Két háztömb Belaruszban

>Raman Bandarenka festőt és rajztanárt (31) a „Változás terén”, majd a rendőrségen folytatva verték agyon, bár csak másnap halt bele sérüléseibe, egy két és fél órás műtét ellenére. Erről már írtam, a halála napján, ugyanazon a téren (ami valójában lakóházak között egy beépítetlenül hagyott, játszóteret is magába foglaló, névtelen terület) tartott megemlékezésről is. Amolyan rögtönzött emlékhely lett a trafóházon a graffiti és a mellette levő kerítés: sok-sok virág, Raman fényképe, ikonok, rengeteg mécses.

November 15. a tiltakozások 99-ik napja volt, a már megszokott vasárnapi felvonulást természetesen az ő emlékének szentelték: gyülekező ott, ahol az első áldozatot Aljakszandr Tarajkouszkit (34) lőtték le villanógránáttal még augusztus 10-én, célpont Bandarenka emlékhelye. [Megismétlem: a 12 gyilkossággal, kapcsolatban egyetlenegy büntetőügy sem indult, sem a családtagok feljelentésére, sem mondjuk ügyészi kezdeményezésre. Sorozatban vonják felelősségre viszont azokat, akik ápolják/ápolnák emlékhelyeiket, virágot, mécsest, képet, ikont, főleg pedig „Nem felejtünk”, vagy hasonló feliratot helyeznek el/festenek az aszfaltra. Eleinte „csak” szabálysértési eljárásban, de egy hete már akár büntetőjogiban is.]

A résztvevőket először is nem hagyták összegyűlni a Tarajkouszki emlékhelyen, akinek mégis sikerült, azok menetbe verődtek és elindultak … volna, ámde ekkor újabb oszlatás kezdődött. Menet közben még háromszor oszlattak a „rendvédelmisek”, több száz személyt állítottak ekkor elő. Néhány százan voltak olyanok, akik ezért nem vállalták a menetelést és a felvonulástól függetlenül egyenesen a Bandarenka emlékhelyre mentek, értelemszerűen sokkal hamarabb értek oda, mint a kb. három és félezerre csökkent létszámú központi menet. De ott már várt rájuk mintegy kétszáz rohamrendőr, igaz, „csak” az idegeiket borzolták, de még nem támadtak. Evvel megvárták, hogy a két csapat egyesüljön. Több hullámban támadtak végül, ismét százasával vitték el a tüntetőket.

Mindezek ellenére estére a helyszínen maradt még mintegy háromszáz tüntető, a rohamrendőrök egy ideig farkasszemet néztek velük, majd elvonultak. Erre a hírre fokozatosan kezdtek visszaszivárogni az emberek a térre, amikor pedig már ötszázan voltak, hirtelen a különböző rendőri egységeknek több tagja szállta meg a teret, mint ahányan a tüntetők voltak. MINDENKIT elvittek, akit csak tudtak. Ekkor kezdődött csak a vandalizmus ünnepe: a rohamrendőrök bakancsokkal tiporták, gumibotokkal verték szét a virágokat, mécseseket, Bandarenka fényképét, még az ikonokat is, taposták sárba a fehér-piros-fehér szalagokat, zászlókat. Utána jött a takarító brigád – no ezt nem értem, az utcaseprők azt a minimális fizetésüket féltették vajon, hogy teljesítették ezt az utasítást?

Ezzel még nincs vége. A rohamrendőrség ott maradt reggelig-délelőttig. Egész éjjel a környező házakat kutatták át, igazoltatták, akit ott találtak, aki csak kilépett a házakból, vagy a mélygarázsból induló valamelyik autóban ült, hogy valóban ott laknak-e, vagy előlük menekültek be vendégségbe a nap ill. az este folyamán… Végigjárták az összes lakást, becsöngettek, dörömböltek, akit csak lehetett, elvittek, köztük helybéli lakástulajdonosokat is, akik ezeket a menekülteket bújtatták. Én csak három esetről hallottam, amikor betörték a bejárati ajtót, mert nem nyitották ki nekik, de bentről zajt hallottak. Miután reggel kilenc körül elvonultak, azok a menekültek, akik meg tudták magukat csendben húzni, később délelőtt egyszerre hagyták el az épületeket, hogy ha mégis várnak még rájuk, legalább ne tudjanak mindenkit egyesével elkapni.

Mondanom sem kell, hogy egész nap, pláne éjjel, akit csak elvittek, ott ütötték, ahol érték. Ilyenkor festékkel jelölik meg az őrizetbe vétel során azokat, akik belaruszul beszélnek – őket alaposabban kell a rabomobilban és/vagy a rendőrségen, a fogdában elverni. Azelőtt „csak” az aktívabbakkal tették ezt.

======

A másik helyszín, amelyikről szeretnék szólni, nem is háztömb, hanem magasházaknak egy tízezer lakosú csoportja: Novaja Baravaja. Már a választások előtt, június-júliusban, de azóta is ők talán a legaktívabb környék. Rájuk jellemző leginkább, hogy pl. a huszadik emeletről mondjuk az ötödikig fehér-piros-fehér zászlót lógatnak le az ablakaik előtt, vagy két ház felső emeletei között kifeszített kötéllel húznak be középre egy pár emelet magas zászlót. (Alacsonyabb, tűzoltó létrával elérhető helyen volt, hogy a felküldött tűzoltó nem leszakította a zászlót, ahogy a parancsa szólt, hanem megigazította. Persze azonnal kirúgták, talán még mindig ül.)

Nos, Novaja Baravaja kerületben hétfőn megszűnt a vízellátás. Hiába mondta a városi hatalom, hogy műszaki hiba miatt nincs víz, mindenki tudni vélte, hogy ez a bosszú egyik formája. Persze jóformán azonnal megkezdődtek az önkéntes vízszállítások, olyan esettel is tarkítva pl, amikor a játszótéri masszív vasasztal berogyott a rengeteg vizespalack súlya alatt. Főleg a viszonylag közeli kerületekből rengetegen ajánlották fel, hogy ideiglenesen költözzenek Baravajából hozzájuk, természetesen ingyen. Kedd délelőtt megszűnt a távfűtés is.

Amikor szerdán újra bekapcsolták a fűtést, a kerületi tanács képviselője elszólta magát: újságírók előtt mondta el, hogy a hidegvíz-szolgáltatás újraindításának időpontjáról még folynak a tárgyalások.

Ui.

Vasárnap több mint ezeregyszáz embert vittek be a rendőrségre, a száz nap alatt ez a szám meghaladta a huszonötezret! Csaknem huszonnégyezer szabálysértési eljárásban született ítélet (kb. ötven eurótól ötszáz euróig terjedő pénzbírság, 5-15 napos elzárás). Kilencszáz büntetőeljárás indult mintegy ezerháromszáz személy ellen.

Négyezer feljelentést tettek hatósági erőszak miatt, „természetesen” egyetlenegyben sem indult eljárás.

Nem érzek magamban elég erőt, hogy most folytassam a harctéri tudósításokat. Pedig lenne mivel.