Berend T. Iván az ÉS-ben az Amerikai elnökválasztásról

Posted by

Berend T. Iván

Négy év előzmény. Donald Trump megválasztása 2016‑ban meglepetés volt (még számára is). Elnöksége már nem, hiszen uszítással, a bevándorlás elleni falépítés programjával kezdte. Mint 2016‑os hírhedt kampánybeszédében mondta: „a mexikóiak nem barátaink. Kábítószert és bűnözést hoznak az országba. Megerőszakolják a nőket.” Ugyancsak bejelentette a muszlimok beutazásának teljes betiltását (de ezt nem valósította meg). Ez felélesztette a lakosság egy részében mélyen ülő rasszizmust, és mozgósította az Amerika és a fehér ember felsőbbrendűségét hívő lakosságot. Az úgynevezett „rozsdaövezet” – bezárt bányák, acélművek elkeseredett munkásai – Pennsylvaniában, Ohióban, Michigan és Wisconsin államokban ugyancsak a mindent ígérő Trumptól remélték a változást, mögé álltak, s végül egy összefogott jobb‑ és baloldal, a szavazók 46 százaléka beemelte őt a Fehér Házba. E tömeg nagy része ki is tartott mellette, részt vett a hetente‑kéthetente rendezett „választási” nagygyűlésein. A négy év alatt, amit a Fehér Házban töltött – az eddigi amerikai elnököktől eltérően –, soha nem tekintette magát az egész nép, hanem csak választóbázisa elnökének, hozzájuk beszélt, miközben a „demokrata csőcseléket” emlegette. Elnöksége szélsőségesen polarizálta az amerikai társadalmat, amelynek fele mára ellenségnek ítéli a többi amerikait.

Legfőbb elnöki teljesítménye másik programjával, a gazdagok felső rétegét (magát is beleértve) tovább gazdagító adócsökkentéssel függött össze. Az adócsökkentés a középosztályt alig érintette, de mérsékelve a vállalkozások adóját kétségtelenül nagyobb lendületet adott a gazdaságnak, mely a négy év során évi átlagban 2,5 százalékkal növekedett – kicsit gyorsabban, mint Obama elnöksége idején (2,3 százalék), és csökkentette a munkanélküliséget (a 2016‑os 4,9 százalékról) 3,7 százalékra. Ez volt elnökségének legfőbb teljesítménye, s az elnökválasztások tanúsága szerint a lakosság ennek alapján szavaz. A jó gazdasági működéshez hozzájárult a regulációk sok szempontból negatív lebontása is, hiszen többek között a banki spekulációt és a légszennyezést korlátozó szabályozást szüntette meg. Mindvégig – sikertelenül – megpróbálta felszámolni az elődje által bevezetett, hozzáférhető egészségügyi ellátás rendszerét, ami tízmillióknak biztosít orvosi ellátást. Hadjáratot folytatott a szabad sajtó ellen, „hamis híreknek” bélyegezve az igazság közlését. A szokástól eltérően Trump nem volt hajlandó nyilvánosságra hozni adóbevallási dokumentumait. Mint később a sajtó közzétette, a multimilliárdos Trump 2016‑ban és 2017‑ben is csak $750‑$750 (!) jövedelmi adót fizetett, s az elmúlt 15 évből 10‑ben egyáltalán semmit, miközben csupán Ivánka leányának „konzultánsként” évi közel $750 000 fizetést adott. Egy átlagos amerikai család kereken évi $75 000 jövedelemmel közel $9000 federális jövedelmi adót fizet, s egy jobb jövedelmű középosztálybeli család $20–30 000‑t. Az angol Guardian című napilap írta 2020 őszén: „most már tudjuk, miért nem hozta nyilvánosságra adóbevallását Trump. Adócsalása nemzeti szégyen.”

A négy év során Trump módszeresen ásta alá a demokráciát. A svédországi Varieties of Democracy Intézet új módszert dolgozott ki a demokrácia fokozatos eltiprásának és autokratikus rendszerbe torzulásának mérésére. Ennek alapján 2020‑as jelentésében (Measuring Two Centuries of Political Change) arra az eredményre jutott, hogy az Egyesült Államok (Brazília, India és Törökország társaságában) a világ lakosságának 35 százalékát magukban foglaló autokratizálódó országok közé tartozik, miközben a világ 92 országa, a globális népesség 54 százalékával már autokratikus körülmények közt él. Megállapították, hogy Trump Republikánus Pártja az ellenfél démonizálásában és erőszak alkalmazására buzdításban utolérte a magyar, indiai, lengyel és török autokratikus‑nacionalista uralkodó pártokat. Anna Lührmann, az intézet igazgatóhelyettese az amerikai folyamatot „a legdrámaibb változásnak” ítélte, „ami megalapozott demokráciákban végbement”.

Mindezekkel párhuzamosan Trump külpolitikája tovább erodálta Amerika világpolitikai pozícióját és korábbi vezető szerepét a demokrácia és emberi jogok védelmében. Felrúgta érvényes kereskedelmi szerződéseit, kilépett a nemzetközi klímamegállapodásból. Gyakorlatilag megszüntette a világháború utáni szövetségi rendszert Nyugat‑Európával, kapcsolatot épített kíméletlen diktátorokkal, Putyinnal és Erdogannal. A hagyományos szabadkereskedelmi ideológia és gyakorlat helyett a két világháború közötti tragikus nacionalista protekcionizmushoz tért vissza, és vámháborút folytatott szövetségesei ellen. Az Amerika iránti bizalom Franciaországban 84 százalékról 11 százalékra, Németországban 86 százalékról 10 százalékra zuhant.

Donald Trump karakteréről külön kell szólni, ugyanis narcisztikus, egomániás pszichopata személyiségének torzulása tankönyvszerűen ideáltipikus. Erőszakos, letipró, aki úgy képzeli, hogy neki mindent lehet. Erre utal, hogy 20 nő jelentette fel szexuális zaklatás miatt, amiről ő maga is büszkén beszélt egy társaságban, mondván, hogy „ha híres ember vagy, mindent megtehetsz a nőkkel”, s erre személyes példákat is sorolt, amit valaki titokban hangszalagra vett és nyilvánosságra hozott. Trump azonnal hamisításnak nyilvánította ezt, de nyolc tanú is leleplezte. E torzulás egyik eleme, hogy mindenkit, aki bírálja őt, rágalmaz, bemocskol, semmit nem hagy megtorlatlanul. Azokat, akik felett hatalma van, kidobja állásukból. Ugyanakkor betegesen és példátlanul agyba‑főbe dicséri, „géniusznak”, „kiválasztott embernek” s – Lincoln mellett – Amerika története „legjobb elnökének” nevezi önmagát. Unokahúga, Mary Trump könyvet írt a diszfunkcionális Trump családról, amelynek Donald a terméke. Leleplezte adócsalásait, lepénzelt egyetemi felvételét, azt, hogy a csalás mindennapi életvitelének része.

Beteges hazudozó. Mint Douglas Brinkley történész kijelentette, „amerikai elnökök nemegyszer hazudtak, és félrevezették az országot, de egyikük sem volt olyan megátalkodott hazudozó, mint Trump”. A Psychoanalytic Dialogues című folyóirat szerzője 2019‑ben így fogalmazott: „Tudjuk, hogy politikusok elhallgatják az igazságot, de Trump politikájának a része, hogy hazudozik, és hajlandó bármit mondani, hogy támogatói tetszését elnyerje.” Hogy ez így van, azt a választások előtti napokban tartott nagygyűlései szemléletesen példázzák. Többek között azt mondta: „Egy szavazat álmos Joe‑ra (így nevezi Joe Bident) szavazat egyben a nyitott határokra, az állások külföldre szervezése, a fegyverviselés jogának megszüntetésére. Rendkívül szerencsések vagytok, hogy én vagyok az elnökötök… [Bidennek] nem lett volna szabad jelöltetnie magát. Korrupt párt jelöltje, akit csak a technikai óriásvállalatok és a sajtó emelt erre a helyre hatalmas pénzekkel. Ha hatalomra jut, megszünteti az idősek orvosi ellátását (Madicare), a nekik folyósított juttatást (Social Security) és az amerikai energiatermelést… Remélem, nem fog nyerni, hiszen állandóan csak alszik… Ez a szavazás választás a trumpi szuperkonjuktúra és a bideni depresszió között.” Mindez olcsó gúnyolódás és hamis rágalmazás. Az American Ethnologist hasábjain Carole McGranahan már 2017‑ben megállapította: Trump különbözik más politikusoktól, ő „olyan tökéletesen és hatékonyan hazudik, amire még nem volt példa az amerikai politikában. Hazudozásainak gyakorisága és hatásfoka egyedülálló.” Valóban. A Washington Post tényellenőrző csoportja Trump elmúlt 1316 napja során 22 247 kimondott és leírt hazugságot számlált, kereken napi 17 hazugságot.

A választás éve. Elnöki csődje, vezetési alkalmatlansága a 2020‑as COVID‑járvány idején teljessé vált. Amerika egyedülállóan nem vezetett be föderális szabályokat, mindent az egyes államok kormányzóira hagyott, miközben Trump lázított a szükséges korlátozások ellen, és az egyes államok „felszabadítására” buzdított. Ennek nyomán a választás körüli hetekre már napi 100 000 fölé ugrott az új megbetegedések száma, összesen 9 millió főt is meghaladva. 230 ezer ember meghalt, ami több mint kétszerese Amerika emberveszteségeinek, amiket a XX. század második felének koreai, vietnámi, iraki és afganisztáni háborúiban összesen szenvedett. A járványkezelés csődjét mi sem mutatja jobban, mint hogy az USA lakossága a világ népességének mindössze 4,25 százalékát teszi ki, de a világ COVID‑megbetegedéseinek 21 százaléka és halálozásainak 20 százaléka mégis itt történt. Az év tragédiáját fokozta a rendőri brutalitás újabb esete, a fekete George Floyd ok nélküli megfojtása, aminek nyomán tüntetők özönlötték el a városokat. Ezt kihasználva a csőcselék üzleteket rombolt és fosztogatott. Trump úgy állította be, mint ha ezt Biden támogatná. Katonákat küldött a városokba, összecsapásokat provokált, hogy magát a jog és rend védelmezőjeként állítsa be. Egyébként ez volt az egyedüli választási programja, semmi más érdemi célt nem fogalmazott meg újabb négyévi elnökségére.

Az elnökválasztást megelőző első elnökjelölti tévévitát kaotikus csődbe sodorta, állandóan a másik jelöltnek fenntartott időben is beszélve, és vitatkozva a moderátorral, aki többször figyelmeztette a szabályokra. A vita közfelháborodást keltő mozzanataként nem volt hajlandó elítélni brutális fasiszta csoportokat, sőt azt üzente nekik, hogy „lépjetek hátra, de álljatok készen”. Ezt követően a második vitát le is mondta, majd a harmadik vitára meg kellett változtatni a szabályokat, és kikapcsolni a mikrofonját, amikor a másik jelölt beszél. Mindezek nyomán a közvélemény‑kutatások a demokrata jelölt Biden – akit Trump szenilisnek minősít – jelentős előnyét tükrözték a választások előtti hetekben. Ettől az önimádó Trump megvadult. Naponként ismételte, hogy a választásokat a demokraták több millió érvénytelen szavazattal elcsalják, és ennél hamisabb választások még nem voltak. A választások előtti nagygyűlésein riválisa mellett elődjét, Obama elnököt és korábbi vetélytársát, Hillary Clintont is bűnözőnek minősítette.

A járvány miatt az emberek zöme postán szavazott, ami legális, de Trump most a csalás melegágyának bélyegezte ezt a szavazási módot. „Külföldön milliónyi hamis szavazócédulát nyomtatnak majd”, mondta. Ennek semmi alapja nincs, hiszen három korábbi választás tényei azt mutatják, hogy a hamis szavazatok aránya mindössze 0,0003 és 0,0025 százalék között mozgott. Trump mindent megtett, hogy a postán leadott szavazatok ne érkezzenek be időben. Egyik emberét nevezte ki a posta vezetőjévé, aki postaládák és levélszortírozó gépek tömegét szereltette le a kézbesítések késleltetésére. A posta végül is öt kritikus államban a leadott szavazatok 15 százalékát nem kézbesítette időben. Az elnök 50 ezer hívét mozgósította, hogy „ellenőrizzék” a szavazóhelyiségeket, és „akadályozzák meg a csalást”. Hívei akcióba is léptek: 13 embert, aki a Trump által bírált Michigan állam demokrata kormányzónőjének elrablását és kivégzését tervezte, letartóztattak. A választások előtti vasárnap 50‑100 Trump‑hívő felzászlózott gépkocsija Texasban körülvett és leszorított egy Biden‑kampánybuszt az útról, ami miatt számos demokrata gyűlést törölni kellett. 2020 őszén már egyre többen beszéltek a választások nyomán fegyveres atrocitások lehetőségéről, hiszen Trump többször is kijelentette, fenntartja a jogot, hogy ne ismerje el esetleges vereségét, amit, mint mondta, csakis csalás idézhet elő. Minderre az tette fel a koronát, számolt be a Wall Street Journal október 20‑án, hogy felszólította igazságügyi miniszterét, William Barrt, hogy azonnal tartóztassa le Bident „az amerikai történelem legnagyobb bűnténye” miatt. Hozzá kell tenni, hogy a Trump által korrupcióval vádolt Biden ügyét az elnök korábbi ösztönzése alapján a Szenátus republikánus többségű bizottsága már kivizsgálta, és 90 oldalas jelentésben alaptalannak minősítette. A hűséges igazságügyi miniszter erre a lépésre nem is mert vállalkozni.

A választások. E ponton azonban emlékeztetni kell, hogy a fent idézett svéd intézet azt is kimutatta, hogy a demokrácia védelme egyre nagyobb tömegeket mozgósít. 2009‑ben a világ népességének 27 százaléka, 2019‑ben azonban már 44 százaléka lépett fel az autokratizmus ellen. Ennek kiváló példái ma a lengyel kormány elleni, véget nem érő sikeres tüntetések vagy a budapesti Színház‑ és Filmművészeti Egyetem heroikus ellenállása – az 1930‑as évek náci kifejezésével – az intézmény gleichschaltungjával (standardizálásával) szemben. Az ellenállásból az amerikai lakosság milliói is kivették részüket a 2020‑as választások során. A szavazók száma – annak ellenére, hogy most is csak 67 százalékuk szavazott! – 120 év után rekordot döntött, és Biden az amerikai elnökválasztások egész történetének rekordmennyiségű (75 millió) szavazatával nyert. Négy nappal a választások után, amikor négy „csatatér” államban is eldőlt a verseny, szombat reggel lett Biden hivatalosan megválasztott elnök.

De ezzel még nem ért véget a választás. Trump mindent megtesz a valódi eredmény meghamisításáért. A választások másnapján a további számlálás leállítását követelte Pennsylvaniába, Michiganben és Nevadában. Minden alap nélkül győztesnek nyilvánította magát, és vádaskodását folytatva kijelentette, hogy „ha a legális szavazatokat számítjuk, akkor könnyedén nyertem, ha az illegális szavazatokat is beszámítják, akkor elcsalták a választást”. Bizonyíték nélkül „tényként” közölte, hogy tízmilliókra rúgott a demokratákra adott hamis szavazatok száma – ahol nem ő győzött. Ezekben a napokban a Twitter Trump üzeneteinek felét nem volt hajlandó továbbítani hazug tartalmuk miatt. A Republikánus Párt és addigi médiatámogatói, beleértve a Fox TV csatornát, nem csatlakozott az uszításhoz, és elfogadta Biden győzelmét. A megjósolt fegyveres konfliktusokra eleddig nem került sor. Trump azonban számos államban, ahol veszített, bírósághoz fordulva próbálja a szavazást érvényteleníttetni. Hívei változatlanul itt maradnak, és Biden ugyan rekord számú szavazattal győzött, de történelmileg a második legnagyobb számú szavazatot 70 millióval Trump kapta. A szenátusi választások – két újraválasztással – csak januárban dőlnek el, s lehet, hogy republikánus többségük megmarad, ami erősen megkötné Biden cselekvési lehetőségeit. Az ünneplés, ami elöntötte a városokat, nem felhőtlen.

Ami azonban a legfontosabb: Amerika nem csúszik tovább az autokrácia felé, s Biden lényegében szabad kezet kap a külpolitika visszafordítására. Az amerikai intézmények működnek, nem lehet elnöki paranccsal semmissé tenni a választások eredményét. Az alkotmánynak megfelelően 2021. január 20‑án, délben véget ér a Trump‑éra.