Kisétáltunk a mindennapokból: a Barabás Villa

Posted by

Komjáthi Éva
>Van egy könyvklubunk. Mi vagyunk a „molyok”. Néha kilépünk a könyvek közül. Kisétálunk a mindennapokból. Most a 2000-ben felújított Barabás Villába mentünk. Ez
szinte az egyetlen épület, ami a budapesti Városmajor utca első házainak korából épségben fennmaradt. A területet Barabás Miklós, a 19.sz. kiemelkedő festőművésze vásárolta meg 1839-ben. Akkoriban szőlők borították, felfutva egészen a Kis-Sváb-hegy oldaláig.A telken már állt egy vincellér ház (vincellér = a szőlőtermeléshez tartozó, mindenféle munkát vezető/végző ember) és egy pince, Barabás Miklós úgy döntött, hogy saját tervei alapján megépítteti a jelenleg is álló villaépületet. Abban az időben összesen négy utca volt az egész Városmajorban – mesélte vezetőnk. Azért is hívták majornak. Mezőgazdasági terület, ahol szőlőt műveltek. Elég nehéz elképzelni a mai elegáns, zsúfolt Budát szőlőtőkékkel borítva.

Bámulatos memóriája volt

Barabás Miklós egy kis háromszéki faluban, Márkosfalván született 1810-ben és 88 éves korában Budapesten hunyt el. Már fiatal korában kiderült, hogy van érzéke az arcképfestéshez. Kezdetben csak tanulótársait rajzolta le, később emlékezetből lerajzolt ismert embereket is. Bámulatos volt vizuális memóriája. Egy közismert történet, hogy egyszer harminchét év múltán emlékezetből készítette el valakinek a portréját egy később előkerült fotográfia tanúsága szerint közel hibátlanul.

Eleinte krétával vagy vízfestékkel dolgozott, majd Kolozsváron egy olasz festőtől megtanulta az olajfestés alapjait.  19 évesen felvételizett a Bécsi Képzőművészeti Akadémiára, ahol annyira nem hitték el, hogy tud rajzolni és festeni, hogy két napon keresztül felvételiztették.  21 évesen Bukarestben már ismert lett és egyre jobban keresett arcképfestőként. 24 évesen Itáliában utazgatva tájkép festészetet tanult. Önéletrajzában meséli: Volt ott egy skót úriember akvarell festő.„Felszólítottam, fessen nekem két tájképet, azt fizetem, amit ugyane munkáért más fizetne neki, csak egyet kötök ki: hogy elejétől végéig láthassam a képek megfestését.” Barabás az új barátja hatására számos vízfestményt készített olasz, majd később magyar tájakról.

Eleven, nyugodt, derűs arcképet festett

Önarckép

Mire Budapestre került, már itt is ismert volt, hamarosan ő lett az egyik legkeresettebb magyar arcképfestő, és az első, aki ebből jól meg is tudott élni. Elvitathatatlan érdeme, hogy dokumentálta kora neves személyiségeit, s megteremtette a magyar nemzeti festészetet. Mai szóhasználattal élve Barabás Miklós a 19.század sztár-portréfestője volt. Népszerűségének oka az volt, hogy modelljeinek mindig az előnyös arcát festette meg, megtanulta, hogyan kell kiemelni az arc és az alak szép tulajdonságait. Minden megrendelőjének eleven, nyugodt, derűs arckifejezést festett, mondhatjuk, hogy nagyon ügyes volt. Széchenyi is támogatta, rengeteg arcképmegrendelést kapott. Számára a fényképezés nem volt konkurencia, mert Magyarországon még a 20.század első harmadában is divat volt a magas társadalmi pozíciójú személyiségek megfestése. Modelljei gyakran közeli barátai voltak, így Vörösmarty, Petőfi és Arany is. Az utókor jórészt az ő munkái alapján ismeri az 1848-49-es forradalom és szabadságharc szereplőit, az aradi vértanúk történelem könyvből jól ismert portréit, valamint Széchenyi, Kossuth, Bartthyány, Görgei, Bem József, Klapka György, Táncsics Mihály de Liszt Ferenc arcképmását is.

Liszt Ferenc

3500 műve ismert, megfestette a Lánchíd alapkő letételét is, legismertebb életképe a Galambposta. A magyaron kívül öt nyelven beszélt, kitűnően írt. A Magyar Tudományos Akadémia már 26 éves korában felvette levelező tagjai közé. Görgei Artúr őt kérte fel, hogy legyen fiának a keresztapja.

Népszerűsége tette lehetővé, hogy 29 éves korában már képes volt megvásárolni ezt a bizonyos Városmajor utcai szőlőskertet 2 ezer forintért. Nem volt számára nagy érvágás, mivel akkor tájt már 5 ezer forintért is elkelt 1-1 festménye. A saját tervei alapján klasszicista stílusú villát építtetett a telekre a már meglévő vincellérház mellé, később pedig hozzá toldott a villához egy új helyiséget is, amit műteremnek használt. Eleinte nyári lakként használta családjával, ahova kikapcsolódni, a város zajától elvonulni jártak, mert egyébként Pesten volt egy lakásuk. Az épületet akvarellen is megörökítette, nem is sejtve, hogy ez mekkora segítség lesz abban, hogy a Barabás Villát az utókor egykori pompájában csodálhassa meg.

A festő 30 évig élt a családjával ebben a villában, ahova azonban nem csak szép élmények kötötték. Itt vészelte át a család az 1848-as forradalom borzalmainak nagy részét. Érdekesség, hogy a szabadságharc alatt Batthyány Lajos felesége ebben a villában rejtette el férje értékes festménygyűjteményét.

 

Barabás akvarellje

A forradalom eseményei nagyon megviselték Barabást, több hónapba telt, mire újra régi önmaga lett és visszatért a festéshez. Az 1850-es portréi között sok a gépies, egyhangú, unalmas. Valószínűleg ennek egyik oka az, hogy túlvállalta magát, a másik pedig az, hogy a fő megrendelői, a pénzes polgárok, státusz szimbólumként rendelték műveit, nem törődtek azok művészi minőségével. Késői portréi között ismét akad több kiemelkedő, melyeken a higgadt realizmussal festett és új technikákat is alkalmazott.

Bittó Istvánné portréja

E korszakából máig a magyar festészet egyik legszebb, legismertebb portréjának tekintik Bittó Istvánné arcképét (1874), amelyet a Magyar Nemzeti Galéria őriz. A mű akkora sikert aratott, hogy a következő évben megbízták a férj arcképének lefestésével is. (Bittó István a Magyar Királyság miniszterelnöke volt 1874-75-ben).

Barabás 1870-ben eladta a villát, miután felesége 1861-ben, és egyik lánya, Alice 1867-ben tragikus körülmények között elhunyt. Ezzel kapcsolatban semmilyen információt nem találtam, feltételezem, hogy kolerajárvány vihette el őket, ami abban az időszakban pusztított.

Ezt követően a ház többször cserélt gazdát. Az épületegyüttes folyamatosan változott az új tulajdonosok igényének és ízlésének megfelelően. A toldozgatások eredményeként lassan felismerhetetlenné vált az eredeti épület.

A végén – számunkra elképzelhetetlenül – hat család élt a három helyiségben, akiket 1996-ban a XII.kerületi önkormányzat kilakoltatott és 2000-ben döntött a villa felújításáról. A koncepció az volt, hogy a Barabás Villát visszaállítsák eredeti állapotába, egyúttal legyen alkalmas rendezvények megtartására.

A pontos akvarell nyomán állították helyre

A kiírt pályázatot Basa Péter építész nyerte el, aki terveihez magától Barabás Miklóstól kapta a legnagyobb segítséget, ugyanis a festő olyan pontosan ábrázolta a fent említett akvarelljén saját villáját és annak kertjét, hogy annak mintájára könnyen elkészíthette a felújítás tervrajzait.

A Városmajor utcai kerítés megmentett kovácsoltvas kapuján belépve ma is az látvány tárul elénk, ami annak idején a festőművészt megihlette. Az előkertben szökőkút fogad bennünket, jobbra a vincellérház, középen a klasszicista villa, ahol most esküvőket és fogadásokat tartanak. Az új építmények, a kávézó, galéria és rendezvény terem diszkréten olvad bele a tájba. Kívülről nagyon impozáns az épület, de belül csak három helyiség van (ahogy eredetileg is volt), melynek falain Barabás festmények sokszorosított (kicsinyített) mása lóg, némelyik sajnos elcsúszva a keretében. A régi bútorokból, egy csillár kivételével, semmi nem maradt meg. Az egyik helyiség eredetileg hálószoba volt, de számomra érthetetlen módon a mosdó, WC egy másik épületbe került, ami ma már elképzelhetetlen.

A felújításkor az építész a föld alá tervezett egy alagutat, amely összeköti a boltíves, rikító (narancssárga) színű tárgyalót a főépülettel, és oda helyezte el a konyhát is, amit nem láttunk. A tárgyaló, pince lévén, már több helyen beázhatott, mert fehér foltok tarkítják. A tárgyalóban az alagútba vezető ajtót egy kicsit snassz, oda nem illő függöny takarja el.

Sajnáltuk, hogy a séta csak este 6-kor kezdődött, mert október végén akkor már teljesen sötét van, ráadásul még az eső is esett, vagyis a kertből semmit nem láttunk.

Jó, hogy online vásároltuk az igazán nem drága (1000 Ft-os) jegyet, mert a villa bejáratánál egy táblán az állt, hogy „Jegyet a vincellér házban lehet venni”, de senki nem tudta, hogy hol van a vincellér ház. Azoknak, akik a jövőben oda készülnek: a vincellér ház a villa jobb oldalán található.