Menetelők

Posted by

Herzum Péter
>A tömegben két fickó egymás mellé keveredett. Véletlenül taszigálta őket össze a vonuló sokaság. Az egyik jó negyvenesnek látszott, a másikról sugárzott, hogy egyetemista. Valószínűleg a tüntetést szervező SZFE hallgatója. Látszott szemében a büszkeség, ahogy végignézett a tömegen.

– Hogy kerülsz ide- kérdezte az idősebb. Bár sejtette.
– Az egyetemről. Az egyik szervező vagyok.
– Milyen szak?
– Filmes főtanszak.
– Akkor az leszel, ami vagyok.
– Maga rendező?
– Az. Valaha Hiradó és Dokumentumfilmgyár, HDP állomány. De már nincs meg. A filmgyár sincs meg. Buszpályaudvar van a helyén. Szabadúszók lettünk.
– Ezért van itt? Munkát, kenyeret?
– Túrót.
– Van munkája? Kenyere?
– Lekopogom. Még kamerám is van. Askania. Tudod, milyen?
– Persze. Kis méretű stúdió kamera. Jó nehéz. Kézi kameraként proplámás vele dolgozni.
– Pontosan. Jól tudod..
– Dolgozunk vele az egyetemen. Csak nem magától vettük kölcsön?
– De bizony. Amikor ledózerolták a gyárat, kimentem megnézni a romokat. Addigi életem romjait. Ott találtam az Askaniát. A markológép kidobta a stúdió falával együtt. Hazavittem.
A diák körbemutatott.
– Nézze, mennyien vagyunk. Szervezni se kellett. Tele a töke az embereknek.
– Én vezekelni jöttem.
– Vezekelni? Ez nem a fatimai zarándoklat.
A tömeg összetorlódott. Csoszogtak.
– Csináltam egyszer egy mozit. Kellett a pénz. Tudod, gáz, villany, lakbér…Akkoriban az állam és az egyház közeledni kezdett egymáshoz. Legyen tilos az abortusz. Ez volt a téma. Megcsináltam, jó pénzért. Undorodva. Közben a górék elcsináltatták nem kívánt fattyaikat. Azóta is szégyellem magam. Nem kell nekem spanyol zarándoklat. Itt vagyok veletek. Ez is megteszi.