Jó hírek és balsejtelmek

Posted by

Fábián András
>A jó hír: A német soros elnökség szóvivője, Sebastian Fischer és az Európai Parlament költségvetési delegációjának egyik vezetője, Petri Sarvamaa bejelentette, hogy az intézményközi egyeztetéseken megszületett az EU-s pénzek jogállamisági feltételekhez kötéséről szóló megállapodás.

A döntéseket a várakozásokhoz képest komolyabb feltételekkel hozták meg. A szankciók bevezetése valamennyi 2021. utáni EU-s kifizetésre vonatkozni fog. A pénzek folyósításának leállítása már akkor is elindítható lesz, ha a jogállamiság megsértésének lehetősége felmerül, nem csak akkor, ha a sérelem már ténylegesen bekövetkezett. A szankciós rendszer ugyanakkor nem sértheti az ország lakosságának érdekeit, mondják a szerzők, hiszen mindaddig, amíg az EU felfüggeszti a kifizetéseket, az állam köteles jótállni a kötelezettségvállalások kifizetéséért.

Azt mondhatnánk, hogy az Unió szakértői szarvánál ragadták meg a kérdést. Ámde én nem azzal akarok most foglalkozni, hogy mi van ebben a határozatban. Akit érdekel könnyedén utánanézhet. Nyilván nagy az öröm, hogy egy ilyen nehezen támadható döntést sikerült végre tető alá hozni.

Elsősorban a két autokrácia felé rohanó ország politikai vezetőinek visszafogása, megzabolázása volt a cél. Mégpedig ott, ahol az a legjobban fáj. Ez pedig, gondolják az Unió bölcs döntéshozói, a pénz. Majd megtanulják a magyarok és a lengyelek, hogy ha kell, ha az emberi és állampolgári jogok, a jogállamiság sérelme megköveteli, az EU határozott is tud lenni.

Ami Orbánt illeti, a hurráoptimizmus szerintem korai és elsietett. Szerintem a lengyeleket sem kell félteni. Annak ellenére, hogy sok EU politikus boldogan üdvözölte a döntést, és az EU egységének soha nem látott erősödéséről beszélt, én próbálok megmaradni a realizmus talaján. Miközben fejet hajtok az alapértékeket megőrizni kívánó jó szándék előtt, hangot kell adnom megalapozott kétségeimnek ezek sikerét illetően. Erre int a három bölcs küldetésének kudarca, az EPP felfüggesztési és kizárási eljárásának fiaskója, Tavares és Sargentini jelentésének eredménytelensége. Nem az Unió jövőjét féltem, az nélkülünk is majdcsak ellesz valahogy. A döntésnek a két ország jövőjére gyakorolt pozitív hatásában kételkedem. Minden eddigi pozitív erőfeszítést felülírt a nyers politikai érdek.

A magyar (és a lengyel) kormány már a gondolat felmerülésének pillanatában kijelentette, hogy amennyiben a jogállamiság megsértése szankcionálásra kerülne, a magyar kormány a lengyelekkel karöltve kész blokkolni az unió következő, 7 éves költségvetésének elfogadását. A koronavírus-járvány negatív hatásainak enyhítésére tervezett helyreállítási alap ügye is megakad. Joggal merülhet fel mindenkiben a kérdés: ha – mint állítják – az említett két tagországban minden a legnagyobb rendben van a jogállamisággal, akkor miért ez a nagy felzúdulás? Hát mert nincs semmi rendben, azért.

Most, hogy a kemény uniós szankciók belátható közelségbe kerültek, egyre erősebb a magyar kormány tiltakozása. Úgy tűnik, hogy Varga Juditra osztották ki a védelmi feladatot, aki ezidő szerint az igazságügyi miniszteri székben ül. Pontosabban karanténban lábadozik. Betegsége azonban nem akadályozza kemény üzenetek megfogalmazásában, amelyeket magyar és angol nyelven tesz közzé a Facebook oldalán. Alig néhány órája posztolta ezt a szöveget, amit leginkább talán sértődött álferháborodásként definiálhatnánk:

Attól még, hogy Magyarországon ragaszkodunk a család társadalomban betöltött szerepéhez és nemet mondunk a migrációra illetve a multikulturalizmusra, az európai értékekre hivatkozva nem lehet bennünket elítélni és ideológiai nyomásgyakorlást folytatni ellenünk. Hazánk nemzeti szuverenitása sem lehet alapja semmilyen ideológiai vagy politikai alapon megfogalmazott kettősmércének. A demokrácia, a vélemények sokszínűsége és a nemzeti identitás is európai érték, amit védenünk kell.”

Első nekifutásra tetszetős álláspont, csak éppen a lényeghez semmi köze. A magyar kormány védekezésének lényege azonban már benne van. Az pedig nem egyéb, mint elterelni a figyelmet a jogállamiságot valóban sértő és durván semmibe vevő politikai törekvésekről. Más szóval Varga Judit igazságügyminiszter hazudik: nem arról beszél, ami miatt az EU és minden demokrata felháborodottan tiltakozik. Jelesül a közpénzek elsíbolásáról, a csókosok kistafírozásáról, az EU támogatások ellenőrzés nélküli kiosztásáról, és felhasználásáról (értsd: szemérmetlen lopás és a túlszámlázások). Szót sem ejt a sajtószabadság felszámolásáról, a kulturális és politikai diktatúra és az orbáni autokrácia lopakodó kiépítéséről. Miképpen hallgat az igazságügyi rendszer megszállásáról is. Teszi mindezt a demokratikus intézményrendszer felszámolásának szándékával azért, hogy Orbánt és pártját, továbbá az őt támogató elitet bebetonozza a hatalomba.

Orbán tízezrek életét teszi kockára, amikor a járvány elleni küzdelem helyett azzal foglalkozik, hogy még szilárdabban betonozza be egyszemélyi hatalmát. Eközben arra is sok időt fordít, hogy bűntársaival összefogva megvitassa és kidolgozza startégiáját arra nézve, hogy hogyan lehet az EU döntésének méregfogát kihúzni, a döntésben foglaltakat kijátszani. Már ma is érzékelhető látszat-intézkedésekkel fogja bizonyítani, hogy mekkora nagy jogállam is van ma Magyarországon. A háttérben azonban tovább folytatja megkezdett játszmáját a totális hatalom megszerzéséért. Két lépés előre, egy lépés hátra. Egyet balra, kettőt jobbra. Ebből az egyik lépés akár előre, akár jobbra nagy suttyomban, a hátra és balra padig iszonyatos csinnadrattával történik majd. Orbán pávatánca, a „demokratikus” hivatkozási alapok megteremtése már meg is kezdődött. A „rendkívüli jogrend” bejelentése (nekem úgy tűnik, mintha az erre korábban „feljogosított” Cili nénit kihagyták volna a buliból), a Parlament megerősítő határozatának kikérése, a bejelentéssel párhuzamosan azonnal kikért döntés a 90 napos határidő-hosszabbításról – „szép példái” a demokratikus parlamentarizmusnak.

Mindeközben a gyakorlat nélküli főügyész-főbíró kinevezése lassan a homályba hull, s ő csendben megkezdheti a bírói igazságszolgáltatás átalakítását a főnök szájaíze szerint. A megkezdett munka zavartalan elvégzéséről majd Igazságos-Varga Judit gondoskodik.

Nem kell nagyon idegeskedni az idő szorítása miatt sem. Még ha elfogadják is a költségvetést a jogállamisági kritériumokkal, azok megsértése esetén alapesetben 5 hónap telhet el a Bizottság és a tagállammal való levelezés elindulása és a végső, szankciós szavazás között. Ez további két hónappal meghosszabbítható összességében maximum 7 hónapra. Addig jönnek a pénzek. Addig annyi minden történhet.

Ha pedig az Unió leállítaná a kifizetéseket, akkor sincs nagy baj, mert az adófizetők a kormány döntései alapján majd tovább finanszírozzák az általuk kiválasztott kedvezményezetteket, hogy őket kár ne érje. Emlékszünk még Tiborcz István és a Elios Innovatív Zrt. zalaegerszegi közvilágítási projektjére. A máig a lámpák sötétjében botorkáló helyi lakosok biztosan. A projektre 1 milliárd forintot költöttek EU-s pénzből, hogy aztán a kifizetést elmarasztaló EU döntés megszületése és a támogatás visszafizetési kötelezettségének megállapítása előtt a magyar állam (értsd: az adófizetők) átvállalják a teljes költséget. Emlékszünk ugye, hogy hogyan szól a határozat? A szankciós rendszer nem sértheti az ország lakosságának érdekeit, hiszen mindaddig, amíg az EU felfüggeszti a kifizetéseket, az állam köteles jótállni a kötelezettségvállalások kifizetéséért. Ahol egy ajtót bezárnak, kinyílik egy másik ajtó. Mondani szokták, hogy a magyar ember kreativitása nem ismer határokat, szárnyal a szellem, ha nagyon nagy a szükség.

Elnézést kérek, ha sokaknak sikerült elrontanom az EU-határozat megszületése feletti örömét. Ha igazam lesz, akkor sem érzek majd csipetnyi elégtételt sem emiatt. Éppen ellenkezőleg.