A nap, amikor megvétózzák a jövőnket

Posted by

Fábián András
>Boldogult emlékű Torgyán József doktor mondta egy önfeledt pillanatában (én kérek elnézést!). hogy szép asszonyt nagy szerszámmal, ügyvédet perrel fenyegetni nem lehet. Ez jutott nekem eszembe, amikor eljutott hozzám a magyar (és lengyel) költségvetési vétó kapcsán kitört nemzetközi botrány híre. Vagyis, hogy Orbán megkötötte magát, és nem hajlandó beismerni, hogy személy szerint ő az, aki felszámolta a magyar jogállamot. Mikor ezeket a sorokat írom még nem hangzott el az a vétó, de már belengették. Ma lesz a napja, hogy az EU vezetői összeülnek a Tanácsban. Napirendre kerül a költségvetés, a jogállamiság, a helyreállítási alap, valamint a brexit-tárgyalások aktuális alakulása is. Csupa fontos ügy, az Unió elkövetkező 7 éves jövőjét érdemben befolyásoló kérdésekről. Ahelyett azonban, hogy valóban a lényegre tudnának koncentrálni, várhatóan attól lesz hangos az ülésterem, és persze Európa, hogy Viktor Orbán már megint…, Mateusz Morawiecki már megint…, a magyarok és lengyelek már megint…. Ez azonban őket nem zavarja. Teszik, mert tehetik. Ezért jutott nekem eszembe Torgyán doktor örökérvényűje.

Nem merülnék mélyebben bele, hogy melyek a jogállamiság kritériumai egy európai országban, de ki sem kerülhetem a kérdést. A magyar Országgyűlés a 2007. évi CLXVIII. törvénnyel elfogadta „az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Közösséget létrehozó szerződés módosításáról szóló lisszaboni szerződés kihirdetéséről” szóló törvényt. Ez részletesen, tételesen és alaposan foglalkozik azokkal a jogokkal és kötelezettségekkel, amelyek teljesítésére a tagállamok a csatlakozással önként vállalkoztak. Ezt hívjuk a jogállamiság kritériumainak. Ezt vitatja most Orbán és Morawiecki, amikor azt állítják, hogy a két ország kormánya nem sértette meg az állampolgári jogokat. Legfőbb érvük pedig az, hogy az Uniónak semmi köze ahhoz, hogy a nemzetállamok kormányai hogyan intézik ügyeiket a határokon belül.

Az elmúlt napokban azt is megtudhattuk a magyar igazságügyi miniszterként fungáló hölgytől, hogy „nem Magyarország támadja Brüsszelt”, hanem „Brüsszel támadja Magyarországot”. Csak arra tudok gondolni, hogy a hölgy éppen dekázgatott valahol, amikor a nagy kék plakátok mindenféle kemény hadüzeneteket küldtek Brüsszelnek. Nyilván ezért nem emlékszik. Varga Judit egyenesen odáig ment, hogy Orbán Viktort és kormányát Európa megmentőjének és egyben mártírjának kiáltotta ki, amikor azt mondta: „Magyarország az unió alapító atyáival egyetértve azt vallja, hogy Európa vagy keresztény és humanista lesz, vagy nem lesz.  A magyar és az európai emberek döntő többsége határozottan úgy véli, hogy Európának nem szabad feladnia identitását és azokat az alapvető értékeit, amiktől Európa a világ legélhetőbb kontinense.”

Alaposan áttanulmányozva a Lisszaboni szerződést ilyet az alapító atyák sehol nem mondtak. Sőt! – egyetlen esetben sem szerepel a keresztény, vagy kereszténység fogalma a szerződésben. Minden más, az állampolgárok jogait garantáló meghatározás ellenben igen. Mindenki láthatja és olvashatja a saját két szemével az említett törvényben (https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a0700168.tv). Ha összeveti ezeket a tételesen felsorolt jogokat az elmúlt 10 év alatt a bátor 2/3 által alkotott törvényekkel, azt fogja tapasztalni, hogy Orbán Viktor módszeresen és folyamatosan, lényegében két célra koncentrálva teremtette meg kormányzásának alapjait és felépítményét. E két cél valójában három. Egyrészt saját pártjának és ezzel együtt saját egyszemélyi hatalmának támadhatatlan bebetonozása. Másrészt a választók olyan jogi, pszichikai és gazdasági nyomás alá helyezése, hogy eszükbe se jusson őt leváltani. A harmadik cél pedig, hogy az előző kettőt felhasználva lényegében ellenőrzés nélkül gazdagodjék ő maga és az általa kiválasztott szűkkörű oligarcha réteg.

Immáron közhelyszerű, hogy a társadalom olyan szinten vált megosztottá, hogy lassan a családokon belül is pártok alakulnak. Ezek a csoportok készek akár egymás torkának is nekiugrani, egy-egy parázs vita során. Legyen szó a migrációról, a párt- és a politikai preferenciákról, a melegekről, a vallásról, a nyugdíjasokról, a rendőrökről az orvosokról, az oktatásról, a gender-elméletről… Bármi fontosabb a valós és tényleges társadalmi problémáknál, amelyek felvetnék a Orbán és kormánya büntetőjogi vagy politikai felelősségét. Utóbbiak vonatkozásában teljes apátiában leledzik a társadalom döntő hányada.

Vagyis a politikai manipuláció olyan mélységben nyúlt bele a társadalom, a magánélet és a közélet kérdéseibe, amely mindmáig elképzelhetetlennek tűnt egy európai jogállam esetében. Utoljára talán Hitler Németországában láthattunk hasonlót. Ráadásul úgy tette ezt, hogy a diszkriminatív jogszabályok tömegét alkotta meg, vagyis belső joggá tette. Ez lenne „a magyar jogállam”. Hazug, kirekesztő, a társadalmi és egyéni jogfosztottságot deklaráló, a negatív diszkriminációt felmagasztaló jogok állama. Bárki töprengés nélkül, azonnal tömegével tudja sorolni a példákat. Elég csak a legutóbbira gondolnunk, amely az örökbefogadásra jogosultak körét szabályozza. Egészen pontosan az abból kirekesztetteket definiálja. A háttérben ott figyel a gyermekek jogának semmibevétele, akik számára semmi nem lenne fontosabb annál, minthogy szerető családban, és ne rideg árvaházakban növekedjenek. Mindezt tömény demagógiával körítve, megnyerve vele az alacsony iskolázottságú, naiv, politikailag járatlan, vagy primitív szélsőjobboldali választópolgárok támogatását. Számukra elég hívószó, hogy „buzi” és máris ugranak és ütésre emelik öklüket.

A propagandatörvények rejtekében pedig lezajlik egy brutális társadalmi átalakulás. A 2/3-os túlhatalom marionett figurái megszüntették a fékek és ellensúlyok rendszerét, a kormány ellenőrzésének és számonkérhetőségének lehetőségeit. Gyakorlatilag lehetetlenné tette a felelősök felelősségrevonását amennyiben, akár bizonyíthatóan is, bűncselekményt követnek el. Lényegében megszűnt szekularizáció. Az állam és egyház szétválasztása helyébe az egyház előlépett szavazat-szállítóvá. Ezért hálából a diktátor sok pénzzel, kemény adóforintokkal és az állam tulajdonában lévő ingatlanvagyon átjátszásával finanszírozza az egyházat. Napokig sorolhatnánk még a joggal való visszaélés tilalmának (Lisszaboni szerződés 54. cikk!) se szeri-se száma megsértését.

Most aztán úgy tűnik, hogy az Európai Tanács megelégelni látszik Orbán dúlását. Nem véletlen a szerző bizonytalanságot sugalló szóhasználata. Az ET bekeményített, mert az Európai Parlament felhívta a figyelmét, vagy mert úgy gondolták, hogy tíz év után most talán már tényleg időszerű lehet. Orbán azonban szintén „bekeményített”. Megüzente, hogy őt ugyan semmire nem kényszeríthetik, mert elvagyunk mi az EU költségvetési pénzek nélkül is (?!). Magyarország erős, keresztény ország. Nem Magyarország támadja Brüsszelt, hanem éppen fordítva. 25 ország látja rosszul, hogy mi történik nálunk és a lengyeleknél. Satöbbi. Vétó lesz. Ma lesz a napja.

Hírlik, hogy már lázasan folynak a háttértárgyalások. Gondolom, vannak karakán, tökös politikusok, akik azt mondják, ne hagyjuk magunkat zsarolni. Mert Orbán – ugye -zsarol a költségvetéssel. Igaz, hogy őt is azzal zsarolják, de nem mindegy, hogy 2 zsarol 25-öt, vagy fordítva. Mások azt mondják: hagyjuk a fenébe, ha a magyaroknak jó így, akkor kik vagyunk mi, hogy megmondjuk nekik, hogy ők hogyan éljenek. Megint mások, de az előbbieket erősítők, azt mondják: vegyük ki a jogállamiságot, és a gordiuszi csomó el van vágva. Akkor jön az Európai Parlament és azt mondja, hogy nem fogadja el a költségvetést, mert megmondták, hogy jogállamiság nélkül coki a magyaroknak és a lengyeleknek.

Orbán meg úgy okoskodik, hogy az idő neki dolgozik. Úgy számol, hogy ha teljes sikert nem is fog elérni, de engedményeket ki tud csikarni. Erre vonatkozóan bizonyára vannak „kompromisszumos javaslatai is”. Mellékesen a hitelpiacon eurómilliárdokat vesz fel magas kamatra, demonstrálandó, hogy ő ugyan nincs rászorulva az Unió pénzére. Magyarországot akár ki is lehet hagyni a pénzosztásból, elleszünk, erősek vagyunk.

De ezt megintcsak nem lehet, hiszen megint csak ott a Lisszaboni szerződés. Az eljárást a 272 cikk részletesen szabályozza, tehát ha most az Európai Tanács úgy dönt, hogy kiveszi a jogállamiság kritériumát a költségvetésből, az EP talán megint elutasítja a jóváhagyást. Ekkor érvénybe lép a tizenkettedek szabálya: „havonta az előző pénzügyi évre vonatkozó költségvetésben szereplő, az adott alcímre vonatkozó előirányzatok legfeljebb egytizenketted részét kitevő összeget lehet elkölteni; ennek során azonban nem lehet túllépni a költségvetési tervezet ugyanazon alcímében meghatározott előirányzat egytizenketted részét.”

Van azonban egy másik lehetőség is. Az Európai Tanács álláspontjának közlésétől számított negyvenkét napon belül az Európai Parlament bejelentheti egyetértését, ámde megteheti azt is, hogy azzal kapcsolatban nem foglal állást. Mindkét esetben a költségvetést elfogadottnak kell tekinteni.

Ennyit a jogászkodásról, de ez egyben azt is szemlélteti, mire játszik Orbán. Sajnálatos módon azt kell mondjuk, hogy nem alaptalanul. A pénznél semmi nincs fontosabb. Az uniós alapelvek következetes betartásának és betartatásának gyakorlatáról megbízható tapasztalatok állnak rendelkezésünkre. Az EPP frakció maszatolása a Fidesz kizárási eljárása kapcsán látványos bemutatóval szolgált erről.

Lépten-nyomon érzékelhető, hogy a politikai megfontolások hogyan írták-írják felül az Európai Unió alapeszméit, az alapító atyák szándékait. Üzenem Varga Juditnak, és ez már csak az egységes értelmezés szempontjából is fontos, hogy az atyák álma természetesen NEM egy „keresztény Európa”, hanem egy minden európai polgár számára azonos jogokat és kötelességeket garantáló, egységesülő humánus államszövetség volt. Olyan, amelyben egyik tagállam nem zsarolja a másikat. Olyan, ahol fenntartások nélkül érvényesül és uralkodik a kollektív bölcsesség. Olyan, amelyben fel sem merül, hogy állami szinten tiporják lábbal az állampolgárok jogait és egyáltalán, az emberi jogokat. Számunkra, magyarok számára ez az Európai Unió kerül napról napra távolabb, lassan elérhetetlen messzeségbe, ha az ország sorsa továbbra is Orbánon és bűntársain múlik.