Pálinkás jóreggelt

Posted by
Szűcs Gábor Róbert
>„Ön mégiscsak egy belvárosi képviselő, mi pedig máshonnan jövünk.”
A belvárosban nőttem fel. Abban a házban, ahol Ferenczy Noémi lakott. Abban a kerületben, ahol Karinthy Frigyes járt iskolába. Ahol a Batthyány örökmécses áll. Ahol valaha a Kossuth-szobor volt. Abban a kerületben, ahol megfér egymás mellett a szovjet felszabadítási emlékmű és az USA nagykövetsége, de amelyet ma elrondít a náci megszállóknak emelt szobor.
Abban a kerületben , ahol a Szalay-cukrászda volt s a Vadász utcai Szabó Ervin-könyvtár, amit kiolvastam. Abban a kerületben, ahol még külön bejárat volt az általános iskolában a fiúknak és lányoknak, és ahol Berci bácsi kis tejboltjában bádogmércével mérte a tejet és öntötte a tejesüvegbe, és ahol hetente egyszer jött a jeges. És ahol a hatalmas pincéből vödörben hoztam fel a szenet, és akkor volt melegvíz a fürdőszobában, ha befűtöttünk a hengerbe. És ahol a lakásunkat 1956 október 25-én szétlőtték, egy repeszgránát a hálószobába, egy a konyhába, mi a pincében azt hittük, ránk szakad az ég.
Aztán szükségalbérlet a Körúton, a nagyszoba tele könyvekkel, iskola nem volt – hát olvastam. Mindent.. És kinyílt a világ. Mondjuk, én így szocializálódtam.
De pálinka nem volt otthon.
Így hát valóban van köztünk némi szociális különbség.