Amerika nélkül élni

Posted by
Batka Zoltán
>Rossz előérzetem van.
Trump egy megosztó figura, ám amennyire lehet rühellni (helyesen) legalább annyian vannak, akik érzelmileg tudnak vele azonosulni is. Mert van mivel azonosulni, Trumpnak határozott arcéle van. És hiába egy pszichopata seggfej, egy ripacs és egy rasszista marhahólyag, sokaknak erőt sugall és elszántságot.
A demokratáknak vele szemben sikerült ősöreg, halálunalmas, határozott arcél és egyéniség nélküli frátert választaniuk, akinek a legnagyobb ütőkártyája nagyjából az, hogy ő nem Trump. Esetében nincs különösebben mivel azonosulni. Az ő üzenete kábé az arany nyugdíjas évek ígérete az USA számára, vele nyugi lesz, meg langyos állóvíz.
Könnyen lehet, hogy végül lazán nyer Trump. Az emberek kábé két dolog alapján választanak elnököt. Az egyik a gazdaság. Az eddig egészen jó volt. A másik a saját vágyaikat, ideáljaikat akarják viszont látni valakiben. Olyasvalakit akarnak látni, aki választ ad a belső szorongásaikra. Ma az USA népe retteg. Nem csak ők: gyakorlatilag a kapitalista rendszer folyamatosan kitermeli az egzisztenciális rettegést a jóléti államokban.
Ergo mindennél erősebb, hogy olyan elnököt akarnak látni, aki merész, nem riad vissza semmitől és senkitől. Mer radikális lenni, mer tabukat felrúgni. Mer változtatni.
Trump ugyan büdös nagy ripacs, de nagyjából ezt a képet sugallja magáról. Az mondja: leszarom a környezetet, leszarom az üvegházhatást, letojom a világdemokráciát, letojom a sok süketelést az unokáink jövőjéről, a bálnákról meg az esőerdőkről nekem az a legfontosabb, hogy ti itt és most jól éljetek. És ez igenis megnyugtatóan hat sokakra.
Biden ellenben tulajdonképpen nem igazán sugall semmit, nagyjából annyira életteli, mint egy viaszbábú.
Ha Trump a republikánusok irányába elfogultabb elektori rendszer miatt ismét nyer, úgy az eddiginél is viharosabb évek jönnek az USA-ban. Az USA népe gyomra kicsit nehezen veszi be immáron, hogy hiába szavaznak rendre 2-3 millióval többen a demokratákra, ám a világ legdemokratikusabb államában mégis maradnak az időközben radikalizálódott republikánusok, ráadásul egy igazi őrülttel az élen.
Bár ki tudja, talán valami jó is kisülhet ebből. Talán a Bernie Sanderset másodjára is kiszavazó demokraták is felfogják végre, hogy az az Amerika, amiben felnőttek annak vége van. Itt már két Amerika van, az agresszív, keresztényfundamentalista fasisztoid jobboldal és az Ő Amerikájuk. És talán megtanulják, hogy szélsőjobbos populistákkal szemben a mérsékelt középutas politika lószart sem ér. Radikális kemény baloldali politikára van szükség, amire odafigyelnek az emberek.
És mellesleg mindez akkor is igaz lesz, ha mégis Biden nyerne. Amennyiben mégis ő nyer (pontosabban: Trump veszít) attól még az USA már egy másik ország lesz.
Őszintén szólva részemről elengedtem ezt a történetet már egy kicsit. Önmagában már az, hogy az amerikaiak milliói simán odaadnák az atomtáskát egy ilyen kötöznivaló bolondnak, az azt jelzi, hogy valami végképp elrothadt odaát.
Akár így lesz, akár úgy meg kell tanulni Amerika nélkül élni.
Ami már most látszik az Amerikai választások eredményéből: és ami Magyarországon is irányadó lehet.
1.)
Egy demagóg populistát egyáltalán nem buktat meg a bármennyire is szar minőségű kormányzása, a folyamatos lebukása. (Sőt, paradox mód még erősíti is a botrány.) Az emberek zöme ugyanis ma már szimplán műveletlen, nem olvasnak híreket, nem érdeklik a tények, hanem egyéniségre, attitűdre szavaznak. Más szóval a mai nyilvánosságban egy politikusnak tulajdonképpen nem politikusnak kell lenni, hanem rocksztárnak. Azok meg olyanok, amilyenek, mindenesetre nem a jófésült, Mr. és Mrs. Korrektekre gerjed be a nézőközönség.
2.)
Az embereknek az illúziók fontosabbak mint a realitás. bármennyire hülye demagóggal szemben a “normalitás” ígérete önmagában semmit sem ér. Az emberek igenis távlatokat, célokat akarnak maguk előtt látni, nem megbízható, megállapodott szakértőkre, hanem vizionárius fickókra hallgatnak, akik távlatokat, jövőképet vázolnak fel. Szinte majd mindegy, hogy mit, a lényeg, hogy legyen valami távlat a hívek orra előtt. Demokrata szempontból ez csakis egy kemény, baloldali, szocialista program lehet.
3.)
Akár győz Biden akár nem, a “mérsékelt közép” politikája megbukott. A “mérsékelt közép” úgyszólván sehol sem tudott szembeszállni a jobboldali demagógiával, országról-országra sorra bukja a választásokat. Annál is inkább, mivel a “mérsékelt közép” ugyanúgy egy illúziót ad el, a “szakértő kormányzás” illúzióját. A probléma csak, hogy ezt az illúziót már nem veszi be a nép. Az amcsi tömegek nem felejtették el, hogy éppen ez a normalitásra hajazó, “mérsékelt közép” attitűd, meg “szakértő” elit vezette bele a népet szépen, intézményesen a 2008-as összeomlásba.
4.)
A kompromisszumkeresés a mai jobboldallal nem működik. A jobboldallal csak harcolni lehet, tárgyalni nem érdemes. Annál is inkább, mivel valójában itt már régen nem jobb és baloldal között zajlik a küzdelem, hanem a felvilágosodás és az irracionális, hiedelmekre épülő törzsi társadalom csap össze. A mai korban a szabadság fő ellenség a vallási bigottéria terjedése. A jobboldali fasiszta demagógia és az egyházak között látható szimbiózis van. A demokratáknak fel kell hagyni azzal, hogy tapintatosan kezeljék a jobboldal farvizén lavírozgató egyházakat. A keresztényfundamentalizmus és az iszlám fundamentalizmus egyformán a szabadság ellensége.
5.)
Trump győzelmének a lehetőségére jókorát erősödött a dollár. A tőkés kapitalista világrend, a “piac” számára a féldiktatórikus, vallási fanatizmussal operáló, jövőfelélő demagógok sokkal inkább partnerek, mint a környezetvédelmi, szociális és egyéb szempontokat szem előtt tartó demokraták. Mind leplezetlenebbül látszik, hogy a nagytőke hablatyolása a társadalmi felelősségről egy nagy kamu, a valóságban a nagytőke igenis szimbiózisban él a fasizmussal. A demokratáknak tudomásul kell venni, hogy a nagytőke, a piac nem a barátjuk.