Szőcs Géza – Népszabadság történetek

Posted by
Farkas József György
>1990 augusztusában a szentistván-napi ünnepségekre az új győztesek szétfutottak az országban – Szőcs Gézát valami oknál fogva (hazamenet Erdélybe?) Ártándra vezényelték. Engem a Népszabi szintén, hogy számoljak be az ott történtekről. Semmit sem tudtam az előadóról, csak a témában járatosabb kollégám, F. O. világosított fel leverten,, hogy Szőcs a Népszabadságnak elvből nem nyilatkozik soha.
Lement az ünnepség, a szónok (akkor még soványka fiatalember) emlékezetes beszédet mondott, költői elemekkel dúsítva – amit fel is vettem magnóra. Utána odamentem, s elmondtam kérésemet, amit ő, megfelelve a prognózisnak, elutasítóan fogadott.
“Nézze, uram! – mondtam neki – Én felvettem az ön szónoklatát, ami nyilvánosan elhangzott, így nem látom akadályát a közlésének. Ha ehhez még szóban kiegészítést kíván tenni, esetleg további gondolatait is megosztani olvasóink nem elhanyagolható számú táborával – állok rendelkezésére…”
Szőcs egy pillanatra elgondolkodott , majd olyan hosszan nyilatkozott, hogy a riport mellett egy interjút is közölhetett vele a “Szocialista napilap”…
Léderer Izsák Pál

Elhunyt Szőcs Géza. Nyugodjék békében. Nem volt a szívem csücske, kiszolgálta Orbánt, de voltak józan pillanatai, pl. amikor galádul megölték a Népszabadságot, ezt nyilatkozta: „azt a sajtószabadságot, amelyet éppen a Népszabadság létezése is fémjelzett, sérülés fenyegeti a lap megszűnésével. A sajtószabadság sérülésével pedig sérül a nemzet joga a pluralizmushoz, a sokszínűséghez, a nézetek és vélemények gazdagságához. A Népszabadság egy világnézeti és politikai alternatívát jelentett, és nem volna helyes alternatívák nélkül gondolkodnunk. A sajtószabadság egy rendszer. Ha kiesik egy eleme, működésében zavar keletkezhet.”