arról egyelőre nincs információ, hogy a gyász alkalmából a gyerekek kaptak-e felmentést az iskolalátogatás alól. Szandi viszont kitárta a szívét, (ismét egy idézet) „Nagyon fogsz hiányozni. Te voltál életem legcsodálatosabb kis pasimalackája.”
Hát nem édi??? Meg kell a szívnek szakadni.
Amiről ez a mai magyar sajtó majd szintén beszámol, biztosan szép és megható lesz a tengerimalac temetése is.
De, ha a jó ízlés nevében valamit tanácsolhatok: papot azért ne hívjanak.