Posted by Varga Zoltán
>Tán, ha Sanyitól a világ legjobb, de elkötelezetten alkoholista kőművesétől hallottam ilyet, mielőtt el nem vitte a mája. Ő dörmögte reggelente: a pálinka nem pia, létszükséglet. Azzal is indította a napot. Egy kéttengelyessel. Ha ez nem volt meg, akkor jött a remegés. Egyszer el is rohantam vele az ügyeletre, tuti infarktust kapott, nem lesz, aki a házamat felépítse, de a doki kiröhögött. Nem szívkatéter kell, hanem egy pofa barack. Hátja! Sanyi fél óra múlva fütyülve vakolt.
Sanyi király volt. Permanens-részegen milliméterpontos derékszöget falazott, bármi mérőeszköz nélkül, szemre, de reggelente, mint a kocsonya remegett a feles előtt. Nem tudható, reggelente mennyire remeg a Kedves Vezető keze. Van-e halálfélelme, hányingere? Kell-e, ha kell, akkor mennyit kell benyomnia, hogy egyáltalán létezni tudjon? Kutyára nem is érdekel. Sanyinak két deci volt a napindító. A végén több.
Sanyi jó gyerek volt. Koppalkoholista. Élete volt a pálinka. Mondjuk, a halála is. De azt hittem, a „Sanyik” világa a múlt. Hogy mi mégis Európához tartozunk.
Erre jön a Kedves Vezető, és a parlamentben arra a kérdésre, hogy „mire van Ön szerint szükségünk? Alapvető élelmiszerekre, vagy pálinkára?”, azt, a mindenre kiterjedő, intelligens, és vélhetően mélyen őszinte választ méltóztatja adni, azt böfögi fel, hogy a „pálinka alapvető élelmiszer”. Hinnye, a mindenit! A PÁLINKA ALAPVETŐ ÉLELMISZER? Kinek ecsém? KINEK, rajtad kívül?