Beoltás

Posted by

Gaál Péter
>Szerdai Origo. Utána egy időre eldugultam az oltással kapcsolatban, legalábbis így tervezem. Ember tervez. Kivételesen bármely más média is lehetne. Idézem:

“A Pfizer közleménye szerint a klinikai próbák harmadik fázisában járó vizsgálatok hat országban, összesen 43 538 ember részvételével zajlottak. Az önkéntesek egy része valódi oltóanyagot, másik része placebót kapott. Az oltást kétszer kellett beadni, 28 napos különbséggel. Az előzetes adatok alapján 94 résztvevő fertőződött meg koronavírussal, a beoltottaknak pedig kevesebb mint 10%-ánál jelentek meg a COVID-19 tünetei.

VAGYIS EZ AZT JELENTI, HOGY AZ OLTÁS 90 SZÁZALÉKOS HATÉKONYSÁGGAL VÉDTE MEG AZ EMBEREKET.”

Ezek az igazi (be)oltások. Ezek a következtetések. Tudniillik NEM ezt jelenti. Azt jelenti, ami le van írva: a beoltott emberek kilencven százalékánál nem jelentek meg a koronavírusos fertőzés tünetei annak dacára, hogy megfertőződtek.
Az orvostudomány három betegséggel kapcsolatos állapotot különböztet meg: gyógyult, tünetmentes, panaszmentes. Egy fertőzés esetében gyógyult az, akiben NEM mutatható ki a fertőzés. A többi NEM gyógyult, legfeljebb tünet- panaszmentes.

Per pillanat, de nem bonyolítom.

“Mi azonban az oltást szeretnénk értékelni!” Rendben, persze. Értékeljük azt, ha… tudjuk. Csakhogy nem tudjuk. Miért nem tudjuk? Nem csak az előbbiek miatt – egy hevenyészve felállított, elhamarkodottnak tűnő statisztika tükrében -, hanem másért sem.
A klinikai kísérletben részt vevők egy hányada, mondjuk fele nem kapott semmiféle hatóanyagot. SEMMIT. Desztillált vizet. Fiziológiás sóoldatot. A másik fele igen. Az első számú kérdés, hogy akik nem kaptak semmit, illetve, akik kaptak, ha ők sem kapnak, hogy reagáltak/reagáltak volna a vírusra? Ugyanis azt már eddig is tudtuk, hogy azoknak az embereknek a NAGYOBB része (nem megyünk bele egy számháborúba), akik találkoztak a koronavírussal, mindenféle tünet NÉLKÜL átvészelte. (Ezért nem lehet teszt nélkül tudni, ki fertőz és ki nem, mint ahogy azt sem, hogyan reagál majd a fertőzésre.) Ha tehát én amúgy sem lettem volna beteg (de fertőzött igen) a koronavírustól, oltás ide, oltás oda, semmiféle garancia nincs rá, hogy éppen az oltás miatt nem lettem. Semmiféle.

A biológia nem egzakt tudomány. Évtizedekkel ezelőtt egy főorvos ismerősöm úgy illusztrálta, hogy megkérdezte tőlem: mennyi egy petymeg meg még egy petymeg? Két petymeg, feleltem. Nem, mosolygott, hanem három petymeg. Miért, rökönyödtem meg. Mert a petymegeket így számolják, válaszolta.

És ez oda-vissza gyurmázható, minden lobbista kénye-kedvére.

Van tovább is. Egy gyógyszer klinikai kipróbálása úgy történik, hogy AZ ORVOS SEM TUDJA, mit ad be a páciensnek. Saját bőrömön tapasztaltam, csak nálam jól sült el. Egy évnek kellett eltelnie, hogy megtudjam, hatóanyagot kaptam, csak fele mennyiségben, de nekem az is elég volt. Ha pedig – feltéve, de meg nem engedve – ez most is így történt, akkor a MÁSODIK vakcinázás szintén lutri volt. Lehet, hogy aki először hatóanyagot kapott, másodszor nem kapott semmit. És az is lehet, hogy így is meggyógyult. Ezt csak akkor lehetne kizárni, ha most eltértek volna a protokolltól. És ekkor – ha nem tértek el – tovább csökken a bizonyítás ereje, ha még maradt volna belőle.

Felelősség! Lelkiismeret! Hippokratészi eskü! Gyógyszerészi eskü! Ezeket nem fogják megszegni tudatosan, és ennyien!

Nem szeretnék a náci Németországgal példálózni, túl olcsó volna. De a demokrácia hazájával nyugodtan példálózhatok, ugye? A Tuskegee-szifiliszkísérlet, ha valaki már olvasott róla, 1932 és 1972 között zajlott, NEGYVEN éven keresztül folyamatosan. Az alabamai, szifiliszes feketék között végezték. Annak ellenére, hogy a szifiliszt (vérbajt) már 1940-től gyógyítani tudták penicillinnel, a kísérletben részt vevő ÖSSZES betegnek placebót adtak, AMEDDIG MEG NEM HALTAK. Ez az egész rémtörténet pedig tovább is tartott volna, ha egy Jean Heller nevű újságírónő 1972 nyarán nyilvánosságra nem hozza az egész sztorit. Clinton elnök 1997-ben (!) ugyan bocsánatot kért, az áldozatok családját megpróbálták kompenzálni, de a halottak ettől még nem támadtak föl.

És ez csak az EGYIK ilyen “etikailag megkérdőjelezhető” kísérletsorozat volt a humánus nyugati féltekén.

Tehát adva van egy csomó olyan vakcina, ami normál körülmények között pár év múlva jelenhetne csak meg a piacon, akkor is egy több méteres felsorolással a lehetséges mellékhatásokról (gyakori, közepesen gyakori, ritka). Ez vélhetően most sem marad el, én még vastag betűvel is nyomtatnám az egészet, boldog-boldogtalanságot felsorolva, hiszen –
Hiszen, lásd az előzőket.
Adva van továbbá egy kórokozó, amiről megbízható információ EGYÁLTALÁN nem áll a nagyközönség rendelkezésére, nem csak azért, mert nem törekszenek rá. Mindenki a saját pecsenyéjét sütögeti, persze. Témákat illetően viszont a bőség zavarával küszködünk.

Fecseg a felszín, hallgat a mély.

És a keleti félteke? (Az ottani klinikai vizsgálatokat illetően még szkeptikusabb vagyok, ha megbocsátják nekem. Kelet, az kelet.) A Szputnyik nevű orosz vakcina, aminek a gyorsított magyarországi engedélyezését már elindították? A kínai és a többi, amiből még be fogunk vásárolni? Muszáj lesz. Ebből a kettőből szinte biztosan. (Mi is az a szputnyik? Műhold, amit fellőnek a magasba. Jó magasba. Szó szerint “útitárs”. Íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig, áll Máté evangéliuma huszonnyolcadik fejezetének huszadik versében.)
Azok is jönnek. Lesz itt annyi oltóanyag, hogy győzzék magukba pumpáltatni.

Nos tehát, adva van ez a bizonyos kórokozó, ami mindenféle oltás nélkül is, talán, ezért és/vagy azért, … nem saccolok tovább, mert még rémhírterjesztő leszek, annak ellenére, hogy ez éppen nem rémhír.
Szóval, nyugi. Úgy tűnik számomra, hogy nem kockáztatja senki komolyan az Önök egészségét, bármit is akar, akar csinálni, illetve csinál. A dolog közvetlen és közvetett üzleti részére (a felszín alatt azok dominálnak) pedig egyelőre boruljon a jótékony homály.

Ezért a célért semmi sem drága. Hiszen egy világjárvány megfékezéséről van szó, ugye.