Pilátus gyávasága

Posted by

Kamarás István OJD

>Beárazott Jézus című ÉS-publicisztikájában Gábor György okkal-joggal azt rója föl az „agitpropos” hevülettel a FIDESZ mellett pártpolitizáló hódmezővásárhelyi plébánosnak, hogy beárazva az evangéliumi üzenetet a kereszténység örök értékeit (a rászorulók és a megalázottak segítését) beválthatónak tartja egy államilag támogatott harmadik templomra, vagyis mondhatnánk egy állami templomra. A publicisztikáiban (melyekben a közmérgelődést hatásosan ötvözi bibliaismerettel vagy valláűsörténettel) is rendre tudása legjavát nyújtó vallásfilozófus helyeselhetően nem ért egyet azokkal a demokratákkal, akik megengedhetetlennek tartják, hogy azt egyház beleavatkozzon a politikai életbe, sőt szerinte kifejezetten helyesen teszik az egyházak, ha elmondják véleményüket különféle társadalmi kérdésekben. Ez, bizony, akarva-akaratlan ízig-vérig ferencpápista gondolkodás. Gábor még a pártpolitizálás jogát sem vitatja el az egyházaktól, ám ennek az a kockázata, hogy ez esetben megosztóvá válhatnak, amennyiben és egy szerintem is úgyszólván elkerülhetetlen „a pártpolitika folyton változó, e világi értékeit, nézeteit és elgondolásait s a politizálásból adódó tévedéseket, hibákat és potenciális ( vagy nagyon is reális) bűnöket örök, változatlan és abszolút megkérdőjelezhetetlen transzcendens igazságként próbálják megjeleníteni”.

Sok-sok évvel ezelőtt Gábor György röpke ideig tanítványom volt egy végzős esztétika szakosoknak tartott művészetszociológiai kurzusomon, aminek keretében A Mester és Margarita befogadás-kutatására készültünk, mely kutatásnak aztán ő egy darabig munkatársa lett A mindennapok politikusságától a politikum regénytelenségéig című dolgozatával. Egy egész évig foglalkoztunk a regény és szereplői lehetséges értelmezéseinek feltérképezésével, közben hosszasan Jesua és Pilátus kapcsolatával. A regénybeli Pilátus nem is olyan távol a János-evangéliumbelitől habár jól érzékeli Jesua nem mindennapi lényét, végül is a megtestesült isten helyett az istenített Tibérius mellett dönt. A Gyávaságból. A jézusi (örök) értékekhez való gyávaságból hűtlenség bűnébe esve. Gábor szerint a harmadik templom érdekében való pártpolitizálás mondhatnám: a császárhű pilátuskodás ”sem az egyházak autonómiának, sem a politika autonóm szférájának nem kedvez. Legfeljebb az önmagát valamiféle istenkirályságként meghatározni igyekvő hatalomnak. Ám annak is csak időlegesen”. Jó, megengedem, jóval inkább csak kisistenkirályságok ezek.

Az úgynevezett „keresztény társadalom” állammal szorosan összefonó egyházai gyakran érezték magukat Isten országával szemben afféle istenkirályságnak, melynek trónján gyakran gyáván leárazták a jézusi értékeket. Hiába hangoztatják a mára már a katolikus egyházban is mára má többségben lévők a szegények szegények egyházát meghirdető Katakomba paktum radikális zsinati püspökeitől kezdve Ferenc pápáig, vallásszociológusoktól kezdve a teológia első számú szolgálóleányának a társadalomtudomány tekintő teológusokig, Tomka Ferenctől Beer Miklósig hogy ez az egyház már a múltáé, a honi egyházi perifériákon még újraéled a kisistenkirályság. Szemben a császári támogatású luxushajó kifutó modelljével Paul Zulehner Ferenc pápa egyházhajóját egy másik jelentéssel használja kifutó modellnek, nyílt vizekre kifutni képes hajót vizionálva, mely se nem Titanic, se nem lélekvesztő, hanem a Lélek szelével bátran vitorlázó egyházhajó, melynek püspökei, plébánosai, presbiterei és nagyszerű hívei érdekvezérelt pilátuskodás helyett érték értékvezérelt jézusi bátorsággal hárítják el a kegyúri üdjavadalmakat, követelve azok közjóra fordítását, a harmadik helyet megerősítve, újjáépítve, újralapítva a Lélek templomait.