Szégyen

Posted by

Fábián András
>Kecelen megrongálták a zsidótemetőt. Erről számol be a Stand with us című Facbook oldal. (https://www.facebook.com/StandWithUs/photos/a.350931762688/10157918001902689) A sírköveket ledöntötték, meggyalázták. Ürülékkel kenték be.

Alig több mint két éve jártunk Kecelen. Elhurcolt, mártírhalált halt hozzátartozóink nyomait kutattuk a feleségemmel. Nem találtunk semmit, hiszen csak vaktában keresgéltünk, nem tudtuk a pontos címet sem. Jártunkban-keltünkben eljutottunk a helytörténeti múzeumba is. Hol másutt tudnának nekünk segíteni, ez volt az első gondolatunk. A bejáratnál egy kicsi vékony asszony beszélgetett egy helybéli öregúrral és asszonnyal. Elmondtuk nekik, hogy hajdan a nagypapa fűszeres volt Kecelen és elhurcolták a feleségével kisebbik fiával és két kicsi ikerlányával. A fiú kivételével mind meghaltak. Megölték őket. Kíméletlen kegyetlenséggel. Tudnának-e segíteni, hogy hol lehetett a házuk.

A helybéliek, akik koruknál fogva már átélhették a keceli ortodox zsidó családok elhurcolását, csak néztek ránk különös tekintettel, egyetlen szó nélkül. Megfordultunk hát, és távozni készültünk. A törékeny asszony, mint kiderült a múzeum igazgatója, utánunk jött. Elmondta, hogy tud ugyan az elhurcoltakról, de a papáék címét nem ismeri. Kecelen már nem élnek zsidók, nagyon ellenséges volt és máig is a környezet velük szemben. Akit nem hurcoltak el, vagy az az egy-kettő, aki vissza tudott jönni, gyorsan elköltözött a városból – mondta az asszony pironkodva. Hogy mi és ez miért történt így, arról éppen két éve írtam: http://huppa.hu/fabian-andras-tortenet-a-kesrol-a-villarol-es-a-kanalrol/

A múzeumból a zsidótemetőbe mentünk. Zárva volt, a kapun nagy lakat. Végül a kerítésen találtunk egy nagy lukat, amin be tudtunk mászni. Az utolsó sírköveket 1943-44-ben állították. Utána már csak jóval később a hitközség emeltetett egy obeliszket a mártíroknak. Erre volt felvésve a papa, a mama és a két ikerkislány neve. Letettünk egy-egy követ mindegyikükért, s egyet azokért, akik miatt már nem tud senki eljönni.

Most a képen ott látható a háttérben a ledöntött obeliszk. Állíttatott az ártatlanul elhurcolt és megsemmisített emberek és gyerekek emlékére. Szülők, nagyszülők, testvérek, unokahúgok. Emlékük legyen áldott.

Életükben sem számíthattak a helyi emberekre, halálukban is meggyalázták az emléküket. Ne keressük ennek az értelmét 75 évvel a holokauszt után. A szégyen azoké, akik ezt tették, és azoké, akik ilyenné nevelték az utódaikat.