Választék

Arató András
>Amikor szeptember bevallottam, hogy nem szeretem Müller Cecíliát, az természetesen nem a zenitjén már túljutott hölgynek szólt, például Heller Ágnest élete végéig kedveltem, sőt még most is. Őszinteségemet alátámasztandó bevallom, én Varga Juditot sem szeretem. Azt mondja, hogy nem Magyarország támadja Brüsszelt, hanem fordítva.

Sajnos semmiben sincs igaza.

Azzal kezdi, hogy Európa vagy keresztény és humanista lesz, vagy semmilyen. Hogy e kijelentésnek nincs értelme, az még nem feltétlenül baj. Európa egy kontinens, amelynek lakossága az antik-zsidó-keresztény kultúrán alapuló sokszínű világban él, ahol még számtalan más gondolkodásmód is jelen van.

Fölsorolja, nem milyen Európára mondott igent hazánk: nem föderalista Európára és főleg nem Európai Egyesült Államokra; nem azért mondtunk igen a csatlakozásra, hogy Brüsszel meghatározhassa számunkra, mit tartunk családnak, kik és milyen feltételekkel fogadhatnak örökbe gyerekeket – ömlenek belőle a demagóg csúsztatások, miközben én például egy kevéssé nacionalista nemzetállamok föderációjára mondtam igent.

Valójában nem pusztán azért szavaztuk meg az uniós tagságot, hogy hazánkba beáramoljon a felfoghatatlan méretű pénztömeg (aminek csak egy része válik az ország javára), hanem mert egy olyan világot szerettünk volna látni magunk körül, amelyikben a határoknak nincs jelentősége, amelyikben valósággá válik a demokrácia, a nem hanyatló Nyugattól oly sokáig irigyelt szabadság, a független és szabad sajtó, a fékek és ellensúlyok rendszere, a jog előtti egyenlőség, a szolidaritás. Nem várhatjuk el az európai adófizetőktől, hogy szó nélkül tudomásul vegyék, a pénzüket korrupt rendszerek hatalmi pozíciójuk bebetonozására költsék. Igen, joguk van szamon kérni az európai értékek tiszteletben tartását, Magyarországnak nem veleszületett joga kasszírozni.

Akkor már inkább a Nyunyóka. De főleg egyik sem.