Tantra

Posted by

Gaál Péter
>Teljesen véletlenül – hangsúlyozom, TELJESEN véletlenül belehallgattam egy Schiffer Andrással 2020. november 4-én készített, ám november 7-én felrakott riportba, aztán már csak meghallgattam az egészet. Tudják, én nem szoktam ilyeneket végignézni, mert ritka kivételtől eltekintve felesleges szócséplésnek tartom őket, legalábbis ami az Amerikára, Oroszországra, Kínára való befolyásukat illeti, de hát…

…nem is nekik szólnak.

Már közben az az érzésem támadt, és már közben azt mondtam volna Andrásnak, mint amit egy dundi facebookos hölgyismerősömnek eddig kétszer küldtem táplálkozási posztjaira: nem kellett volna. A hölgy nem sértődött meg, hogy Schiffer megsértődött volna-e? Szerintem igen, bár ehhez ismernem kellene őt. Így látatlanban határozottan igen. Izgulékony alkatnak tűnik.

Nos hát, itt vagyok én, akinek a politológia nem inge és nem gatyája, és itt van ő, a jogász-politológus-politikus. Én életemben egyszer vettem kezembe egy politológia könyvet, muszáj volt, mert vizsgáznom kellett (volna) belőle az Államigazgatási Főiskolán. Úgy fél oldalig bírtam, aztán letettem. Szavak voltak benne egymás mellett, különböző hosszúságú mondatokba rendezve, és később se lett jobb. A vizsgán húztam egy tételt, és elmondtam róla, amit gondoltam, vagyis gondoltam volna, ha ilyesmiken gondolkoztam volna akkoriban. Nagyon jó, bólogatott a tanár, de most akkor térjünk rá a tananyagra. Arra nem tudok rátérni, válaszoltam az igazságnak megfelelően, és elmondtam, miért nem. Talán írjak én is egy ilyen könyvet, nevetett fel ő, mert nagyon tetszett neki, amit hallott, akkor azt már el se kell olvasnom, azonban… Kössünk kompromisszumot, javasolta. Ez így önmagában ötös, az úgy önmagában egyes, jó lesz egy hármas? Jó lett, hogyne lett volna jó.

Megmenekültem a könyvtől.

Az én gondolataim nyílt titkok az Önök számára, akad, aki számára tíz éve, amióta jelen vagyok valamiképp a közélet perifériáján. Azok, órára-percre dokumentálva lekövethetők nem csak a Facebookon. Önök bármikor utánanézhetnek, mit mondtam az amerikai elnökválasztás ELŐTT. Annak is, hogy mit mondtam KÖZBEN. Nos, ez a jóember is mondott ezt-azt, bár ne mondott volna. Mindjárt azzal kezdte – ideteszem a beszélgetés linkjét -, hogy Trump minden valószínűség szerint megnyerte a választást. Lesz neki olyan 290 elektora.

Így lehet valakinek élőben blamálnia magát.

Mit mondtam akkor én, a porbafingó, botcsinálta antipolitológus? Azt, hogy minden lehetséges, de Trump nem úgy néz ki, mint aki azt gondolja, amit kommunikál. Ő ugyanis nem azt a tájékoztatást kapja, amit Önök és én. 2020. november 04. “Jaj, cica, eszem azt a csöpp kis szád”:

“(…) Na de Önöket most az amerikai elnökválasztás érdekli. Ezeket a sorokat 2020. 11. 04-én, szerdán, déli tizenkét órakor írom. Donald biztos a győzelmében, Biden még nem biztos a vereségében. Van azonban megint egy sanda gyanúm – lásd az előbbieket -, hogy Donald talán mégsem annyira biztos a győzelmében.
(…)
Nos, ha én Donald Trump volnék, és biztos volnék a győzelmemben, mélységesen hallgatnék mindenféle csalásról. Nem csak azért, mert az embereknek könnyen eszükbe juthat az előző elnökválasztás, hanem azért is, mert ha nyerek, az egész az én fejemre hullik vissza. Akkor beszélek csalásról, ha a menekülési/revans útvonalamat készítem elő.”

Mit tesz a Jóisten, pont ekkor volt biztos Trump győzelmében Schiffer is.

De mit írtam két nappal AZELŐTT, november 2-án?

“Hosszú távon a bideneknek áll a zászló.”

Ne higgyék, hogy ezt itt azért írom, hogy rivalizáljak egy olyan nagy tudású, széles látókörű emberrel (szó nincs semmiféle gúnyról), mint Schiffer András. Csak én nem részletekből indulok ki, hanem a korokon átívelő tendenciákból (hányszor, de hányszor szajkóztam), és abból, amit per pillanat látok. Mindenkor “akkor”.
Életemben egyszer jártam lóversenyen. Fogalmam se volt a lovakról, a zsokékról, az egészről. Láttam egy csomó állatot és embert. Körülöttem öreg rókák latolgatták az esélyeket, kenték-vágták az egészet. Akkor, először és utoljára rátettem egy százast – milyen nagy pénz volt az hajdanán! – az egyik lóra. És NEM hazardíroztam. Meg is nyerte.
Egyszerűen azt próbáltam megfigyelni, hogy melyik állatkának van kedve leginkább (egyáltalán) futni. Neki volt valamennyi.

A tech cégek. Én multinacionális, inkább szupernacionális trösztökről beszélnék, amelyeknek egy része a szó szoros értelmében technológiai cég, más része másképpen az. Gajdics Attila írja (Concorde blog, 2020. április 20.), hogy “amióta cégek léteznek, minden sikeres cég tech cég”. Mi közük a tech cégeknek Joseph Robinette Bidenhez? Annyi, hogy Schiffer szerint (is) Bident ezek mozgatottják. Tulajdonképpen ezek buktatták meg Trumpot. Schiffer számára még nem úgy tűnt, most már talán revideálta, nincs kedvem több ilyen műsort megnézni, mert unom.

És ezt én is így gondolom, némi hozzáfűzéssel.

A némi hozzáfűzés annyi lenne, hogy NEM a tech cégek buktatták meg Trumpot, ők csak végrehajtották. Ki irányította őket? Hát ez az. A történelem. Az a testetlen történelem. Az a rendszer, ami – erről is beszéltünk – a többi rendszerhez hasonlóan 1. öntörvényű, 2. önmaghatározó, 3. elidegenedett önnön alkotóelemeitől. Azoktól az emberektől, akik… nem meghatározzák, hanem SZOLGÁLNI KÉNYTELENEK.

Emellett ki-ki gondolhat bármi mást. Az már a valóság MÁSIK síkja. Ott már AZ a rendszer – az ő gondolati rendszere – determinál.

Annak a gondolkodásnak, ami az LMP-t létrehozta, pontosabban annak az ideának, ami ebből a publikumnak lejött, az a rákfenéje, hogy sikeresen NEM LEHET KÖZÉPEN ÁLLNI. Illetve lehet, ahogy két verekedő közé is be lehet állni, hogy mi lesz ennek a vége, Önök is tudják. Pepsi-Cola vagy Coca-Cola. Ezzel vagy azzal szövetségben. Nem “jó” vagy “rossz”.

Ilyen. Erre.

Végezetül egy apró észrevétel a Schiffer által példának hozott (lásd a beszélgetés végét) feminizmusról. És a hasonló emancipációs mozgalmakról, en bloc. Sem a rabszolgafelszabadítást, sem a nők egyenjogúsítását nem mély humanizmusból és nőpártiságból szorgalmazták. A szabad munkaerő mindig OLCSÓBB, mint a rabszolga. A rabszolgát meg kell vásárolni, etetni kell, ruházni, szállást adni neki. A “szabad” proletárnak csak éhbért kell adni, ami mindig kevesebb, mint az előbbiek, a gondról nem is beszélve. A nők egyenjogúsítása a gyakorlatban az első világháború lőszergyáraiban kezdődött, nem a szüfrazsettek hőzöngéseivel.
Ha egy római patrícius szenátor, pláne konzul akart lenni, nem elhanyagolható nagyságú tőkével kellett rendelkeznie. Ceasar nem azért indította a gall háborút, mert pacifikálni akarta Galliát, hanem mert adóssághegyek alatt nyögött. A Római Birodalomban vagy kineveztek valakit helytartónak, vagy szerzett egy új provinciát, ahol lehetett. Már akkor így működött a világ. Sőt, ha csak a görög-római antikvitást nézzük, már Szolón törvénybe foglalta, hogy így működik. Nem véletlenül sorolják a hét görög bölcs közé. Platón is, Diogenész Laertiosz is, Pauszaniasz is, Szmürnai Hermipposz is, kivételesen őt illetően a legnagyobb egyetértésben.

A történelem a KIEGYENLÍTŐDÉS felé sodorja az emberiséget (is). A pólusok egyike felé, nem középre, hanem az abszolút kiegyenlítődés állapota felé. Ahhoz viszont előbb pólusok kellenek, mert ha nincs feszültség, nincs áramlás sem.
A TÖRTÉNELEM ÁRAM.
Ha a töltések kiegyenlítődnek, az áram MEGSZŰNIK. Hogy ez így nem kóser? Hogy a teljes elértéktelenedés felé tartunk? Hogy nemhogy egy politikai dilettáns paprikajancsi, de még Nagy Sándor se változtathatná meg a történelem irányát?

Nem. Nem kóser, mindazonáltal ez van.

Emlékezzenek az általános iskolai fizikaórán tanultakra, ezúttal az elektromos áram IRÁNYÁRA. Az úgynevezett TECHNIKAI áramirányra. Még a szó is – a konszenzusos elnevezés – alkalmazkodik.

Tehát a politikai jövő a bideneké. Ezzel nincs mit kezdeni. Ezt kell kihasználni, mert csak ezt lehet. Nevezzék tigrislovaglásnak. Vagy tantrának, KITERJESZTÉSNEK. A destruáló erők meglovaglásának és visszafordításának. Javaslom olvasmánynak Mircea Eliadét.

BELÜL, kedves Olvasó. Belül, még mielőtt szó éri a ház elejét.