Az Omega vége?

Posted by
Arató Mátyás történetei:
Vannak korszakai az Omegának is, természetesen. Az a vélekedés, hogy három lemezenként következett be a korszakváltás, az utóbbi időkre már nem jellemző, a korábbiakra viszont annál inkább az volt.
1962-től 1967-ig tartott az az időszak, amit még senki nem vesz igazán komolyan. Az 1968 utáni tagság ugyanis még nem jött össze. Különböző emberek váltották egymást a zenekarban. Kislemezeket készítettek, amelyekre általában nem saját számok kerültek. Ezt egy viszonylag hosszú amatőr korszaknak tartjuk.
Az igazi 1968-ban kezdődött, amikor kijutottak Londonba, ahonnan hazatérve rögtön elkészíthették az első, önálló nagylemezüket. Ez volt a Presser-éra, amelynek három nagylemeze a beat-korszak termése. Ez 1970-ig tartott. Aztán kivált Presser és Laux, de már találkoztak a Uriah Heep-pel, a Led Zeppelinnel és a Deep Perple-lel. Hatásukra elkezdődött a hard rock korszakuk, amelyet az Omega 5, a Nem tudom a neved és az Élő Omega lemezek fémjeleznek. Ezek már a klasszikus ötösfogattal készültek. Ott volt Molnár Gyuri, Mihály Tomi, Kóbor, Benkő Laci és Debreczeni Ciki. Aztán rájöttek, hogy ezzel a műfajjal Magyarországról nem nagyon fognak labdába rúgni.
Viszont 1973-ban megjelent a Dark Side Of The Moon a Pink Floydtól. Ebben az irányzatban sokkal több lehetőséget láttak. Jött is a pozitív váltás, vele – mindenki szerint, az eladási példányszámok és a szakma szerint is – a csúcs-korszakuk, a space, amely 1976-tól 1980-ig tartott. Az aktuális albumaik pedig az Időrabló, a Csillagok útján és a Gammapolis. A zenekar tagjai is úgy vélekednek, hogy ha valami túléli az Omegát, az ez a három lemez lesz.
Az ezt követő, ún. új hullámos időszakkal azonban már nem tudtak mit kezdeni. Megcsinálták Az arc című lemezt, ami szerintem még nagyon jó. A XI. lemezükön is vannak jó számok – borzalmas hangszereléssel. A Föld árnyékos oldala és a Babylon kis visszanyúlás volt a space rockhoz, de a lemezek már holt térbe estek. Gondoljunk bele: a Gammapolist 650 ezer példányban adták el, a Babylont már csak 87 ezerben. 1987-ben volt a 25 éves jubileumi koncertje, ami után úgy gondolta Kóbor, hogy egy kicsit pihenniük kell, kitalálni, hogy milyen irányba forduljanak.
Ebből hét év lett, amit mindenki nagyon bán, ők is. Ez épp a rendszerváltás időszaka volt, és mindenki csodálkozott azon, hogy az Omega eltűnt. Gazdasági társaságokkal, üzlettel foglalkoztak a tagjai. Amikor 1994-ben visszatértek a Népstadionba a híres esős koncerttel, azt hittem, hogy az búcsúkoncert lesz. Előtte azonban elkészítették, a Trance And Dance című lemezt, ami a koncert után jelent meg. Kiderült, hogy az Omegának ismét jó időszaka következett. Zeneszerzőként visszatért Presser, és többen írtak rá zenét, ahogyan szövegeket is. Utóbbit például Bródy és Sülyi Péter. Nagyon jó lemez, rossz címmel, mert mindenki mást gondolt róla. 1994-95-tól pedig már nem foglalkoztak azzal, hogy mit kellene játszani, hanem vitték tovább a saját Omega-stílusukat. Azóta is így játszanak, méghozzá rengeteget.
Aztán jött Benkő László betegsége. Májrák. Megoperálták. Felépült.
Majd jött a koronavírus járvány.
„Idén 18 külföldi koncertünket mondták le, köztük négy fesztiválfellépést, ami az Omega-produkció költségét tekintve százmillió forintos nagyságrendű kiesés” – mondta májusban a Blikknek Trunkos András, az Omega együttes menedzsere, aki szövegíróként is támogatja az együttest A lapnak nyilatkozott a 77 éves Kóbor János is. Szerinte az Omega végét jelentheti, ha a járványnak ősszel lesz egy második hulláma. „Mi, »régiek« már abban a korban vagyunk, amikor hatványozottan dolgozik ellenünk az idő. Még lendületben vagyunk, de ez sajnos mulandó. Márciusban fejeztük be az új lemez felvételeit, de ha a következő fél évben nem tudunk színpadra lépni, utána aligha tudunk majd megfelelni az elvárásainknak. Bízunk a koncertezés folytatásában, ugyanakkor aggodalmaskodunk is” – nyilatkozta Kóbor.
Benkő László augusztus óta válságos állapotban volt.